Artur Adson

Artur Adson
Artur Adson (balról második ülve) a Siuru mozgalom társtagjaival 1917-ben
Született	1889. február 3. Tartu
Elhunyt	1977. január 5. (87 évesen) Stockholm
Állampolgársága	orosz észt svéd
Házastársa	Marie Under (1924–1977)
Foglalkozása	költő újságíró író színikritikus színműíró cenzor
Iskolái	Tartui Egyetem
Kitüntetései	Fehér Csillag érdemrend IV. osztálya
Sírhelye	Skogskyrkogården (Kvarter 23 gravnummer 408)
A Wikimédia Commons tartalmaz Artur Adson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Artur Adson (született Karl Arthur Adson; Tartu, 1889. február 3. – Stockholm, 1977. január 5.) észt költő, író és színházi kritikus.

Élete

Korai évek

Tartuban született 1889. február 3-án, kisgyermekként a rokonainál nőtt fel. Az árvák alapfokú iskolájába járt Tartuban és Sännában. Võruban a megyei iskolát, Pszkovban a földmérőképző iskolát (1910) végezte el. A diploma megszerzése után először Pszkovban dolgozott földmérnökként. 1925–26-ban irodalmat tanult a Tartui Egyetemen. Újságíró és színházi kritikus is volt Észtországban és Oroszországban. 1913-ban találkozott jövendőbeli feleségével, Marie Underrel, akivel 1927-ben házasodtak össze. 1935-től az Észt Művelődésügyi Minisztérium propagandaosztályán dolgozott. 1939-ben elnyerte az Észt Köztársaság Fehér Csillag érdemrendjének IV. osztályát.

Irodalmi karrier

1917-ben jelent meg első verseskötete, melyet még hat követett. Ugyanettől az évtől kezdve a Siuru irodalmi mozgalom tagja volt, amely nagy befolyást gyakorolt az észt irodalomra. Később szintén aktívan tevékenykedett a Tarapita mozgalomban. Ezen felül az egyik legkiemelkedőbb költő volt, aki dél-észt nyelvjárásban írt, ő lett az észt nyelvjárási líra úttörője. Mint konzervatív színházi és irodalomkritikus befolyást gyakorolt az Észt Köztársaság kulturális életére. A két világháború közötti észt drámairodalom jelentős alakja.

Száműzetés

1944-ben, Észtország szovjet megszállásakor Artur Adson és felesége száműzetésbe menekült Svédországba. Ott talált levéltárosi állást magának. Mindketten továbbra is érdeklődtek az észt irodalom iránt. Adson 87 éves korában Stockholmban halt meg. A feleségével közös sírban a Skogskyrkogården temetőben nyugszanak.

Művei

Versek

• Henge palango (1917) A lélek tüze
• Vana laterna (1919)
• Roosikrants (1920)
• Kaduvik (1927)
• Katai, kibuvits Nink Kivi (1928)
• Pärlijõgi (1931)
• Lehekülg ajaraamatust (1937)
• Värsivakk (1959) Versvéka
• Rahumäe kannel (1973)
• Luuletused (1990)

Artur Adson és Marie Under sírja Stockholmban

Drámák

• Läheb mööda (1923)
• Toomapäev (1928)
• Neli Kuningat (1931)
• Lauluisa yes Kirjaneitsi (1930) Dalapó és a Költőlány
• Iluduskuninganna (1932)
• Elav kapital (1934)
• Karu läheb mee lõksu (1936)
• Üks tuvi lendab merele (1937)

Emlékiratok

• Käsikivi (1922)
• Neli veskit (1946) Négy malom
• Väikelinna moosekant (1946) Egy kisváros ízei
• Ise idas – silmad läänes (1948) Önmaga kelet - szem a nyugaton
• Siuru-raamat (1949, 2007) Siuru-könyv
• Reisiraamat (1950) Utazási könyv
• Lahkumine (1951, 1990, 1994) Kilépés
• Kadunud maailm (1954) Az elveszett világ

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Artur Adson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 68. o.  

További információk

• Artur Adson (angolul)