Bassola Zoltán
| Bassola Zoltán | |
| Született | 1902. június 4.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1968. június 26. (66 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | államtitkár (1945. november 2. – 1948, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bassola Zoltán (Budapest, 1902. június 4. – Budapest, 1968. június 26.) magyar pedagógus.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára (1946-1948).
Életpályája
[szerkesztés]Magyar és latin-görög szakos volt a budapesti egyetemen és Eötvös kollégista. Magyar és latin-görög szakos diplomával a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított 1928-1934-ig. 1934-től az Országos Közoktatási Tanács jegyzője, majd ügyvezető igazgatója lett. Az 1934. 11. tc. által létrehozott egységes gimnáziumi tanterv és útmutatásainak kidolgozásában részt vett és a gyakorlati középiskolákról szóló 1938: 13. tc. előkészítésében.
Szegeden Várkonyi Hildebrand Dezső Pedagógiai-Lélektani Intézetében doktorált 1937-ben pedagógiából. Ovide Decroly[3] pedagógiai és pszichológiai munkásságát mutatta be monografikus igénnyel és kritikailag is feldolgozva, mégpedig olyan módon, hogy a helyszínen, Belgiumban folytatott kutatásokat és megfigyeléseket. Igényes munkát végzett, a Várkonyi-iskolába így lehetett bejutni és érvényesülni.[4] 1938-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) segédtitkár, osztálytanácsos, majd a gimnáziumi ügyosztály helyettes vezetője. Támogatta a lengyel menekültek balatonboglári középiskoláját (1940–44), mentesítő levéllel látott el üldözött zsidó tanítókat és tanárokat (1944). A nyilas hatalomátvétel után a hivatali esküt nem tette le, ezért bujkálnia kellett.[5]
1945 után a VKM újjászervezésén dolgozott, 1946-tól adminisztratív államtitkár volt. Nyugdíjazták (1948), a nyugdíját megvonták (1949). Nyelvtanításból és műszaki fordításokból tartotta fenn magát. 1957-től haláláig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa volt.
Memoárkötetét Ki voltam címen posztumusz adták ki, kitűnő kordokumentum a korabeli magyarországi viszonyokról.
Művei
[szerkesztés]- Decroly pedagógiai rendszere. Budapest : [Fischer Ny.], 1937.67, [1] o., 1 t. (Doktori disszertáció.)
- Ki voltam... : [Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai]. [szerk. Jáki László, Kardos József]. Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1998. 423 o. ISBN 9637644768
Források
[szerkesztés]- Pedagógiai lexikon. 1. köt. Budapest, Keraban könyvkiadó, 1997. Bassola Zoltán lásd 148. o. ISBN 9638146451
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01205.htm, Bassola Zoltán, 2017. október 9.
- ↑ a b PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Jean-Ovide Decroly (1871–1932) belga orvos, pszichológus és pedagógus. A reformpedagógia egyik úttörője.
- ↑ Várkonyi vizsgáztatói arculatához szolgál adalékul az az anekdota, amelyet Bassola ír le memoárkötetében: „Vizsgámat június elejére tűzték ki. Agylágyító kánikulában utaztam le Szegedre. A szóbeli sikeres letétele után professzorom halászlére invitált egy kiskocsmába, magát is, engem is kárpótolva a jó ebéddel azért a másfél óráért, amit a pszichológia és pedagógia tudományának berkeiben együtt izzadtunk az alföldi tűző nap áldott melegében.” (Bassola Zoltán: Ki voltam… OPKM, Budapest, 1998. 108. o.)
- ↑ L. MÉL i.m.