Bardocz család
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/04/Bard%C3%B3tz_de_Fut%C3%A1sfalva_c%C3%ADmer.jpg/220px-Bard%C3%B3tz_de_Fut%C3%A1sfalva_c%C3%ADmer.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/87/Bard%C3%B3tz_de_Nagybaczon_c%C3%ADmer.png/220px-Bard%C3%B3tz_de_Nagybaczon_c%C3%ADmer.png)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3b/Bardocz_de_Nagbacon_okl.jpg/220px-Bardocz_de_Nagbacon_okl.jpg)
Bardocz, a Wikiszótár szerint Bartucz, családnév.[1] 1854-ben megjelent munkájában Kőváry László utal rá, hogy e családnévvel több család is ismeretes, de nincs arról információja, hogy a nevet viselő családok egy eredetre vezethetőek-e vissza.[2] Változatok: Bardocz; Bardócz; Bardoczi; Bardóczi; Bartuc; Bartúcz; Bartúc; Bartusz; Bartócz; Bardóc.
A család története
[szerkesztés]Székely eredetű régi család, valószínűleg az Udvarhely megyei Bardoc község volt a bölcsője, ahonnan először Nagybaconba, onnan Futásfalvára és Szászfaluba telepedtek.[forrás?] Őseikül Bardocz Mihályt és nejét, Rohmany Katalint tekinthetjük, akik 1554-ben éltek; fiaik: János, Sigmond (Zsigmond), Mihály és György.[3] A futásfalvi Bardoczok 1650. március 24-én nyertek nemességet II. Rákóczi Györgytől,[4] a nagybaconi Bardoczok pedig Apafi Mihálytól kapták a nemesi oklevelet 1670-ben.[5]
1602-ben még Bardoczi név alatt ismeretesek; Nagybaconban Bardoczi István, Futásfalvára Bardoczi János és Szászfaluban Bardoczi Jakab vannak feljegyezve mint akiket Giorgio Basta főgenerális a császár és király hűségére esketett.[6]
1614-ben Nagybaconban Bardocz János, mint pixidárius (székely nemesek harmadik rendje; gyalogos katona), Futásfalván Bardocz Pál és János primipilusok (lovas katona, lovon hadba vonuló székely köznemes) és Szászfaluban Bardocz Jakab pixidárius neve szerepel.[7]
1635-ben Nagybaconban Bardocz János már nem élt, utódja nem maradt, így örökségébe öccse Pál lépett. Futásfalván Bardocz Péter, mint esküdt primilius, unokája János; Szászfaluban Bardocz Jakab fia András és Bardocz György fia István vannak feljegyezve.[8]
A család ismert tagjai
[szerkesztés]Bardocz László 1848/49-ben, mint székelyhuszár harcolt. Fia, Bardocz Lajos (dr.), 1832. augusztus 9-én született és 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett, később a kassai jogakadémia tanára, jeles író, akinek munkássága előkelő helyet szerzett, munkáinak száma egy kis könyvtár anyagával ér fel. Két pályamunkájával: a Felfedezések és tanulmányok története és A mechanika alapvonalai akadémiai díjat nyert. Életrajzi adatai az Egyetemes magyar enciklopédiában találhatók, ahol munkásságát is méltatják. 1899-ben halt meg.[9][10]
Bardocz Dénes római katolikus lelkész, 1856-ban Szentivánlaborfalván,[11] 1870-ben Székelyhodoson,[12] 1873-ban Kajántón szolgált.[13]
Bardocz Márton 1816-ban Sepsibaconban (Nagybacon része) született, és 1867. május 16-án hunyt el Sepsiszentgyörgyön. Apja Bardocz Mózes vagyontalan. 1848. január 11-én nősült, felesége Molnár Borbála. A kézdivásárhelyi Katonai Nevelőintézetben végzett, 1834-ben közvitéz, majd 1837-ben őrmester a 15.2-es Székely Határőrezrednél. 1848/49 fordulóján a Háromszéket védő seregben szolgált. 1849 májusától százados az 5. Székely Határvéd zászlóaljban. A kiegyezéskor dulló biztossá választották.[14]
