Baróti Keserű család

Az Erdővidék központjának (Miklósvárszék) számító Baróton már a legkorábbi összeírásokban szerepelnek Keserűek. A fejedelmek által elrendelt katonai összeírások, lustrák, tanusága szerint a baróti Keserűek a lovas, lófő, katonai rendbe tartoztak. Az 1602. augusztus 1-én Giorgio Basta által császári hűségre esketett barótiak között fordul elő Keserű János lófő. A századok folyamán más térségekbe is kerültek el Keserűek a megélhetés biztosítása érdekében. Így élnek a szilágysági Nagyfaluban, a sepsiszéki Uzonban, illetve a kézdiszéki Lemhényben, valamint Budapesten is. A XVIII. század közepén Hunyad vármegyébe került ág férfi ágon kihalt a XIX. század végén.

A „Keserű”-családnév eredete

A családnevek kialakulásának és használatának kora a 13.-14. századra tehető. A nemesek az 1200-as évek elején, míg a polgárok, jobbágyok az 1300-as évek vége felé kezdenek családnévvel is rendelkezni. A rögzített családnevek előtt az emberek a félreértések elkerülése végett ragadványnevekkel illették egymást. Ezek a ragadványnevek kifejezték az illető személyre leginkább jellemző tulajdonságokat. Báró Apor Péter (1676-1752) is így vall a családnevekről Onographia című versében:

„Mások neveztettek az jó életekről,

Jó viselésekről, vagy rossz erkölcsekről,

Szegénység, gazdagság s más tehetségekről,

Serény avagy tunya cselekedetekről.

Ilyen Torma, Keserű, Jobbágy, Bíró nevek,

Szénás, Buzás, Vetési, Köblös, Kenderesek,

Bornemissza, Keresztes s az Lázár nemzetek,

Sok jó Gazdák, Szőllősi, Both, Tompa egyebek.”

Oklevelekben az első Keserűnek mondott, említett (dictus-név) személy 1364-ben tűnik fel. Legvalószínűbb jelentése a jellemnevek sorában keresendő. A keserű, kesserű, keserő, kesserő névváltozatok mind keserű, gyötrődő természetű, elkeseredett jelentést hordoznak. Másik lehetséges eredete ezen családnévnek a helynevek között található. A Bihar megyei Érmelléken található Érkeserű (Cheşereu) nevű helység. Ha figyelembe vesszük a székelység Bihar vármegyei szállásterületének tényét a jelenlegi területekre való költözés előtt, akkor számításba jöhet ez a névmagyarázat is.

A család székely, illetve magyar nemessége

A jogok és kötelezettségek mértékének különböző volta a rendiség megjelenését idézte elő. Történeti szemszögből kétfajta nemest különböztethetünk meg:

1. Honalapító nemesség (nemessége származáson, születésen alapult)

2. Középkori nemesség (földbirtok adományozáson alapult, ezek lettek a birtokadományos nemesek – donátios)

A szabad birtokok megszűnte után a király kiváltságlevél útján adományozott nemességet, amely rendszerint címert is magába foglalt (címerleveles nemesek – armalistae, nobiles armales). „A birtokadományozás a király elhatározása alapján, illetve egyes személyek kérelmére történt. Egy éven belül az adományost bevezették, beiktatták a birtokába (introductio). A beiktatást a király személyes kiküldöttje (homo regius) végezte el (lehetett megyebeli birtokos vagy nem birtokos nemes is Erdélyben) az adományozott birtokhoz legközelebb lévő hiteleshely, káptalan, konvent képviselőjének jelenlétében. A címereslevél által történt nemesítés esetében azt egy éven belül ki kellett hirdetni annak a megyének a közgyűlésén, ahol a nemes lakott, így szerezvén érvényességet a nemesítésnek.” A XVIII. században a Habsburg uralkodók megyei bizottságokat állítanak fel (1723, 1732, 1754-55) az egész országra kiterjedően. A bizottságok feladata volt az általános nemesi vizsgálat lefolytatása, annak érdekében, hogy a nemesség címén senki ne vonhassa ki magát az adófizetés alól. A nemességigazoló pereket (processus legitimatorius vagy productionalis) a megyei tiszti ügyész indította, de az elismertető is indíthatta az ügyész ellen. A költségeket azonban mindkét esetben az igazoltatott nemes viselte. „Mária Terézia törvénytelen pátenssel 1763-ban eltörölte a székelyek tömeges nemességét s kiváltságos nemesnek csak azt ismerte el (akár ősi jogon, akár címeres nemeslevél alapján volt nemes), kinek legalább két jobbágya volt a közterhek hordozására s ugyanakkor állította föl a székely huszár- és gyalogezredeket s a székelység szegényebb részére a katonakötelezettség kényszerét.” A székely családok nemesítése többféle oklevéllel történhetett. Származásukat tekintve lehetnek külföldi-, illetve belföldi oklevelek. A belföldi oklevelek következőképpen osztályozhatók:

