Barta Imre
| Barta Imre | |
| Született | Birnfeld Imre 1899. szeptember 30.[1] Kecel |
| Elhunyt | 1978. november 18. (79 évesen) Pécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Erzsébet Tudományegyetem (–1924, orvostudomány) |
| Sírhelye | Pécsi köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Barta Imre, születési nevén Birnfeld Imre[2] (Kecel, 1899. szeptember 30.[3] – Pécs, 1978. november 18.[4]/november 28.) magyar orvos, haematológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), az orvostudományok doktora (1959).
Életpályája
[szerkesztés]Birnfeld Izidor kereskedő és Beck Netti fiaként született. A középiskola elvégzése után az első világháborúban katonaként szolgált. Orvosi tanulmányait a budapesti, a prágai német és a pécsi egyetemeken végezte el. 1924-ben avatták doktorrá Pécsen. A pécsi klinikán Ángyán János professzor meghívására előbb gyakornokként, később mint tanársegéd, majd első tanársegéd működött több mint egy évtizeden át. 1929–1931 között Berlinben a Collegium Hungaricumban kapott ösztöndíjat. 1933-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen A vérképző szervek kór- és gyógytana tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítették. 1933–1936 között a magántanár volt. 1936–1944 között – az átépítés után – a mohácsi kórház belgyógyász főorvosaként működött. 1944 májusában zsidó származása miatt elbocsátották, és mint munkaszolgálatos az Erdődi Állami Közkórházban teljesített szolgálatot. 1944 decemberében visszahelyezték állásába. 1946-tól címzetes egyetemi rendkívüli tanár volt. 1947–1960 között a mohácsi kórház igazgató-főorvosa volt. 1960–1968 között egyetemi tanár volt a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján. 1960–1977 között a Magyar Haematológiai Társaság elnöke volt.[5] 1968-ban vonult nyugalomba mint a klinika igazgatója.
Felesége Jellachich Magdolna volt, Jellachich István orvos lánya, akivel 1937. május 17-én Budapesten kötött házasságot.[6]
Munkássága
[szerkesztés]A belgyógyászat tárgykörén belül a haematológiával foglalkozott. A klasszikus haematológiai morphologia megalapozásában nemzetközileg elismert szerephez jutott. Munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia tudományos célhitellel támogatta. 113 tudományos dolgozata jelent meg, három monográfiát is írt. Az elsők között foglalkozott élő emberben a csontvelő elváltozásaival, megalkotta a csontvelő-dysplasia fogalmát. Elsőként írta le a reticulum-sejtek különböző típusait, vizsgálta a csontvelő mikrocirkulációját, foglalkozott a reticulosisszal és számos haematológiai kórképpel. A lépről írott monográfiája 3 nyelven jelent meg.
Sírja a pécsi központi temetőben található (III-V-1/a).[7]
Művei
[szerkesztés]- Csontvelőpunctiós vizsgálatok anaemiában (Budapest, 1937)
- A vérkép és csontvelő viszonya (Budapest, 1945)
- A csontvelő kóros regeneratiójának morphologiája (Budapest, 1946)
- A 0 vércsoport jelentősége a belgyógyászatban (Budapest, 1947)
- Az anaemia felosztása (Budapest, 1948)
- A csontvelő reticulosis morphológiája és klinikája (Orvosi Hetilap, 1953)
- A lymphocytosis morphologiája és klinikája (Magyar Belorvosi Archivum, 1958)
- A haemoreticularis szövet functiós cytologiája és klinikája. Doktori értek. (Budapest, 1959)
- A citomorfológiai vizsgálatok jelentősége a belorvosi diagnosztikában (Budapest, 1963)
- A fibrinolysis klinikuma (Budapest, 1963)
- Klinikai citológia szövettani vonatkozásokkal (Illusztrálta: Gógl Árpád; Budapest, 1967)
- A lép belgyógyászati betegségekben (Budapest–Moszkva, 1969; németül: Budapest–Jéna, 1972; oroszul: Budapest, 1976)
- Atypusos kórképek a haematologiában (Az orvostudomány aktuális problémái, 1971)
- A máj haematológiai vonatkozásai (Az orvostudomány aktuális problémái, 1973)
- Klinikai cytopathologia (Budapest, 1979)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 135253/1906. Forrás: MNL-OL 30790. mikrofilm 17. kép 3. karton . Névváltoztatási kimutatások 1906. év 5. oldal 35. sor
- ↑ Születési bejegyzése a keceli polgári születési akv. 208/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 18.)
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ https://aok.pte.hu/docs/hirmondo/pdf/okh_1006.pdf
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) polgári házassági akv. 141/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 18.)
- ↑ Nemzeti Örökség Intézete
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Tudósnaptár.hu
További információk
[szerkesztés]- Hollán Zsuzsa: In memoriam Imre Barta (Haematologia, 1978/79)
- Jávor Tibor: Búcsúzunk Barta Imrétől (Transfusio, 1979)
- Trencséni Tibor: Dr. Barta Imre 1899– 1978 (Orvosi Hetilap, 1979. 120).
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- A m[agyar] kir[ályi] Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta, szerkesztette és kiadta: vitéz Szabó Pál. Pécs, 1940. Dunántúli ny.
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
- Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Hollán Zsuzsa. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
- Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. ISBN 978-963-06-7919-0
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar lexikon VII.: Kiegészítő kötet (A–Z). Szerk. Berei Andor egy. tanár, Szabó Imre ak. Budapest: Akadémiai. 1972.