Bardotz Dániel 1824. körül született. A Váradi-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1854. május 4-én tizenöt évi sáncmunkára ítélték.[15]
Bardocz Barna ötvösművész. Nagybaconban született 1946. október 10-én. Tanulmányait Marosvásárhelyen, majd a budapesti iparművészeti főiskolán végezte. 62 évet élt, a nagybaconi temetőben nyugszik. Munkájának egy darabját: egy úrvacsorai aranykelyhet a nagybaconi református egyházközségnek adományozta.[16]
A második világháború áldozatai
[szerkesztés]Bardocz Vilmos honvéd. 1914. április 25-én született Vinczi Juliánna fiaként. A 27/1 gyalogzászlóaljjal küzdött a keleti harctéren. 1944. augusztus 17-én szilánktól megsebesült Jamnánál, beszállították a 2-es hegy dandárdi egészségügyi oszlopához.[17]
A nagybaconi második világháborús emlékművön az áldozatok nevei találhatóak, köztük Bardocz Álmos, Bardocz Árpád, Bardocz A. Béla, Bardócz S. Efraim, Bardócz Ferenc, Bardócz László.[18]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://hu.wiktionary.org/wiki/Bartucz
- ↑ Kőváry 1854
- ↑ Várkonyi Tibor: Családtörténet határok nélkül. Budapest: Heraldika. 2002. I 176. o. ISBN 978 963 9204 67 6
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok I. 1911.
- ↑ Siebmacher: Wappenbuch – Nagy címereskönyv. Budapest: Arcanum. 2002.
- ↑ Demény 1997 : 49., 53., 72. o.
- ↑ Demény 1997 : 384., 437., 451. o.
- ↑ Demény 1999 :16., 154., 185.
- ↑ Egy elfelejtett polihisztor:dr. BARDOCZ Lajos. www.szekelyfoldert.info (Hozzáférés: 2018. január 18.) arch
- ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- ↑ Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 963-361-626-3 Szentivánlaborfalva
- ↑ Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 963-361-626-3 Székelyhodos
- ↑ Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001. ISBN 963-361-626-3 [Kajántó]
- ↑ Erdővidéki életrajzi lexikon. www.erdovidek.ro (Hozzáférés: 2018. január 18.) arch
- ↑ A székely vértanúk (10.). www.3szek.ro (2013. április 27.) (Hozzáférés: 2018. január 18.)
- ↑ Gülch Csaba: A míves csodák mestere hazatért: Meghalt Bardocz Barna. www.kisalfold.hu (208. június 2.) (Hozzáférés: 2018. január 18.) arch
- ↑ Második világháborús veszteségek Erdővidéken. www.hungarianarmedforces.com (Hozzáférés: 2018. január 18.)
- ↑ Erdővidék a második világháborúban. Hősök, visszaemlékezések – Nagybacon. www.haboruskeresoszolgalat.hu (Hozzáférés: 2018. január 18.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Kőváry 1854: Kőváry László: Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszármazási táblákkal. Kolozsvár: Barráné–Stein. 1854. 26–27. o.
- ↑ Demény 1997: Székely oklevéltár. Új sorozat 4. Székely népesség-összeírások, 1575-1627. Bev. és jegyz. közzéteszi Demény Lajos. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1997. ISBN 973 98092 4 3
- ↑ Demény 1999: Székely oklevéltár. Új sorozat 5. Székely népesség-összeírások, 1635. Bev. és jegyz. közzéteszi Demény Lajos. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1999. ISBN 973 98579 6 5
További információk
[szerkesztés]- Negyedszer tartottak Bardocz-világtalálkozót. www.3szek.ro (2017. augusztus 9.) (Hozzáférés: 2018. január 18.)