A. Székely nemesi rendi oklevelek: primori (főnemesi) oklevél, lófői oklevél és

nemesi (gyalogrendi) oklevél.

B. Magyar nemesi rendi oklevelek: grófi oklevél, bárói oklevél és nemesi oklevél.

C. Erdélyi nemesi rendi oklevelek: grófi oklevél, bárói oklevél és nemesi oklevél

(ide tartozik a baróti Keserű család oklevele is).

„A magyar, illetve az erdélyi nemesség […] a székely nemesség körén belül nem

jelentett rangemelést és nem volt hatással az adományosok és ivadékaik székely rendi

állásának alakulására. […] Azok a székely családok, melyek magyar, illetve erdélyi grófi,

bárói vagy nemesi oklevelet kaptak, ősi székely nemességük mellett a magyar, illetve

erdélyi nemességnek külön is tagjaivá lettek.”

A család címeres oklevélszerzését a következő hadiesemény tette indokolttá. 1575. július 9-én, a Maros folyó melletti Kerelőszentpálnál Báthory István legyőzi Bekes Gáspárt. A vajda csapatában harcolt baróti Keserű másképp Székely Péter. Rendkívüli hadi szolgálatai elismeréseként nemességet és címert nyert. A címereslevelet Báthory István erdélyi fejedelem Varsóban bocsátotta ki, 1576. június 23-án, lengyel királyi uralkodásának első évében. A címer reneszánsz stílusban készült. A pajzsmező színe kék, ami a tisztaság, ártatlanság és szentség színe. 1749. április 21-én baróti Keserű Imre egy újabb címereslevelet kap, amit Mária Terézia királynő bocsátott ki Bécsben. Ebben az oklevélben a pajzsmező színe piros (a katonai bátorság jelképe). 1792. június 26-án a marosvásárhelyi Királyi Tábla kikiáltotta a nemességigazolási ítéletet, amely törvényesnek, hitelesnek ismerte el a nemesi oklevelet. 1792. június 30-án az ítéletet megerősítették I. Ferenc uralkodó nevében. A Keserű családot Keserű Ferenc képviselte a miklósvárszéki Barótról. 1884. augusztus 29-én a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen dr. Jeney Victor egyetemi segédtanár, Juhász Sándor egyetemi jegyző és Keserű Mózsa postamester lefordítják a latin nyelvű oklevelet magyar nyelvre. 1904. augusztus 29-én a nyárádszeredai Keserű Béla a fordítást a Keserű családfával (ezt is Keserű Béla készíti el) egyetemben az Erdélyi Országos Múzeum kézirattárába helyezi el.

A család közéleti személyiségei

Az évszázadok során a gazdálkodói életvitel mellett az értelmiségi pályára is kerültek a család egyes tagjai. A választott működési terület, többségében a papi hivatást

jelentette, de a jogot, a pénzügyeket, az irodalomtörténetet és a pedagógiát is művelték,

illetve művelik:

1. Keserű György (1716, Barót-1761, Nagyvárad) nagyváradi kanonok, Közép-Szolnok-i főesperes, bihari apát, fővikárius, apostoli protonotárius.

