Ugrás a tartalomhoz

Böblingen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Böblingen
A város látképe dél felől
A város látképe dél felől
Böblingen címere
Böblingen címere
Böblingen zászlaja
Böblingen zászlaja
Közigazgatás
Ország Németország
TartományBaden-Württemberg
KerületStuttgart
JárásBöblingen
RangGroße Kreisstadt (1962 óta)
KerületeiKernstadt (városmag) és Dagersheim
Alapítás éve13. század
PolgármesterWolfgang Lützner (CDU)
Irányítószám71032, 71034
Körzethívószám7031
RendszámBB
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség52 093 fő (2023. dec. 31.)[1]
Népsűrűség1205,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság464 m
Terület39,04 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 40′ 60″, k. h. 9° 00′ 00″48.683333°N 9.000000°EKoordináták: é. sz. 48° 40′ 60″, k. h. 9° 00′ 00″48.683333°N 9.000000°E
Böblingen (Baden-Württemberg)
Böblingen
Böblingen
Pozíció Baden-Württemberg térképén
Elhelyezkedése Böblingen térképén
Elhelyezkedése Böblingen térképén
Böblingen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Böblingen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Böblingen város és kerületi székhely Németország Baden-Württemberg tartományában, Stuttgarttól délre. Lakossága 2011-ben 47 074 fő volt. A város az azonos nevű kerület székhelye. Nevét a Bobilo nemesi család nevével hozzák összefüggésebe, az -ingen végződés tipikus alemann forma.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]

A város az Obere Gäu északkeleti szélén, a Schönbuch dombvidék egyik utolsó kiemelkedésén helyezkedik el.

Története

[szerkesztés]
Böblingen a 20. század első felében

A terület a bronzkor (Kr. e. 1100 körül) óta lakott, később a kelták is megtelepedtek a vidéken (a maradványok tanúsága szerint a késői Hallstatt- illetve La Tène-időszakban, Kr. e. 400 körül). A név első írásos említése 1100 körülre datálható, a "Bebelingen" akkor még mint egy nemesi nemzetség neve fordul elő. A mai város alapítása a 13. századra tehető, 1272-ben már a tübingeni palotagrófok egy mellékágának székhelye, akik valószínűleg az alapítók is voltak. A várdombon elterülő, ovális alakú belváros elrendezése az ő tervezésük eredménye. A grófok rossz anyagi helyzetük miatt kénytelenek voltak a környéket 1344-ben ill. 1357-ben eladni Württembergnek. A város hamarosan egy württembergi hivatal székhelye lett.

1525 májusában a német parasztháború württembergi felkelői mintegy nyolcezren Stuttgartból Böblingenbe vonultak, és május 12-én a város mellett döntő vereséget szenvedtek.

A város fejlődésének következő szakasza csak az ipari fejlődéssel és a vasút 1879-es megépítésével kezdődött el. 1915. augusztus 16-án katonai repülőteret avattak a város területén, 1925-től ez lett Württemberg állami repülőtere. A második világháború súlyos károkat okozott, a város épületeinek 40%-a, köztük a régi templom és a kastély elpusztult. Az újjáépítés csak 1948-ban kezdődött el. A nagyvállalatok megjelenése (IBM: 1949, Hewlett-Packard: 1959) munkahelyeket teremtett a város számára, ami a népesség növekedésével is járt.

Az 1971-es férfi kosárlabda Európa-bajnokság B csoportja Böblingenben játszotta a mérkőzéseit.[2] Az 1982-es férfi kézilabda-világbajnokság két mérkőzését is a városban rendezték meg, Magyarország is játszott itt egy találkozót.

A város a szomszédos Sindelfingennel együtt 2002-ben visszavásárolta a repülőtér területét. Azóta itt is jelentős fejlesztések zajlanak, nem utolsósorban az itt lakáshoz jutó 700 főnek köszönhető az új népességrekord.

Dagersheim

[szerkesztés]

Az egykor önálló település nevét 1075-ben említik először oklevelek. Eredetileg Calw grófjainak birtoka volt, majd 1357-ben Böblingennel együtt Württemberghez került. A 15. században említik először a malmokat és a gyógyfürdőt, ekkor zajlott a templom átépítése is. A 16. században már iskolája is van.

1952 óta ismét van katolikus temploma. 1965-re még elkészül az új városháza, ám egy népszavazást követően 1971. szeptember 1-jén csatlakozott Böblingenhez.[3]

Ma körülbelül 6000 lakos él a falu korábbi területén. Részlegesen önálló igazgatása van, a tanácsban a Freie Wähler 4, a CDU 3, az SPD 2, a zöldek pedig egy széket birtokolnak.

