Ugrás a tartalomhoz

Auer Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auer Pál
Született1885. október 3.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1978. június 21. (92 évesen)[1]
Párizs
Álneve
  • Arató Pál
  • Avar Pál
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1926–1931)
  • párttitkár (1945. február 18. – , Budapest VI. kerülete)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1945. október 7. – 1946)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 29. – 1946. november 28.)
  • magyar nagykövet Franciaországban (1946–1947)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1908, jogtudomány)

Alsóterényi Auer Pál[3](Budapest, 1885. október 3.[4] – Párizs, 1978. június 21.) magyar jogi író, nemzetközi jogász, szabadkőműves.[5]

Életpályája

[szerkesztés]

Jómódú budapesti zsidó családban született. Apja, Auer Róbert (1861–1945)[6] tőzsdetanácsos, a Kereskedelmi Utazók Egyesületének elnöke, anyja Gallitzenstein Klára. A család kitért a református vallásra, s 1910-ben nemesi címet kapott. Ettől fogva viselték az alsóterényi előnevet. Auer Pál a budapesti VII. kerületi főgimnáziumban érettségizett 1903-ban, majd a budapesti tudományegyetemen 1908-ban szerzett jogi doktorátust.

Külföldi tanulmányait követően 1910-ben tett ügyvédi szakvizsgát. 1911-ben Budapesten nyitott ügyvédi irodát, ahol elsősorban nemzetközi jogi vonatkozású ügyekkel foglalkozott. Az első világháborúban tüzértisztként teljesített frontszolgálatot 1914 és 1918 között.

A magyarországi Tanácsköztársaság idején[7] Bécsben élt. 1919-ben Magyarországot képviselte a Nemzetek Szövetségét előkészítő nemzetközi konferencián, majd 1920-ban a trianoni békeszerződés által létesített határmegállapító bizottság jogi szakértője volt. A két világháború között ismét ügyvédi irodája volt Budapesten. 1923-ban a Magyar Békeegyesület elnöke lett, később (1924) a Páneurópai Unió magyar osztályának elnöke, a francia követség jogtanácsosa volt. 1926-ban a frankhamisítási botrányban a francia államot képviselte. 1936-ban javaslatot dolgozott ki a Nemzetek Szövetsége reformjára. A Journal de Genève magyarországi munkatársa volt.

A gróf Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt tagja (1918–1919), Kossuth-párti, majd független képviselőként a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1926–1939). 1943-tól volt a Független Kisgazdapárt (FKgP) tagja. Francia és angol kapcsolatai, valamint németellenes nézetei miatt 1944-ben – az ország német megszállása után – illegalitásba kényszerült.

A második világháború után az FKgP budapesti VI. kerületi szervezetének elnöke és az országos intéző bizottság tagja (1945–1946), továbbá a budapesti nemzeti bizottság (1945), illetve a budapesti törvényhatósági bizottság tagja volt (1945–1946). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Budapest, 1945. április–november), a Nemzetgyűlés képviselője (Nagy-Budapest, 1945–1946) és Külügyi Bizottságának elnöke (1945–1946). Ő volt 1946-tól Magyarország párizsi követe.[8] Amikor Nagy Ferenc miniszterelnök lemondott és elhagyta az országot, 1947. június 2-án Auer is lemondott tisztségéről, és Franciaországban maradt. Ezután haláláig Párizsban élt.

Számos jogi tanulmány szerzője. A magyar politikai emigráció egyik meghatározó személyiségeként írott politikai írásai az európai egység kérdésén kívül főleg a nagyhatalmak konfliktusainak békés megoldásával foglalkoztak.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Kezdetben Avar Pál néven szépirodalmi műveket is írt, és műfordításaiból Benedek Marcell-lel közösen adott ki egy kötetet (Idegen költők, Bp., 1906).
  • Becsület és becsületsértés (jogi tanulmány, Budapest, 1908)
  • A magyar középosztály forradalma (politikai tanulmány, Budapest, 1913)
  • A népek szövetsége (tanulmány, Budapest, 1918)
  • Das Pariser Völkerbundabkommen (1920)
  • The protection of national minorities (International Law Association, London)
  • L'ONU. Ce qu'elle est. Ce qu'elle devrait être (tanulmány, Párizs, 1962)
  • Fél évszázad (emlékezések, Washington, 1971)
  • Elkerülhető-e a harmadik világháború? (politikai tanulmány, München, 1977)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája, 1944–47 (Budapest, 1976)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00506.htm, Auer Pál, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  3. ↑ 1910-től
  4. ↑ Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 1755/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. ↑ http://aprofan.blogspot.com/2007/07/l-nagy-zsuzsa-paneuropai-mozgalomrol.html
  6. ↑ Auer Róbert halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 1190/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  7. ↑ 1919 márciusa és augusztusa között
  8. ↑ Megbízólevelét 1946. május 10-én adta át.
  9. ↑ A lovagi címet a frankhamisítási perben végzett munkájáért, a parancsnoki fokozatot pedig a nagyköveti tisztségéről történt lemondása után kapta. Lásd: Fejérdy Gergely: Auer Pál, az árnyékember: A 20. századi magyar–francia kapcsolatok egy meghatározó szereplője. Kommentár, IX. évf. 3. sz. (2014) 71–86. o. arch ISSN 1787-6974 Hozzáférés: 2020. augusztus 19. PDF (5,7 MB)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Auer_Pál&oldid=26895348”