Az orléans-i szűz (opera)
| Az orléans-i szűz | |
| Eredeti nyelv | orosz |
| Alapmű | Az orléans-i szűz |
| Zene | Pjotr Iljics Csajkovszkij |
| Szövegkönyv | Pjotr Iljics Csajkovszkij |
| Felvonások száma |
|
| Főbb bemutatók | 1881. február 13. |
Az orléans-i szűz (eredeti címén: Орлеанская дева; átírásban: Orleasznkaja gyeva) Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző egyik négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij drámafordítása alapján a zeneszerző írta. A mű alapjául Friedrich Schiller Die Jungfrau von Orléans című színdarabja szolgált. A mű ősbemutatójára 1881. február 13-án került sor Szentpéterváron, a Marinszkij-színházban. Magyarországon még nem játszották.
A mű keletkezésének története
[szerkesztés]Csajkovszkij a komponálást 1878 áprilisában az oroszországi Kamenkában kezdte, majd a következő években, európai utazásai során folytatta. Az opera írásával magántermészetű problémái miatt lassan haladt, így csak 1880-ban fejezte be a művet. A szentpétervári ősbemutatótól várt siker elmaradt. 1882-ben a Marinszkij-színház igazgatóságának kérésére átdolgozta a művet, de ez a változatot csak jóval a zeneszerző halála után, 1899. február 3-án mutatták be. Ma a művet ebben a formájában játsszák.
Szereplők
[szerkesztés]| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Jeanne d’Arc | alt |
| VII. Károly király | tenor |
| Bíboros | basszus |
| Agnes Sorel | szoprán |
| Dunois, francia lovag | bariton |
| Lionel, burgundiai lovag | bariton |
| Raymond, Jeanne kérője | tenor |
| Thibaut, Jeanne apja | basszus |
| Bertrand, egy paraszt | tenor |
| Francia katona | tenor |
| Lore, egy katona | bariton |
| Udvaroncok, udvarhölgyek, francia és angol katonák, lovagok, szerzetesek, cigányok. | |
Cselekmény
[szerkesztés]- Helyszín: Franciaország (Domrémy, Chinon, Reims, Rouen)
- Idő: a francia-angol háború idején (1429-1431)
Első felvonás
[szerkesztés]Domrémyben a település lakói a tavasz ünnepére készülnek. Apja egyre inkább sürgeti Jeanne-t, hogy mihamarabb keljen egybe jegyesével, Raymonddal. Teszi mindezt azért, mert szerinte most amikor az angolok egyre inkább fölénybe kerültek a francia seregek felett, egy nőnek egy erős férfi védelmére van szüksége. Jeanne azonban vonakodik, mert egy álmot látott, miszerint egy szent küldetést kell egyedül teljesítenie: az ég akarata az, hogy népe élére álljon és győzelemre vezesse. Váratlanul parasztok menekülő csapata tűnik fel Bertrand vezetésével. Hírül hozzák, hogy az angolok már a szomszéd település határában járnak és menekülésre szólítanak fel mindenkit. Jeanne azonban eléjük áll és megjósolja, hogy az angolokat Orléans-nál meg fogják állítani, sőt, vezérük, Salisbury is rövidesen elesik majd. Szavait kétkedéssel hallgatják, ám nemsokára egy francia katona érkezik Salisbury halálának hírével. A falu lakossága megünnepli ezt a hírt és Jeanne-t nagy kísérettel a király elé, Chinon várába vezetik.
Második felvonás
[szerkesztés]VII. Károly, a trónörökös kilátástalannak tartja a helyzetet és a menekülést fontolgatja. A rossz hírek sorát Dunois folytatja, aki jelenti, hogy a kincstár üres. Agnes Sorel, Károly szeretője felajánlja ékszereit, hogy abból tudják megerősíteni a hadsereget. Dunois sürgeti Károlyt, hogy ütközzön meg az angolokkal, de ő vonakodik itt hagyni kedvesét. Eközben elévezetnek egy sérült katonát, Lore-t, aki jelenti a franciák nem várt diadalát és a hírt, hogy egy fiatal leány szembeszállt az angolokkal. Csakhamar hatalmas üdvrivalgások közepette megérkezik az orléans-i szűz is, és személyesen elmeséli Károlynak álmát.
Harmadik felvonás
[szerkesztés]Reims közelében az angol tábort felgyújtották, katonáik fejvesztve menekülnek. Jeanne maga is részt vesz a harcokban és bátran megvív egy burgundiai lovaggal, Lionellel. Már éppen leszúrni készül, amikor a lovagnak felcsúszik a sisakrostélya. Arcát megpillantva Jeanne-ban eddig általa nem ismert érzés támad és megkegyelmez neki. Jeanne menekülésre biztatja a lovagot, ám az marad, hogy hálát mondjon a leány nagylelkűségéért. Dunois-tól engedélyt kér, hogy Franciaországban maradhasson. A csata után a reimsi katedrálisban Károlyt királlyá koronázzák. Az ünnepségen jelen van Jeanne is, akit a király nyilvánosan a megmentőjének nevez. A tömegben felbukkan Jeanne apja, aki boszorkánysággal vádolja meg a leányát. A bíboros választ vár Jeanne-tól az ellene felhozott vádakra, de a leány hallgat. Lionel rosszat sejtve menekülésre biztatja, ám Jeanne nem menekül, kész szembenézni a rá váró sorssal.
Negyedik felvonás
[szerkesztés]Jeanne érzelmeivel vívódik: szerelmes Lionelbe és elmenekülne vele, ugyanakkor megmentené népét a gyűlölt angoloktól. Akkor sem tud dönteni, amikor a lovag felkeresi, hogy megvallja őszinte szerelmét. Váratlanul a bíboros emberei törnek rájuk és Jeanne-t elfogják. Rouen főterén az egyházi törvényszék boszorkányság vádjával máglya általi halálra ítéli. Amint kigyúl a tűz, angyali szózat hallatszik: lelke az égbe szállt.
Híres áriák, kórusművek
[szerkesztés]- Car, visnyij, szil - Himnusz (első felvonás)
- Szvjatoj atyec, minjá zavut Joanna - Jeanne áriája (második felvonás)
Források
[szerkesztés]- Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
- Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-330-564-0
- Winkler Gábor: Barangolás az operák világában, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-8194-41-3
|  | |