Nevezetességek

[szerkesztés]
Az Altes Rathaus
  • Altes Rathaus (Régi városháza): a fő téren álló épület 1952-ben épült
  • Stadtkirche: a város régi temploma a második világháborúban jelentős károkat szenvedett
  • Német Parasztháború Múzeum (Deutsches Bauernkriegsmuseum): A német parasztok 1525-ös felkelésének és az abban résztvevők hétköznapi életének szentelt gyűjtemény
  • Az 1525-ös böblingeni csata emlékműve:[4] Lutz Ackermann emlékműve a város szélén egy kis parkban áll
  • Hentesmúzeum (Fleischermuseum): Kurt Nagel professzor 1984-ben, a főtér egyik 16. századi házában megnyitott múzeuma a mai napig egyedülálló az országban
  • Városi galéria (Städtische Galerie): a 20. század württembergi képzőművészeire koncentráló gyűjtemény
  • Gyógyfürdő (Mineraltherme)

Híres szülöttei és lakói

[szerkesztés]
  • Sportvereinigung Böblingen e.V.:[5] 7000 tagjával és 28 szakosztályával a tartomány egyik legnagyobb egyesülete. 1945 óta működik
  • TSV Dagersheim:[6] az 1908-ban alapított, majd a háború után újra felállított egyesület ma 9 szakosztályt működtet.
  • IBM Klub Böblingen e.V.:[7] az 1952-ben alapított, nem csak IBM-alkalmazottak számára nyitott klub inkább szabadidős tevékenységek szervezésében aktív, amelybe sportrendezvények is beletartoznak
  • TV 1845 Böblingen:[8] a környék legidősebb sportegyesülete ma öt szakosztállyal működik

A város 1925 és 1963 között síugró-sánccal is rendelkezett, ám ezt a ritka használat miatt elbontották.[9]

Közigazgatás és politika

[szerkesztés]
A Stadtkirche

A város polgármestere 2009 óta Wolfgang Lützner (CDU). A város igazgatását a következő frakciók alkotják:

  • CDU: 10 hely (29,4%)
  • SPD: 8 hely (23,5%)
  • Freie Wähler: 7 hely (20,6%)
  • Zöldek: 5 hely (14,7%)
  • FDP: 4 hely (11,8%)

Testvértelepülései

[szerkesztés]

Közlekedése

[szerkesztés]
A buszpályaudvar épülete

Böblingen megközelíthető autóval az A81-es autópályán, amelyen három kijárata is van (északkelet felől: Böblingen-Ost, Böblingen-Sindelfingen, Böblingen-Hulb). A városközpontban mélygarázs várja az autósokat.

A város helyi közlekedését a stuttgarti elővárosi közlekedési társaság (VVS) és a Stadtverkehr Pflieger vállalat működteti. Ebbe beletartozik az S1 (Herrenberg-Stuttgart-Kirchheim) és az S60 (Böblingen-Maichingen) S-Bahn vonal, valamint 40 autóbuszjárat.[10] A buszközlekedés kizárólag legfeljebb négyéves Mercedes Benz Citaro járművekkel zajlik, ezzel a környék flottája különösen fiatal.

Vasúton a Stuttgartból dél felé induló vonatok jó része is megáll itt. 20 kilométerre található Stuttgart nemzetközi repülőtere.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
  2. EuroBasket Men 1971 (angol nyelven). FIBA. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  3. Dagersheimer Geschichte (német nyelven). Böblingen honlapja. [2014. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 23.)
  4. A böblingeni csata emlékműve (angol nyelven). Mark R. Hatlie. [2012. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  5. S.V. Böblingen (német nyelven). [2012. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  6. TSV Dagersheim (német nyelven). [2012. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  7. IBM Klub Böblingen e.V. (német nyelven). [2013. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  8. TV 1845 Böblingen (német nyelven). [2012. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  9. Die Geschichte der Böblinger Schischanze (német nyelven). Böblingen honlapja. (Hozzáférés: 2012. január 23.)[halott link]
  10. Linien des Stadtverkehr Böblingen-Sindelfingen (német nyelven). Stadtverkehr Pflieger. [2012. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  11. Anreise und Verkehr (német nyelven). Böblingen régi honlapja. [2012. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 23.)

Források

[szerkesztés]