2. Keserű Ferenc (?, Barót-1809, Esztelnek): székelyvéckei, nyújtódi és esztelneki római katolikus pap

3. Keserű Imre (1720, Barót-1786 után, Déva): dévai postamester

4. Keserű Antal (?, Déva-1807 után, Déva): Zaránd vármegye főszolgabírája, majd Hunyad vármegye főjegyzője

5. Keserű Sándor (1809 k., Déva-1886, Medgyes): Szászvárosszék főjegyzője, ügyvéd

6. Keserű Ferenc (?, Déva-?, Déva): Hunyad vármegye pénztárnoka

7. Keserű Mózes (1801,Barót–1874,Kolozsvár): gyulafehérvári lector kanonok, kolozsmonostori apát, arbei címzetes püspök, királyi tanácsos, erdelyi római katólikus igazgató, tanácsi előadó

8. Keserű József (1842,Barót–1889, Marosvásárhely): gyulafehérvári, majd a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziumok tanára, utóbbi igazgatója

9. Vitéz Keserű Mózes ( ?, Barót - ?, Barót ) - baróti kereskedő, nemes, Vitéz nagybányai Horthy Miklós által kitüntetve és a Vitézi rend tagjává avattatva hősies cselekedeteiért és a nemzet iránti hűségéért.

Források

BALÁS Gábor, A székelyek nyomában, Budapest, 1984, 196. o.
Székely Oklevéltár. Új sor. IV. köt., Kolozsvár, 1998, 70. o.
PÁLMAY József, Háromszék vármegye nemes családjai, I. köt., Sepsiszentgyörgy, 1902, Reprint 2000, 248.
ÖLYVEDI VAD Imre, Nemességi könyv, Szeged, 1910, 382. o.
Magyar Történelmi Emlékek. Írók., 36. köt., Budapest, 1903, 511. o.
KÁZMÉR Miklós, Régi magyar családnevek szótára. XIV.-XVII. század, Budapest, 1993, 587. o.
BERKES József, Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz. In: Magyar Nemzeti Levéltár
ÖLYVEDI VAD Imre, Nemességi könyv, Szeged, 1910, 204-205. o.
PÁLMAY József, Háromszék vármegye nemes családjai, I. köt., Sepsiszentgyörgy, 1902, Reprint 2000, 8. o.
SZILÁGYI László, Székely nemesi rendi társadalom, Budapest, 1937, 49-52. o.
I.m., 55-57. o.
SÁNDOR Imre, Czímerlevelek, I. füzet, Kolozsvár, 1910, 4-5. o.
SÁNDOR Imre, Czímerhasználat, Kolozsvár, 1911, 8. o.
ÖLYVEDI VAD Imre, Nemességi könyv, Szeged, 1910, 348. o.
SÁNDOR Imre, Czímerlevelek, I. füzet, Kolozsvár, 1910, 4-5. o.
„Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár, Kézirattár: Keserű-család. A baróti-családfája és nemeslevele. Jelzet: MS 1492.
SÁNDOR Imre, Czímerlevelek, I. füzet, Kolozsvár, 1910, 4. o.
A család tulajdonában található.
Schematismus historicus venerabilis cleri dioecesis Magno-Varadinensis latinorum pro anno MDCCXCVI, Nagyvárad, 1896, 151. o.
FERENCZI Sándor, A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára, Budapest-Kolozsvár, 2009, 197. o.
Calendarium maius titulare pro anno ... in usum M. Principatus Transylvaniae eidemque annexarum Partium ... singulari industria exactum, Cibinii, 1767,1782, 104, 72. o.
Titulare quo omnes omnium M. Principatus Transylvaniae dicasteriorum et officiorum...pro anno 1794, 1800, 1809, Claudiopoli, 46, 39, 44 o.
Novum et vetus calendarium ad annum vulgarem : ... : in usum M. Principatus Transsilvaniae et Partium Adnexarum, Claudiopoli, 1840,1847, 136, 127 o.
Novum et vetus calendarium ad annum vulgarem : ... : in usum M. Principatus Transsilvaniae et Partium Adnexarum, Claudiopoli,1847, 62 o.
FERENCZI Sándor, A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára, Budapest-Kolozsvár, 2009, 197. o.
A marosvásárhelyi Teleki Téka gyászjelentő gyűjteménye.