Bajkál-hegység

Bajkál-hegység
A Bajkál–Lénai Természetvédelmi Terület, a Léna forrásától kb. 10 km-re
Magasság	2572 m
Hely	Oroszország
Hegység	Szibéria déli hegyvidékei
Hosszúság	600 km
Elhelyezkedése
Bajkál-hegység Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 33′ 42″, k. h. 108° 41′ 23″55.56166667, 108.68972222
Bajkál-hegység Pozíció az Irkutszki terület térképén
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-hegység témájú médiaállományokat.

A Bajkál-hegység (oroszul: Байкальский хребет) hegység Oroszországban, a Szibéria déli hegyvidékeihez tartozó Bajkálmelléken. A Bajkál-tó északnyugati partvidékén helyezkedik el.

Közigazgatásilag az Irkutszki terület és (északon) Burjátföld része.

Földrajz

A délnyugat–északkeleti irányban, 636 km hosszú ívben elnyúló Bajkál-tó medencéjét minden oldalról hegyek keretezik. A nyugati, északnyugati partot szegélyező hegylánc két részből áll: nyugati része a Primorszkij-hegység, északkeleti, északi része az előbbinél jóval magasabb Bajkál-hegység.

A Bajkál-hegység kb. 300 km hosszan nyúlik el a Primorszkij-hegységtől északkelet, észak felé. Másik forrás szerint hossza 250 km, szélessége 7 km (délen) és 40 km (északon) között váltakozik. Erősen tagolt gerince mindenütt 1600 m (abszolút magasság) fölé emelkedik és többnyire a tópart közvetlen közelében vezet. A Kotyelnyikov-foknál azonban tengelye elkanyarodik nyugat felé; a Bajkál északi végének vonalában a tótól már mintegy 30-40 km távolságban van. Legmagasabb pontja a Cserszkij-hegyen található (2588 m), és számos más hegycsúcsa is magasabb 2000 m-nél. A tetők általában laposak, de a legmagasabb részek hegyes, sziklás csúcsaikkal és szűk folyóvölgyeikkel tűnnek ki.

Nagyobb részben proterozoikumi kristályos palából, kvarcitból, gránitból, mészkőből épül fel. A tóra meredeken ereszkedő lejtőket 900-1000 m magasságig erdős sztyepp és világos-tajga, főként vörösfenyő- és erdeifenyő-erdő borítja, a nyugati oldal lejtőit inkább sötét-tajga (jegenyefenyő, cédrus). A hegység középső és északi részének növényzetét a vörösfenyőből álló tajga uralja, 1400 m felett a vörösfenyő egyre ritkul és alacsony cirbolyafenyővel keveredve fordul elő. A csúcsokon hegyi tundra és kőtörmelék található.

Természetvédelem

1986 végén a Bajkál-hegység déli részén természetvédelmi területet hoztak létre (659 900 ha). A Bajkál–Lénai Természetvédelmi Terület (Байкало-Ленский природный заповедник) a tópart mentén 100 km hosszan húzódik, közepes szélessége 65 km. Magában foglalja többek között a Léna és egyik jelentős mellékfolyója, a Kirenga forrásvidékét is. Az erdő itt még ma is a barna medvék kedvelt élőhelye, melyek ősidők óta tavaszonként csapatostul gyülekeznek a tóparton. Szintén tavasszal a sztyeppel borított lejtőkön nemes szarvasok (iszubraszarvasok) tanyáznak, a vízparti köveken az itt honos bajkáli fókák heverésznek.

A természetvédelmi területet 1996-ban a Bajkál-tó természeti helyszín részeként fölvették az UNESCO világörökségi listájára.

Vasútvonal

A hegység északi részén, az Irkutszki terület és Burjátföld határán épített alagúton (6682 m hosszú) vezet keresztül a Bajkál–Amur-vasútvonal. Az első egyvágányú alagutat 1985 végén adták át a forgalomnak; a második vágány alagútjának fúrása 2014 őszén kezdődött, átadása 2017-ben várható.

Források

• Székely András. Szovjetunió (I. kötet) – Bajkál-mellék. Budapest: Gondolat Kiadó, 471. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978) 
• Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977) 
• Reljef Bajkala. Zapadnij bort (orosz nyelven). Irkipedia.ru
• szerk.: A. V. Borodko és mások: Nacionalnij atlasz Rosszii (tom 1.) (orosz nyelven). ROSZKARTOGRAFIJA, 300. o. 
• Isztorija – Bajkalo-Lenszkij zapovednyik (orosz nyelven). Zapovednoje Pribajkalje. (Hozzáférés: 2016. július 12.)