Böszörményi István
 |
Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. |
| Böszörményi István | |
| Született | 1947. március 20. Losonc |
| Elhunyt | 2022. július 19. (75 évesen) |
| Állampolgársága | szlovák |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | tanár |
| Iskolái | Füleki Gimnázium Comenius Egyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Böszörményi István (Losonc, 1947. március 20. – 2022. július 19.[1]) tanár, helytörténeti és néprajzi kutató.
Élete
[szerkesztés]A Füleki Gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett német–svéd szakos tanári oklevelet. Az egyetemet követően visszatért Fülekre, ahol 1972-től 2007-ig a helyi gimnáziumban tanított.[1]
Munkássága
[szerkesztés]Kutatásainak fő területe a népi építészeti emlékek és Losonc városának műemlékei. Sokat hódolt a regionális történelemnek, aktív résztvevőként formálta a nógrádi köz- és kultúrális életet.[2] A 1970-es évek végétől kezdve rendszeresen jelentek meg helytörténeti, néprajzi és népi építészeti témájú írásai olyan lapokban, mint a Hét, a Honismeret, a Hitel, a Confessio, a Szabad Újság, a Gömörország, az Ipeľ–Ipoly és a Nógrádi Szó. Az utóbbi két regionális újságban 1989 és 1995 között Emlékeink címmel egy 89 részes sorozatot publikált, amely Losonc és Fülek történetét dolgozta fel.[1]
Művei
[szerkesztés]- István, B. Madách Imre barátai, kortársai a losonci református líceumban. XXIV. Madách Szimpózium, 18.
- István, B. (2005). A losonci Református Teológiai Szeminárium.
- István, B. Mocsáry Lajos és a szlovákok.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Elhunyt Böszörményi István. felvidek.ma (2022. július 20.) (Hozzáférés: 2024. december 15.)
- ↑ István Böszörményi. nklc.sk (Hozzáférés: 2024. december 15.)