Bantejszrei
| Angkor romjai | |
| Világörökség | |
 | |
| Mandapa, azaz Bantejszrei szentélyének pilléres bejárata és központi tornya | |
| Adatok | |
| Ország | Kambodzsa |
| Világörökség-azonosító | 668-003 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV |
| Felvétel éve | 1992 |
| Elhelyezkedése | |
 Bantejszrei
Pozíció Kambodzsa térképén
| |
 é. sz. 13° 35′ 56″, k. h. 103° 57′ 46″13.598883°N 103.962851°EKoordináták: é. sz. 13° 35′ 56″, k. h. 103° 57′ 46″13.598883°N 103.962851°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bantejszrei témájú médiaállományokat. | |
Bantejszrei (angol átírásban: Banteay Srei) – a Nők Citadellája vagy a Szépség Citadellája – az angkori világörökségi terület egyik legkisebb, ugyanakkor legdíszesebb hindu temploma, a khmer építő- és díszítőművészet „ékszerdoboza”.
A Sivának ajánlott templom Angkorvattól harminc kilométerre északkeletre áll. II. Radzsendravarman (944-968) és V. Dzsajavarman (968-1001) uralkodása alatt épült az egyik brahmana-főpap részére. Bantejszrei egészen kicsi, méreteivel eltörpül Angkor más templomaihoz képest – a kutatók véleménye szerint azért, mert építtetője nem az uralkodó volt.[1]
Az épület leírása
[szerkesztés]A legtöbb khmer templom mintájára Bantejszrei keleti tájolású. A templom egésze négy, zárt falból állt, amelyek kelet felé néző gopuráin (díszes átjáró) áthaladva lehetett bejutni a három toronnyal díszített szentélyhez. A legkülső 500×500 méteres fal valószínűleg fából épült,[2] mára teljesen elpusztult; egyetlen keleti, Indra alakjával díszített átjárója maradt ránk. E gopurán át jutunk a 95×110 méteres, illetve 38×42 méteres, díszes belső galériákhoz, amelyek között vizesárok húzódik. A külső és belső falak átjáróit összekötő, kelet-nyugati irányú töltésút, a hosszúfolyosós galériákkal övezett harmadik udvarig vezet. Innen léphet be a látogató a 24×24 méteres körbefutó fallal határolt belső udvarra, amelynek közepén áll a „T” alaprajzú, 90 centiméteres talapzatra emelt szentély, valamint az északkeleti és délkeleti sarkokban egy-egy Könyvtár. A szentély bejárata egészen alacsony, csupán 108 centiméteres; egyre magasabb pilléres kamrákra, úgynevezett mandapákra osztott. Belsejében alacsony folyosó vezet a központi torony alatti belső terembe; a szentély középső és egyben legmagasabb tornya 9,8 méter magas.
A sötétrózsaszín homokkőből emelt épületet, különösen szép és részletesen kidolgozott faragások ékesítik. Egyedülállóan szépek a falakon körbefutó virág és levél ornamentikák, amelyek az alakokkal díszített kőlapokat elválasztják egymástól. A falakat körülbelül 70 centiméter magas dévatákat (istennőket), apszarákat (mennyei táncosnőket) és a hindu mitológia mennyországának lakóit ábrázoló teljes-alakos domborművek borítják. E műalkotások oly tökéletesen életszerűek, mintha nem is faragták volna őket, inkább varázsütésre megkövültek volna. A bejáratokat mitikus őrök, emberalakok és majomfejek vigyázzák, a lépcsők oldalán garudák sorakoznak. Az ajtók fölötti szemöldökfalakat és timpanonokat, a tornyok bejáratait, a gopurákat és a könyvtárak falait mitológiai jeleneteket bemutató (Siva életét idéző) alacsony reliefek díszítik – ábrázolásmódjuk erőteljes és rendkívül kifejező.
Az aprócska templomra véletlenül találtak rá 1914-ben. Kilenc évvel később 1923-ban precedens értékű volt a francia André Malraux műkincslopás vádjával való letartóztatása, mert Bantejszrei hét istennőszobrát Phnompenbe szállíttatta. A szobrok azonnal visszakerültek eredeti helyükre, Malraux pedig a befolyásos francia körök hathatós közbenjárása révén megmenekült a három évi börtönbüntetéstől. André Malraux a második világháború után Charles de Gaulle tábornok kormányának kultuszminisztere volt.
Az incidens felkeltette a területen dolgozó régészek Bantejszrei iránti érdeklődését, így 1931 és 1936 között Henri Marchal vezetésével elsőként restaurálták a templomot. Itt alkalmazták először az anasztilózist, az épületfelújítás és restaurálás ekkoriban forradalmi újításnak számító módszerét.
Az esőzések és a növényzet elburjánzása ismét veszélyeztették az épületet, ezért a templom állagmegóvása érdekében a régészek, Svájc anyagi támogatásával, 2002-2005 között a templom víztől való megóvásán, valamint a környék növényektől való megtisztításán dolgoztak.[3]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Charles Higham: The Civilization of Angkor 79. oldal
- ↑ Freeman and Jacques: Ancient Angkor 207. oldal
- ↑ APSARA – Banteay Srei
Források
[szerkesztés]- Vittorio Roveda: Khmer Mythology - Secrets Of Angkor. River Books, Bangkok, 1997, ISBN 0-8348-0424-7 (angol)
- Louis Finot, Henri Parmentier, Victor Goloubew: A Guide to the Temle of Banteay Srei. Paris 1926. (angol)
- Michael Freeman and Claude Jacques: Ancient Angkor, River Books, 1999., ISBN 0-8348-0426-3. (angol)
- Maurice Glaize: The Monuments of the Angkor Group [1], 2005. (angol)
- Charles Higham: The Civilization of Angkor, Phoenix, 2001., ISBN 1-84212-584-2. (angol)
- APSARA – Banteay Srei [2] (angol)
További információk
[szerkesztés]- Angkor.com: Banteay Srei Archiválva 2007. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (angol)
- Banteay Srei Photo Gallery [3] (angol)
- INM Asia Guides – Banteay Srei [4] (angol)
- Földvarázs: [5] Így telt a 117. napunk Angkorban (magyar)
