Barsy Adolf Ágost
| Barsy Adolf Ágost | |
 | |
| Önarcképe | |
| Született | 1872. március 17.[1] Pest |
| Elhunyt | 1913. december 23. (41 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Barsy Andor |
| Foglalkozása | festőművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barsy Adolf Ágost témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Barsy Adolf Ágost (Pest, 1872. március 17. – Budapest, 1913. december 25.) festőművész.
Életútja
[szerkesztés]Barsy Adolf és Lehner Mária fiaként született. Festőpályára a reáliskola után ment, eleinte Balló Ede mellett dolgozva. Elvégezte a Mintarajziskolát (mestere Greguss János), majd királyi ösztöndíjjal a bécsi képzőművészeti akadémiára járt. Itt Siegmund L’Allemand és Christian Griepenkerl voltak mesterei. Münchenben (Hollósy Simon mesterképzésében),[2] majd rövidebb időn át Párizsban szerzett művészeti tájékozódást, festői tapasztalatokat s hazatérve, Feszty Árpád körképének festésében segédkezett. Ezután Lotz Károly mesteriskolájának tagja lett és itt dolgozott egészen a mester haláláig, ismertebb munkái közül felsorolhatjuk a következő falfestményeket: a pannonhalmi ezredéves emlék, a dorozsmai és a felsőtárkányi plébániatemplom, az egri székesegyház sanctuariuma freskója (Krenner Viktorral együtt), a Képzőművészeti Főiskola lépcsőházának Múzsái (temperafestmény), a jászapáti plébánia templom freskója (ezt Vágó Pállal együtt végezte), a Szépművészeti Múzeum több mennyezet-medaillonja. 1897. december 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Strohoffer Mária Terézia zongoratanárnőt.[3] Az 1900. évi párizsi világkiállítás alkalmával, a kiállítás magyar pavillonjának belső díszítéseit bízták rá, s ugyancsak itt, az ún. huszárterem számára festett egy képet, amelynek címe volt: magyar huszárok a befagyott Zuider tó jegén. Művei közül megemlíthetjük még Pálffy Miklós herceg arcképét, két képét a Ludovika Akadémia dísztermében, amelyek a király előtt gyakorlatokat végző katonai növendékeket ábrázolnak, a Szépművészeti Múzeumban lévő önarcképét, Szent László megváltja a fogoly leányt c. művét, amellyel a kultuszminisztérium falikép-pályázatán nyert díjat, önarcképét, a nyíregyházi és felnémeti templomok oltárképeit. Esztendőkön át tartó munkaképtelenség után, amit súlyos idegbaja idézett elő, 1913. december 23-án halt meg Budapesten. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, önarcképe a Történelmi Képcsarnokban található. Leginkább falfestményeken munkálkodott, főleg ebben az irányban képezte magát, de emellett tájképekkel és portrékkal is, meglehetősen sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain s vidéki tárlatokon.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Szendrei János − Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. (Budapest, 1915) 123. oldal
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VII. ker. állami házassági akv. 1156/1897. folyószáma alatt.
Források
[szerkesztés]- Művészet (szerk.: Lyka Károly) Tizenharmadik évfolyam, 1914, Első szám, p. 89-96.
- Kieselbach
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
- Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
- Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997.
- Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
