Balog István (református püspök)

Balog István
a Dunántúli református egyházkerület püspöke
Született	1627 körül Sélye
Elhunyt	1692. október 17. (65 évesen) Pápa
Nemzetiség	magyar
Felekezet	kálvinizmus
Püspökségi ideje 1669 – 1692. október 17.
Előző püspök Következő püspök Gál István Csúzi Cseh Jakab
A Wikimédia Commons tartalmaz Balog István témájú médiaállományokat.

Balog (Séllyei) István (Sélye, Nyitra vármegye 1627 körül – Pápa, 1692. október 17.) a Dunántúli református egyházkerület püspöke 1669-től haláláig.

Élete

Magyarországi és erdélyi iskolákban a latin és görög nyelvet tanult, majd külföldi akadémiákra ment, hol a teológián kivül, az orvosi szakban is szerzett ismereteket és doktorrá avatták. Hazájába visszatérvén, szülőfalujában papi hivatalt nyert, de csakhamar Huszt városába költözött. 1646-ban Szatmárnémeti gyülekezete hivta meg lelkésznek; innen Gyulafehérvárra ment II. Rákóczi György udvarába lelkésznek. A lengyelországi hadjárat alatt tatár rabságba esett; onnan kiszabadulván, nem akart többé Erdély zavaraiban részt venni. 1656-ban Magyarországra jött és pápai tanár lett, 1669-ben pedig dunántúli református püspök. 1674-ben Pozsonyba idézték és elítélték; tömlöcbe, majd a nápolyi gályákra került; onnan kiszabadulván 1676. február 11-én Velencébe, majd Svájcba ment, ahonnan Németországon keresztül 1677-ben visszatért hazájába, s papi hivatalát Pápán folytatta.

Munkái

• Temető kert. Várad, 1655. (Halotti prédikácziók.)
• Uti társ Uo. 1657. (Alkalmi egyházi szónoklatok.)

Kézirati műve Kemény József gróf könyvtárába került, címe: Danksagungs-Rede, mit welcher die vertriebene Ungarische Prediger von der Zürichische Stadt Abschied demüthigst nehmen… Anno 1677.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.