Bálint Gyula István
Megjelenés
Bálint Gyula István | |
Született | 1824. február 18.[1] Csíkkozmás |
Elhunyt | 1894. november 21. (70 évesen) Kolozsvár |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Bálint Gyula István (Csíkkozmás, 1824. február 18. – Kolozsvár, 1894. november 21.) tábori lelkész, műfordító.
Életútja
[szerkesztés]Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón végezte, majd Kolozsváron tanult bölcsészetet. Belépett a ferences rendbe; a teológia elvégzése után 1849-ben pappá szentelték. 1850-től kezdett latinból, németből és olaszból fordítani. 1851-től különböző helyeken tábori lelkészként tevékenykedett. 1860 és 1864 között Bécsben állomásozott. Miután kilépett a rendből, a Szombathelyi egyházmegye papja lett. 1871-ben nyugdíjba vonult, ezt követően Kolozsváron az irodalomnak élt.
Fordításai
[szerkesztés]- A megszabadított Jeruzsálem. Torquato Tasso után. Bécs, 1863 (Arany János bírálata)
- Jadwiga. Költemény 11 énekben. Beck Károly után. Pest, 1864
- Vers-szemelvény. A régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán. Gyulafehérvár, 1871
- Phaedrus aesopi meséi. Kolozsvár, 1876
- Dante: Isteni színjáték (a fordítás könyv alakban nem jelent meg, 8 éneket még életében, egyet halála után újságban közöltek) (Kaposi József bírálata)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00745.htm, Bálint Gyula István, 2017. október 9.
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3 [1]
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest, 1994