Asseria
Asseria | |
Asseria ősi falai | |
Alapítás | i. e. 5. század |
Megszűnés | 6. század |
Oka | avar támadás |
Lakói | illírek, rómaiak |
Ország | Horvátország |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 00′ 40″, k. h. 15° 40′ 00″44.011111°N 15.666667°EKoordináták: é. sz. 44° 00′ 40″, k. h. 15° 40′ 00″44.011111°N 15.666667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Asseria témájú médiaállományokat. |
Asseria, egy illír alapokon épített ókori római város volt Horvátországban, Benkovac közelében a mai Zára megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Asseria romjai Észak-Dalmáciában, a Benkovachoz tartozó Podgrađe településtől délre 1 km-re találhatók.
Története
[szerkesztés]Asseriát még a rómaiak előtt az illírek egyik törzse a liburnok építették az i. e. 4. vagy az 5. században. A legújabb kutatások egy, az i. e. 5. századból származó régebbi sánc maradványait tárták fel az északi sánc területén, amely tört kövekből, kötőanyag nélkül épült. A rómaiak az i. e. 2. század közepén szállták meg ezt a vidéket és az itt talált erődített településeket átvéve tovább erősítették. Asseria fejlettsége a legjelentősebb római városokéval vetekedett. Központját a fórum képezte, ahol a középületek álltak és az itt élt mintegy két- háromezer lakos kényelmét vízvezeték szolgálta. Asseria a birodalom bukása után is lakott maradt. Utolsó építményei a 6. században épültek. A folyamatos hitéletet az ókortól máig fennmaradt kis Szentlélek templom igazolja. Az ókori várost valószínűleg a 6. században a térséget elözönlő avarok és szláv segédnépeik támadása pusztította el.
Leírása
[szerkesztés]Az itteni romokról a 18. század végén a velencei utazó Alberto Fortis számolt be először, aki akkor lelkesedésében el is határozta, hogy majd egyszer ásatni visszatér a területre. Ezt követően a 19. század végén 1898-ban érkeztek ide bécsi régészek és ők végezték az első szakszerű ásatásokat. Ezek eredményeiről, a feltárt romokról a 20. század elején írt az ide látogató ismert költő és utazó Ante Tresić Pavičić.[1] A rendszeres régészeti feltárások 1998-tól folynak a területen, számos lelettel az itt élt emberek életéről.
Már néhány perces séta után is meggyőződhetünk ennek a városnak az egykori jelentőségéről, mely a Jaderból és Nedinumból Varvaria és Burnum felé vezető út feletti magaslaton feküdt. A falak még romjaikban is hatalmasak, szélességük helyenként eléri a három métert. Az északi részen még ma is négy méteres magasságban állnak. Könnyű megkülönböztetni a rómaiak durva, de szabályosan megmunkált köveit a késő ókori zavaros időszakban az itt élő nép által rakott kövekből épített falaktól, melyek alacsonyabbak és durvábban megmunkáltak voltak. A 2. század elején Asserián keresztül vonultak Traianus római császár seregei a Dacia elleni hadjáratra. Ennek az eseménynek az emlékére a város egyik bejáratánál diadalívet építettek.[1] Az itt lakók mindennapi életéről tanúskodik az akvadukt, amely a közeli Lisičićből szállította a vizet, valamint a fórum, ahol a fontosabb középületek álltak.
Maga a fórum körülbelül 30 méter széles volt. Ma fölötte áll a Szentlélek templom, mely egy régebbi ókeresztény egyház alapjain jött létre. A fórum és az eredeti terepszint nyomai ma is láthatók a templom déli oldalán, amelynek falaiba számos római kőemlék épült. A római szobrászat fejlettségéről mesél az a számos és különféle feliratos sírkőlap is, amelyeket itt találtak. A sírköveken kívül a romok közül különféle épületelemek és szobrok töredékei. Közülük a legérdekesebb egy nagy kőoltár, amely építőanyagként volt beépítve egy később épített falba. A négyszögletes oltár valószínűleg az egykori fórumon állt, a szélesebb oldalán a capitoliumi farkas és a kis Romulus és Remus ábrázolása, a szűkebb oldalon áldozati bika és libatio (italáldozat) látható. Az oltár több más értékes lelettel együtt a benkovaci városi múzeumban látható.[1] Mire a szlávok megérkeztek Dalmáciába Asseria fénye már a múlté volt. Az itteni folyamatos élet egyetlen jele a kis Szentlélek templom, mely a késő ókortól napjainkig őrizte a keresztény hitet ezen a helyen. Ma az egész terület szépen rendezett, ahol a turistákat útbaigazító táblák tájékoztatják.
Galéria
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Tz-benkovac.hr:Asseria Archiválva 2015. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
Források
[szerkesztés]- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6
- Željko Miletić: O rimskim cestama na aserijatskom teritoriju Odjel za arheologiju, Sveučilište u Zadru, Zadar
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A Zadarskilist cikke Asseriáról (horvátul)