B. Nagy Margit
| B. Nagy Margit | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1928. május 4. Gyoma |
| Elhunyt | 2007. március 4. (78 évesen) Budapest |
| Ismeretes mint | művészettörténész |
| Házastárs | Benkő Samu |
| Gyermekek | Benkő Elek |
| Iskolái | Bolyai Tudományegyetem |
B. Nagy Margit, Benkőné (Gyoma, 1928. május 4. – Budapest, 2007. március 4.) magyar művészettörténész, Benkő Samu művelődéstörténész felesége.
Életútja
[szerkesztés]Középiskolát Kecskeméten és Marosvásárhelyt végzett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója (1946–1950), majd tanársegédje (1950–1952). Az egyetemről való eltávolítása után a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatójaként került az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egykori, az Akadémiai Fiók kezelésébe került levéltárába, nyugalomba vonulásáig kutatója, majd főkutatója a kolozsvári Akadémiai Fiók Történeti és Régészeti Intézetének.
Munkássága
[szerkesztés]Első cikkét Vajdahunyad váráról az Utunk (1956/33) közölte. A Kelemen-emlékkönyvben (1957) a betlenszentmiklósi kastély építéstörténetéről írt tanulmányával szerepelt. Műtörténeti elemzéseiben a levéltári források feldolgozását kötötte össze helyszíni tanulmányozással. Így elevenítette fel a kolozsvári Bánffy-palota és a hadadi Wesselényi-kastély barokk építkezéseit (Studii și Cercetări de Istoria Artei 1966/1 és 1967/2), mutatta be Kolozsvár 19. század eleji városrendezését (Korunk 1967/1), ismertette a klasszicizmus és a romantika kolozsvári építészmestereit (Korunk Évkönyv 1973).
A székelykapu eredetéről és múltjáról írt összefoglaló tanulmányt (Hargita Kalendárium 1972). Részt vett Erdély műemlék-topográfiájának elkészítésében. Célratörő rendszerességét méltatva, Jakó Zsigmond így jellemezte művészettörténeti munkásságának jelentőségét: "...új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja."
Művei
[szerkesztés]- Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti tanulmányok, 1970)
- Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, 1973)
- Stílusok, művek, mesterek (1977); sajtó alá rendezi Kelemen Lajos tudományos hagyatékát (I. kötete: Művészettörténeti tanulmányok. Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, 1978)
- Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest (Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum; MTA Régészeti Intézete, 1998)
Emlékezete
[szerkesztés]Stílusok, művek, mesterek, Erdély művészete : 1690-1848 címmel 2009-ben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában B. Nagy Margit művészettörténész tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek erdélyi és magyarországi művészettörténészek.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
További információk
[szerkesztés]- Szőcs István: Pallérozódás és pallériasság Erdélyben. Igaz Szó, 1970/10.
- Debreczeni László: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Utunk, 1970/43
- Debreczeni László: Régi erdélyi épületekről – egykori leltárírók szemével. Utunk, 1974/3.
- Entz Géza: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1971/3.
- Balogh Edgár: Száraz leltárak színes káprázata. A Hét 1973/41.
- Komlovszki Tibor: B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1977/5.
- Balogh Ferenc: Forrás a műelemzéshez. A Hét 1978/22.
- Imreh István: Jegyzetek művészekről és mesterekről. Utunk 1978/42.
- Jakó Zsigmond: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk 1978/10.
.svg){kind=small}