Böszörményi István (helytörténész)
| Böszörményi István | |
| Született | 1947. március 20.[1] Losonc[1] |
| Elhunyt | 2022. július 19. (75 évesen)[2] |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései | Magyar Arany Érdemkereszt (2021)[1] |
| Sírhelye | Rapp[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Böszörményi István (Losonc, 1947. március 20. – 2022. július 19.) szlovákiai magyar tanár, helytörténeti és néprajzi kutató.
Élete
[szerkesztés]A Füleki Gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett német–svéd szakos tanári oklevelet. Az egyetemet követően visszatért Fülekre, ahol 1972-től 2007-ig a helyi gimnáziumban tanított.[3]
Munkássága
[szerkesztés]Kutatásainak fő területe a népi építészeti emlékek és Losonc városának műemlékei. Sokat hódolt a regionális történelemnek, aktív résztvevőként formálta a nógrádi köz- és kultúrális életet.[4] A 1970-es évek végétől kezdve rendszeresen jelentek meg helytörténeti, néprajzi és népi építészeti témájú írásai olyan lapokban, mint a Hét, a Honismeret, a Hitel, a Confessio, a Szabad Újság, a Gömörország, az Ipeľ–Ipoly és a Nógrádi Szó. Az utóbbi két regionális újságban 1989 és 1995 között Emlékeink címmel egy 89 részes sorozatot publikált, amely Losonc és Fülek történetét dolgozta fel.[3]
Művei
[szerkesztés]- István, B. Madách Imre barátai, kortársai a losonci református líceumban. XXIV. Madách Szimpózium, 18.
- István, B. (2005). A losonci Református Teológiai Szeminárium.
- István, B. Mocsáry Lajos és a szlovákok.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c PIM48786, Böszörményi István
- ↑ a b Elhunyt Böszörményi István
- ↑ a b Elhunyt Böszörményi István. felvidek.ma (2022. július 20.) (Hozzáférés: 2024. december 15.)
- ↑ István Böszörményi. nklc.sk (Hozzáférés: 2024. december 15.)