Bárczay Oszkár
| Bárczay Oszkár | |
| Született | 1846. augusztus 16. Abaújkér |
| Elhunyt | 1898. április 12. (51 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczay Oszkár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bárczai Bárczay Oszkár (Abaújkér, 1846. augusztus 16. – Budapest, 1898. április 12.) az egyik legjelentősebb magyar heraldikus. Főlovászmester, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári segédje, császári és királyi kamarás. A neve néha előfordul Bárczy és Bárczai alakban is.
Élete, munkássága
[szerkesztés]1846-ban[2] született a nagy múltra visszatekintő nemesi származású barczai Bárczay családban. Édesapja barczai Bárczay András (1808-1888),[3] édesanyja, magyarnagysombori Sombory Anna (1813-1863) volt.[4] Apja második felesége sóvári Soós Natália volt, aki Bárczay András halála után nagyréti Darvas Imre (1822–1901) Torna vármegye főispánjának a felesége lett. Apai nagybátyjai közül, először bárczai Bárczay József (1799-1859) 1845-ben,[5] majd bárczai Bárczay János (1813-1886), 1872 és 1874 között Torna vármegye főispánja volt.[6]
Eredetileg katonai pályára lépett, a honvédségnél szolgált, de rövidesen tudománnyal kezdett foglalkozni. A Hadügy fejlődésének története című két kötetes írása 1895-ben jelent meg. 1898-tól az Akadémia hadügyi bizottsága a Hadtörténelmi közlemények című folyóirat szerkesztésével bízta meg. Katonai pályáján előbb honvéd huszárkapitány, majd őrnagyi ranggal főlovászmester Milán szerb király udvarában.
Élénk részt vett a tudományos társulatok működésében és választmányi tagja volt a történelmi, valamint a heraldikai és a genealógiai társulatnak. Heraldikai és genealógiai témában írott cikkei a Turulban és az Archaeologiai Értesítőben jelentetett meg. Legjelentősebb műve A heraldika kézikönyve, melyet máig nem múltak felül a magyar szakirodalomban.
Házassága és gyermeke
[szerkesztés]1877-ben nősült, feleségétől, kézdileményi Bartha Máriától (1852-1940)[7] egy lánya, bárczai Bárczay Anna (1878-1945) született, aki később felsőpulyai Madarász Adorján (1870-1956), Abony országgyűlési képviselőjének[8] felesége lett.
Művei
[szerkesztés]- A hadügy fejlődésének története. Budapest 1895
- A heraldika kézikönyve müszótárral. Budapest 1897
- A Bárczay-család leszármazása. Turul, 9, 1891, 85-88., 146-50.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. június 7., PIM80346
- ↑ Magyar Nemzetségi Zsebkönyv és www.oszk.hu/hun/ujszolg/b.html
- ↑ familysearch.org Bárczay András gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Bárczay Andrásné Sombory Anna gyászjeléntése
- ↑ familysearch.org Bárczay József gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Bárczay János gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Bárczay Oszkárné Bartha Mária gyászjelentése
- ↑ MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1927-1932
Források
[szerkesztés]- Magyar Nemzetségi Zsebkönyv
- Vasárnapi Ujság, 1898/16
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- A heraldika kézikönyve Archiválva 2013. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
- Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
- Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
- Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Tolnai világlexikona I–VIII. Budapest: Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat. 1912–1919.
- Tolnai új világlexikona I–XVIII. + I–II. (pótkötetek). Budapest: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. 1926–1933.
- Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.