Bäck Manci
| Bäck Manci | |
| Született | Bäck Margit 1891. december 25. Vágvecse |
| Elhunyt | 1989. január 9. (97 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | dr. Szekerke Lajos |
| Szülei | Bäck József Singer Berta |
| Foglalkozása | fotográfus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bäck Manci, született Bäck Margit (Vágvecse, 1891. december 25.[1] – Budapest, 1989. január 9.) kevéssé ismert magyar fotográfus, fotóművész, a magyar – és azon belül a szegedi – fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Juhász Gyula révén értelmiségi körökben is ismert volt, számos hírességről készített portrét.
Hízelgően mindenkit levesz
A Bäck Manci fényűzése ez.
Élete
[szerkesztés]Bäck Manci 1891-ben született a felvidéki Vágvecsén Bäck József fakereskedő és Singer Berta gyermekeként izraelita vallású családban. 1907-ben kitűnő eredménnyel fejezte be a szegedi felsőbb leányiskolát. Itt versmondó tehetségével tűnt ki: a Szeged és vidéke című újság a végzősökről írván mint „keresetlen egyszerűséggel és ezért igen finoman szavaló” leányt említi.[2] 1910 és 1913 között[3] külföldön, valószínűleg Bécsben végzett fotográfiai tanulmányokat, feltehetőleg Dora Kallmus műtermében is,[4] majd 1915-ben a szegedi Kölcsey utcai Patzauer-házban nyitott műtermet. A Szegedi Napló 1915. április 18-i száma a művészeti rovatban hosszú riportban mutatja be – a címe „Bäck Manci műterme”.[5] A cikk külön kitért a műterem különlegesen finom ízlésű berendezésére, amit a művésznő Bécsből, egyedileg rendelt.[4] A szegedi értelmiségi körökben Juhász Gyula révén lett ismert. Gergely Sándor szobrászművész műtermében ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval, akinek szívességből, képekért cserébe reprodukciókat fényképezett.[2][4] A finomlelkű, érzékeny fényképésznőnek gyakran álltak modellt a szellemi élet oly nevezetes tagjai is, mint Erdei Ferenc, Mezey Mária, Zádor Anna vagy éppen Szent-Györgyi Albert.[3]
1921-ben kötött házasságot az öt évvel idősebb[6] dr. Szekerke Lajos jogásszal, akitől 1924-ben egy leánya született, dr. Szekerke Mária.[6] Ekkor még a Csekonics u. 11. szám alatt laktak,[7] de később a Tisza Lajos krt. 56. szám alatt, a Reök-palota második emeletén lévő lakásuk ebédlőjében rendeztek be műtermet.[2] Az idők folyamán a Kárász utcában (a 8. és a 11. számú házban), illetve a Tisza Lajos krt. 42-ben is volt műterme.[6]
A szegedi múzeum birtokában van egy 1926-os sorozata, amelyet egy lebontásra ítélt városrészről, a Palánkról készített.[6] Írásos nyoma van annak is, hogy a múzeumnak adományozott egy „Kézimunkázó nő” című Moholy-Nagy krétarajzot is. Idős korában panaszkodott róla, hogy a háború, költözések, megözvegyülés és egyéb viszontagságok közepette több Moholy-Nagy képe elveszett.[4]
A második világháború után 1950-ben államosították a műtermét, ezért minden fotográfusi tevékenységgel felhagyott.[3] Az addigra megözvegyült asszony Budapestre költözött a lányához, és 1989-ben bekövetkezett haláláig ott is élt.[2] Életének utolsó tíz évét ágyhoz kötött, magatehetetlen betegen töltötte.[8]
Stílusa
[szerkesztés]Korai képeire a bécsi iskola hatásai a jellemzők. Szerette az úgy nevezett nemeseljárásokat. Fényképei festőiek, finom árnyalatokban gazdagok, a háttereket a kép széle felé elmosta. Beállításai a szecessziót idézik, érzékenységről, lelki gazdagságról tesznek tanúbizonyságot. Kiemelkedőek a jellegzetesen finom, festői portré- és aktfotói, de mozdulattanulmányai, vedutái is komoly művészi értéket képviselnek.[3]
Emléke
[szerkesztés]Bäck Manci és művészete kis híján a feledésbe merült. Munkásságát csak a 2000-es évtizedben kezdték el kutatni és a képeit kiállításokon bemutatni. Első gyűjteményes kiállítását 2005-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban mutatták be, azóta számos felvétele kerül elő. Újrafelfedezése és kutatása dr. Gömör Béla gyűjtő érdeme, aki kutatásai eredményét 2003-ban publikálta. 2007-ben a Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtárában rendezett kiállításon már kísérletet tettek a szegedi műterme hangulatának felidézésére is, és megpróbálták a mozgásművészettel való kapcsolatát is feltárni.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Születési bejegyzése a vágvecsei izraelita hitközség születési akv. 201/1891. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
- ↑ a b c d Rónay, Gabriella: Bäck Manci (magyar nyelven) (html és CD-ROM). A portré- és zsánerfényképezés fotótörténeti áttekintése (diplomamunka) - Fotográfusok életrajza. Gábor Dénes Főiskola. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
- ↑ a b c d e Korai fotográfiák a XX. századból – Bäck Manci (html). Kiscelli Múzeum. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
- ↑ a b c d Fejér, Zoltán: Az író, mint modell. Fotóművészet. Magyar Fotográfia Szaksajtó Alapítvány, 2005. (Hozzáférés: 2016. február 8.)
- ↑ dr. Gömör Béla: Kis fotótéka. (hely nélkül): GMR Reklámügynökség. 2002. 150. o. ISBN 9630083183
- ↑ a b c d Gömör (2002), i. m. 132. o.
- ↑ Gömör (2002), i. m. 158. o.
- ↑ BÄCK MANCI – Az elfeledett fotográfusnő (magyar nyelven) (html). Móra Ferenc Múzeum honlapja. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2005. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 18.)
Ajánlott irodalom
[szerkesztés]- Gömör Béla: Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő. Szeged: GMR Reklámügynökség. 2003. ISBN 9632068564
- A szegedi zsidóság és a fotográfia. Bäck Manci, Kárász Judit, Liebmann Béla, Müller Miklós; szerk. Tóth István, életrajzi vázlatok Apró Ferenc, Lengyel András, Szabó Magdolna; Múzeumi Tudományért Alapítvány, Szeged, 2014
- Nátyi Róbert: ”Back Manci fényűzése…”. A Reök első évtizede 2007-2017. Szegedi Szabadtéri Játékok, 2018. 27-34. helytelen ISBN kód: 978-80923-1-9