Bátor Béla
| Bátor Béla | |
| Született | 1921. június 1.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1990. január 15. (68 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök, pedagógus |
| Kitüntetései | MTESZ-díj, Segner-díj |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-155)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bátor Béla (Budapest, 1921. június 1. – Budapest, 1990. január 15.) mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1966).
Életpályája
[szerkesztés]Budapesten érettségizett. 1945–1946 között a Duna-hidak építésvezetőségén műhelyfőnök (Margit híd újjáépítése). Közben a Felsőipariskolában technikusi képesítést szerzett. 1947–1954 között a Magyar Optikai Művekben dolgozott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elvégzése után az egyetemen az energetikát oktatta mint meghívott előadó. 1969–1981 között az Energiafelügyelet igazgatóhelyettese volt.
Nevéhez fűződik az első Heller-Forgó berendezés gépészeti tervezése. Kutatásaiban az égés és gázosítás elméletével foglalkozott. Tagja volt az Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának.
Fontosabb írásai
[szerkesztés]- A berendezések állagmegőrzésének, valamint az energiaveszteségek csökkentésének módszerei. Társszerzők: Klopfer Jenő és Szepesi Endre, Budapest, 1951)
- Energiafelügyeleti tanulmányok (Budapest, 1979 - társszerző)
- Égés és robbanáselmélet. 1. (Budapest, 1980, 1984).
Elismerései
[szerkesztés]- MTESZ-díj
- Segner-díj (Segner János András)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. április 26., PIM45574
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X