Ugrás a tartalomhoz

Az akasztott ember háza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az akasztott ember háza (La Maison du pendu, Auvers-sur-Oise)
MűvészPaul Cézanne (1874)
Műfajtájképfestészet
Magasság55,6 cm
Szélesség66,3 cm
MúzeumMusée d’Orsay
GyűjteményMusée d’Orsay
Katalógusszám
  • FWN 81 (The Paintings, Watercolors and Drawings of Paul Cezanne: An Online Catalogue Raisonné)
  • 202 (The paintings of Paul Cézanne: a catalogue raisonné)
  • 133 (Cézanne: Son art, son œuvre)
  • 136 (Paul Cézanne catalogue raisonné, 1970)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Az akasztott ember háza témájú médiaállományokat.

Az akasztott ember háza (La Maison du pendu, Auvers-sur-Oise) Paul Cezanne festménye, amely a párizsi Musée d’Orsay gyűjteményének része.

Keletkezése

[szerkesztés]

Cezanne 1872 és 1874 között Auvers-sur-Oise-ban, barátja és mentora, Camille Pissarro közelében élt és dolgozott. Pissarro tanácsára felhagyott a korai munkáit jellemző nyers, sötét ábrázolásmóddal, és áttért az impresszionisták színes, fényes világába.[1][2]

Az akasztott ember háza 1873-ban készült. Cezanne két másik képpel együtt bemutatta az impresszionisták első párizsi kiállításán, 1874-ben. A kritika kedvezőtlenül fogadta, de az alkotó első olyan képeinek egyike lett, amelyet sikerült életében eladnia: Armand Doria gróf vette meg 200 frankért. 1889-ben elcserélte Victor Chocquct-val egy másik Cezanne-képre, az Olvadó hó Fontainebleau-nél című alkotásra. A Chocquet-hagyatékból Isaac de Casnondo gróf vette meg 6510 frankért Claude Monet javaslatára. Az ő hagyatékából került a Louvre gyűjteményébe 1914-ben, majd onnan a Musée d’Orsay-ba.[1][2]

A kép egy festői vidéki házat ábrázol az auvers-sur-oise-i rue de Four-ban. A címmel szemben nem tudni arról, hogy bármilyen akasztás (gyilkosság vagy öngyilkosság) történt a házban. Feltehetően a tulajdonos neve, a breton Penn'Du neve ferdült el pendura, amely franciául akasztott embert jelent. A képet többször is kiállították az alkotó életében, egyike volt azon műveinek, amelyekkel elégedett volt. A kompozíciót néhány a középpontból kifelé tartó, erős tengely határozza meg: például a bal oldalon látható, emelkedő ösvény, a kép jobb alsó részén domborodó útszél vagy a fák kifelé mutató ágai.[1][2]

Cezanne először felfestette a kompozíciót, majd újabb, vastag festékrétegeket vitt fel, szinte három dimenziójúvá változtatva alkotását. A két vékony fa, a kémények, a háztetők szélei némileg kiemelkednek a sűrű festékrétegből. A képen nemcsak Cezanne festési technikája újszerű, hanem a művész látásmódja is: a falu házacskái elhagyatottan, ember jelenléte nélkül emelkednek ki a környező természetből.[1][2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]