Ugrás a tartalomhoz

Békési Andor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Békési Andor
Született1910. február 17.
Ócsa
Elhunyt1989. március 1. (79 évesen)
Ócsa
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • református lelkész
  • egyháztörténész
SablonWikidataSegítség

Békési Andor, dr. (1938-ig: Panyik; Ócsa, 1910. február 17. – Ócsa, 1989. március 1.) magyar református lelkész, Kálvin-kutató.

Életpályája

[szerkesztés]

Eredeti családneve Panyik. 1938-tól a Békési Andor nevet használta. Teológiai tanulmányait 1928 és 1932 között Budapesten, 1931-ben Montpellierben, 1932-ben Bonnban, majd 1932 és 1938 között az Amerikai Egyesült Államokban (Princetonban és Philadelphiában) végezte. Teológiából 1936-ban, továbbá keleti nyelvészetből doktorátust szerzett. Az 1938-39. tanévben a budapesti Teológiai Akadémián tanított, majd Budapesten volt vallásoktató. A második világháború után, Ócsán volt lelkipásztor 1945-től az 1983-ban történt nyugdíjazásáig.

1956-ban részt vett a Református Megújulási Mozgalom tevékenységében, amiért 1957. március 6-tól 29-ig a Gyűjtőfogházban vizsgálati fogságban volt.

Számos cikke, tanulmánya jelent hazai és külföldi egyházi folyóiratokban jelentek meg.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Csendesedjetek el... (Budapest, 1943)
  • A felemás Biblia... (Budapest, 1943)
  • Isten embere a viharban (Budapest, 1943)
  • Isten országa és mi (Budapest, 1943)
  • Aki győz… (Budapest, 1944, 1990)
  • A Szentlélekről szóló tanítás (Budapest, 1979)
  • Kicsoda az ember? … (Budapest, 1981)
  • Kálvin a Szentlélekről (Budapest, 1985)
  • Kálvin a sákramentumokról (Budapest, 1987)
  • Kálvin János: Tanítás a keresztyén vallásra, 1559 (ford., Budapest, 1986)

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Ócsán róla nevezték el a dr. Békési Panyik Andor utcát.
  • Ócsán a református templom apszisa előtt áll a mellszobra, "dr. Békési Panyik Andor" felirattal.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Elhunyt B. A. (Reformátusok Lapja, 1989. 11. sz.);
  • Szabó László: Emlékezés B. A.-ra, 1910-1989 (Ref. Egyh. 1989. 6. sz.).