Ugrás a tartalomhoz

Az eb olykor emeli lábát

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az eb olykor emeli lábát
Adatok
SzerzőPáskándi Géza
Műfajverses mesejáték, abszurd, stílusparódia
Eredeti nyelvmagyar
Szereplők
  • Király
  • Királylány
  • Hírnök
  • Főtanácsos
  • Országbíró
  • Első tanácstag
  • Második tanácstag
  • Harmadik tanácstag
  • Negyedik tanácstag
  • Ötödik tanácstag
  • Kákáncsomódy Elemér, tudor
  • Lenfenkölt Ékes Aldalár, dalnok
  • Magánvalótlan Mély Frigyes, bölcs
  • Boronborongó Bonifác, püspök
  • Szőrszálonszelt Pepecs Elek, nyelvész
  • Hasandi Dundibár, szakács
  • Gorombi Pokrócz Buzogány, hadvezér
  • Paragrafus Emánuel, jogász
  • Orrondi Ond, illatszerész
  • Lábnyom Lajos, nyomozó
  • Bakó, illetve a Törvény Üstje
  • Inkvizítor
  • Első pór
  • Második pór
  • Második pór
Szájtátó népség, testőrök, katonák, főpapok, papok, apácák, és nem utolsósorban Egy Kiskutya
Cselekmény helyszíneTrónterem, A Király dolgozószobája, piactér, tömlöc,
Premier dátuma1969
Premier helyeKolozsvár, Kolozsvári Állami Magyar Színház
Díjak
Pezsgő-díj

Az eb olykor emeli lábát Páskándi Géza verses abszurd mesedrámája. A szerző szerint „a romantikus mese paródiája s egyben eredeti mese is.” A hasonló című kötetben jelent meg 1971-ben a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, és még abban az évben Pezsgő-díjat kapott.[1] A darabot diákszínjátszók adták elő Kolozsváron Koblicska Kálmán rendezésében az 1970-es évek elején.

Az írónak a Securitate által vezetett megfigyelési dossziéja szerint a mesedráma (vagy annak egy korábbi változata) már 1965-ben vagy előtte elkészült, de Páskándi meg sem próbálta megjelentetni, mert az adott helyzetben reménytelennek ítélte.[2][3] Földes László az 1971-es kötet recenziójában hét évesként említi a „a minden ízében színpadra termett mesejáték”-ot.[4]

Cselekménye

[szerkesztés]

A darab olyan országban játszódik, ahol a királynak nem kell sem az igazság, sem a hazugság, csak az, ami neki jó. Nem szabad kiejteni bizonyos kifejezéseket, mert azért büntetés jár:

Itt mindent körülírnak,
papírt se papírnak
hívják, a gömböcöt se
annak, s aki leköpte
a másikat, az nedves,
híg átkot szórt, a kedves, –
s itt nem mondanak tököt se,
s hogy pofozta, böködte –
ne mondd, mert jő az intés...
Ez mind csak kézlegyintés,
vagy Joga Az Ökölnek...

Jelenteni kell a királynak az elkövetett bűnöket:

Felség, egy pórember — minap,
midőn neje új gyermeket
hozott a fényre kert megett,
hallván a kisgyermek-sírást —
szidta a lennső száj-nyílást.

Egy szatócsné a férj díszét
átkozta, mondván, semmiség,
sőt: megnevezte — kétszer is,
azt, ami fegyver s ékszer is!

A király szerint:

...A nép fertőn evez,
ha mindent a nevén nevez!

A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a király furcsa illatot érez, de senki sem meri megnevezni a kutyaürüléket. Két felvonáson keresztül vizsgálják a talált csomót mindenféle szakemberek, körülírják, de kimondani nem merik, mert azért büntetés jár, de a király akadékoskodik, és várja a megfejtést.

A hírnök végül kimondja:

s ha bánt is tán e vélemény,
igazat szólok, nem zavar,
kimondom bátran és hamar,
e kis csomó egy kutyaszar.

Ezért máglyahalálra ítélik. A máglya előtt visszavonja, amit mondott:

Visszavonom, hogy lenne ily szó.
Ha lenne – rosszabb. Ha nincs – az is jó.
Visszavonom, mert, ó, ilyen nincs,
s a föld csak illat, drágakő, kincs...
Mikor a csorda este ballag,
nyomukban lapos szirmok hullnak.
Mikor juhnyáj jő szaporán,
finom som a lába nyomán.
Mikor olyik nap gyalog is jár,
Harcolni indul, ó, a király.
Mikor az eb lábát emelve
sandít – egy oszlopot szemelve,
azt nézi ő, milyen a stílus:
dór-e, jón-e, avagy korinthus?
Visszavonok mindent, amit kell,
és kimondom utolsó hittel:
imádom, mit illat s virág ád, –
és mégis –
Az EB OLYKOR EMELI LÁBÁT!

Kiadásai

[szerkesztés]
  • Az eb olykor emeli lábát. Párbeszédek, színjátékok; Kriterion, Bukarest, 1970

Előadásai

[szerkesztés]

A Színházi adattár nem közöl adatot hivatásos előadásról.[5] Az 1970-es évek elején Kolozsváron és Temesváron műkedvelők adták elő.[6] Az 1981/82-es tanévben a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium iskolai színjátszói játszották el.[7] 1982-ben a Győr-Sopron megyei Művelődési Központ vitte színre.[8] 1998-ban Szatmárnémetiben a Páskándi Géza születésének 65. évfordulójára rendezett ünnepségsorozaton a Kölcsey Ferenc Kollégium diákjai adták elő.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Pezsgő-díj 1971-ben Láng Gusztáv kezdeményezésére jött létre.
  2. ↑ Tófalvi Zoltán: A Páskándi Géza-dosszié. Korunk, XVIII. évf. 9. sz. (2007. szeptember)
  3. ↑ S. G.: Szilágyi Domokos Páskándiról jelent. itthon.transindex.ro (2006. október 31.) (Hozzáférés: 2019. április 23.)
  4. ↑ Földes László: Az értelem indulatával (Páskándi Géza, Az eb olykor elemi lábát, Kriterion, Bukarest, 1971). A Hét, 16–17. sz. (1971)
  5. ↑ Színházi adattár. oszmi.hu (Hozzáférés: 2019. április 23.)
  6. ↑ Kántor Lajos: Romániai magyar színház: Színvonal és lehetőség. Korunk, XXXII. évf. 9. sz. (1973. szeptember)
  7. ↑ Gáspár Tibor: Diákszínjátszás Rév-Komáromban. Honismeret, XV. évf. 1. sz. (1987)
  8. ↑ Sződy Szilárd: Színház a művelődési házban: bemutatók Dunaújvárosban és Győrött. Színház, XV. évf. 6. sz. (1982. június)
  9. ↑ Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009. udvardy.adatbank.transindex.ro (Hozzáférés: 2019. április 23.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_eb_olykor_emeli_lábát&oldid=24775539”