Ugrás a tartalomhoz

Atzél Ede

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atzél Ede
Született1906. október 10.
Budapest
Elhunytnem ismert
ismeretlen
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBethlen Beáta
Foglalkozásaagrármérnök, politikus
Sablon • Wikidata • Segítség

Atzél Ede, báró (Budapest, 1906. október 10. – 1944. december 15.)[1][2] erdélyi földbirtokos, közgazdász, agrárpolitikus, a magyar nemzeti ellenállási mozgalom jelentős személyisége.

Származása, gyermek- és ifjúkora

[szerkesztés]

Báró Atzél Elemér és gróf Wass Mária gyermeke, Wass Albert unokatestvére. Szülei korai halála miatt Vasasszentgothárdon és Mezőzáhon nevelkedett, majd a kolozsvári református gimnázium és kollégium diákja lett. Agrármérnöki tanulmányait Németországban, a stuttgarti Hohenheim Egyetemen végezte. 1929-ben feleségül vette gróf Bethlen Beátát, házasságukból nyolc gyermek született, közülük kettő korán elhunyt.

Felnőttkori tevékenysége

[szerkesztés]

A romániai Országos Magyar Pártban és az EMGE-ben (Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület) is tevékenykedett. Hirdette, hogy gazdasági alapok megteremtése és biztosítása nélkül az erdélyi magyarság megmaradása nem lehetséges. Az EMGE keretében téli agrártanfolyamokat tartott. Támogatta a szövetkezeti mozgalmat. 1937-ben részt vett a Tamási Áron elnökletével megtartott marosvásárhelyi találkozón. Tagja volt a Magyar Testvéri Közösségnek, valószínűleg már az 1920-as évektől.

A második bécsi döntés után, Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekült, ahol apósa árokaljai birtokán mintagazdaságot hozott létre. 1941-ben megalapítója és elnöke volt a Wesselényi Lövészegyletet polgári önvédelmi szerveződésnek, melynek célja a nem katonaköteles fiatalokat egy esetleges, a románok vagy a németek elleni partizánháborúra a kiképezni.[3]

1944-től részt vett a nemzeti ellenállási mozgalomban. Vezetőségi tagja volt az 1944-én elején megalakult Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségének (MHSZSZ), és később azt képviselte a Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottságban (MNFB). 1944. szeptember 4-én, a román csapatok elleni tordai csata előzményeként egységének katonai vállalkozásával elfogott egy egész román hadosztályparancsnokságot. Szeptember második felében Faust Imrével és Dudás Józseffel együtt, egy félhivatalos fegyverszüneti delegáció tagjaként, a fronton átlépve, felvették a kapcsolatot az orosz katonai vezetéssel. Moszkvában F. F. Kuznyecov[4] vezérezredessel tárgyaltak. Ily módon előkészítőjévé váltak a kormányzó által jóváhagyott, Faragho-féle októberi orosz–magyar fegyverszüneti tárgyalásoknak.

Atzél Ede és családja 1943-ban

Az általa szervezett irreguláris katonai alakulattal vasúti vonalakat és hidakat robbantott, hogy a visszavonuló németek ne tudják kiszállítani az országból a magyar fiatalokat és a rabolt értékeket. A honvéd tisztikar részére németellenes röpiratot adott ki. A nyilasok elfogató-parancsot adtak ki ellene azzal, hogy elfogás esetén a helyszínen főbe lövendő. Szügyi Zoltánnal, a Szent László hadosztály parancsnokával több ízben tárgyalt, annak érdekében, hogy az próbálja meg hadosztályát az oroszok elől az angolszászokhoz átvezetni. 1944. december 3-án a Nemzeti Felszabadítási Bizottság megbízásából a gödöllői orosz katonai parancsnoksághoz ment, ahonnan nem tért vissza. Későbbi sorsáról nincsenek biztos ismeretek. Egy orosz lágerből hazatért magyar rab állította, hogy fogsága alatt találkozott báró Atzél Edével. A legújabb kutatások is azt valószínűsítik, hogy Atzél valamelyik szovjet internálótáborban vagy börtönben halt meg.[5] A budapesti központi járásbíróság 1948-ban 1944. december 15-ei dátummal holttá nyilvánította.

Utóélete

[szerkesztés]

A kolozsvári népbíróság 1946-ban, távollétében mint háborús bűnöst 20 évi szigorított fegyházbüntetésre ítélte. Nagy Ferenc, Magyarország miniszterelnöke 1946. augusztus 21-én aláírt igazolása szerint a nemzeti ellenállási mozgalomban és a fasizmus elleni harcban önfeláldozó magatartást tanúsított. Feleségét az ötvenes évek elején hat kiskorú gyermekével együtt Budapestről kitelepítették. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke 1994. október 28-i levelében Atzél Edét a Nemzeti Ellenállási Szövetség kitüntetésre méltó vezető egyéniségének nevezte.[6] Gödöllőn 1996-ben emléktáblát állítottak a tiszteletére „a Magyar Nemzeti Ellenállás hőse” felirattal.

Atzél Ede-emléktábla Gödöllőn

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 1687/1949. folyószáma alatt.
  2. ↑ Budapesti központi jbíróság 1948. okt. 22-én kelt Pk. I. 582706/1948-5. sz. végzése.
  3. ↑ Báró Atzél Ede: Célunk, hogy a honvédség szellemét bevigyük a polgári hétköznapokba. In: Ellenzék, Kolozsvár, 1941. április 28. 3. oldal.
  4. ↑ Fjodor Fjedorovics Kuznyecov (1904-1979) /Фёдор Федотович Кузнецов/ vezérezredes, a második világháború alatt a szovjet katonai hírszerzés főnöke.
  5. ↑ Lásd: Nyomtalanul. Dokumentumfilm báró Atzél Edéről, Novák Tamás rendezésében. 2018. [1]
  6. ↑ Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere. 87. lábjegyzet.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Atzél_Ede&oldid=27531959”