Ugrás a tartalomhoz

Bárium-klorát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárium-klorát
IUPAC-név Bárium-klorát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13477-00-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Ba(ClO3)2
Moláris tömeg 304,23 g/mol
Megjelenés fehér színű, szilárd
Sűrűség 3,18 g/cm³ (monohidrát)[1]
Olvadáspont 413.9 °C megolvad
250 °C-on olvadáspontja alatt bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) 275 g/l, 20 °C[1]
Veszélyek
EU osztályozás Oxidáló (O)
Ártalmas (Xn)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R9, R20/22, R51/53[1]
S mondatok (S2), S13, S27, S61[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bárium-klorát egy szervetlen vegyület, a klórsav báriumsója. Színtelen kristályokat vagy fehér színű port alkot, és mint minden oldható báriumvegyület, irritáló és mérgező. Jól oldódik vízben, 20 °C-on 100 gramm vízben 33,8 g, 90 °C-on 95 g oldódik fel. Egy molekula kristályvízzel kristályosodik (Ba(ClO3)2 · H2O). 120 °C-on a kristályvizet elveszíti. Zöld lángfestése miatt a bárium-klorátot a pirotechnikában használják fel a láng zöldre festéséhez.

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Hevítéskor a bárium-klorát először a kristályvizét veszíti el, majd elbomlik. A bomlás során oxigén fejlődik és bárium-klorid keletkezik.

Ha jóddal reagáltatják, klórfejlődés közben bárium-jodáttá alakul.

Erős oxidálószer.

Előállítása

[szerkesztés]

Ha bárium-klorid oldatot elekrtolizálnak, az anódtérben bárium-klorát képződik. Előállítható bárium-hidroxidból is, ha vizes oldatát ammónium-kloráttal hevítik, majd lehűtik és bepárolják.

.

Felhasználása

[szerkesztés]

A bárium-klorátot más klorátok és klórsav előállítására használják. Tűzijátékokban is alkalmazzák a láng zöldre festéséhez. A bárium-kloráttal készült villanópor nagyon fényes, kissé zöldes színű és jóval erősebb mint a bárium-nitrát alapú.

Oldatának elektrolízisével készül a bárium-perklorát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f A bárium-klorát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 20. (JavaScript szükséges) (angolul)

Források

[szerkesztés]

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret