Balázsvágás
Balázsvágás (szlovákul: Blažov, németül: Blasenau, ukránul: Blazsov) egykori falu, ma a Javorina katonai kiképzési terület része Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Héthárstól 10 km-re nyugatra a Lőcsei-hegység területén a Tarca partján feküdt.
Története
[szerkesztés]Vályi András szerint "BALÁS VÁGÁS. Blasov. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Berzevitzky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Torisza, vagy Tartza vize partyán, határos a’ Szepességgel, meszsze terjedő erdős vidékje van. Határja soványos ugyan; de mivel réttye, és legelője nagy, fája tűzre, ’s épűletre is elég, ’s ezzel szoktak lakosai kereskedni, harmadik Osztálybéli."[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában "Balásvágás, Blazow, orosz falu, Sáros vgyében, Berzeviczéhez nyugotra 1 mfd., 52 r. 910 g. kath., 43 zsidó lak., gör. paroch. templom. Roppant erdő. Vashámor. Fürész- és liszt-malmok. F. u. a Berzeviczy nemzetség. Ut. p. Lőcse."[2]
1910-ben 1061, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. A Javorina katonai kiképzési területet 1952-ben alapították. Ehhez három korábbi település, Balázsvágás, Szepesudvard és Ruszkin teljes területét, valamint 22 további szepesi község határrészeit vették igénybe államosított erdő- és földterületek összevonásával. A földeket erőszakkal vették el tulajdonosaiktól úgy, hogy beleegyező nyilatkozat aláírására kényszerítették őket, de sok esetben még ezzel sem törődtek. A rendszerváltás után szóba került a létesítmény megszüntetése és a tulajdonosok kárpótlása, mely sok vitát váltott ki a szlovák politikai életben.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A falu egykori görögkatolikus temploma helyén ma kis fakápolna áll.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.