Armand Guillaumin

	Armand Guillaumin
Született	1841. február 16.; Párizs
Meghalt	1927. június 26. (86 évesen); Orly
	Armand Guillaumin aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Armand Guillaumin témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste Armand Guillaumin (Párizs, 1841. február 16. – Orly, 1927. június 26.) francia impresszionista festő.

Pályafutása

Moulins-ban járt iskolába, ahol életre szóló barátságot kötött a későbbi műgyűjtővel, Eugene Murerrel. 1857-ben nagybátyja párizsi boltjában helyezkedett el eladóként, közben Caillouet szobrászóráit látogatta. Emiatt összeveszett családjával, és kénytelen volt máshol elhelyezkedni. Munka mellett az Academie Suisse előadásait látogatta, ahol megismerkedett Gustave Courbet-val, Paul Cezanne-nal és Camille Pissarróval. 1863-ban ő is bemutatta képeit a visszautasítottak első kiállításán (Salon des Refuses). Édouard Manet segítségével az Émile Zola körül csoportosuló társaság tagja lett.^[1]

Guillaumin és Cezanne megismerkedett doktor Paul Gachet-val, a műgyűjtővel, aki később Vincent van Gogh utolsó kezelőorvosa lett, és ő több képet vásárolt tőlük, csakúgy, mint Eugene Murer, aki sikeres kávéházat vezetett Párizsban. Az 1870-es években Guillaumin és Cezanne közös stúdióban alkotott, amely korábban Charles-François Daubigny műterme volt. Az évtized végére Guillaumin ecsetvonásai könnyedebbé, színpalettája pedig világosabbá vált, eltávolodva ezzel Manet és Courbet művészetétől, amely addig meghatározta stílusát.^[1] Ebben az időszakban számos képet festett viaduktokról és hidakról, miközben a vasút, majd az utakat és hidakat felügyelő hivatal alkalmazottja volt.^[2]

Az 1880-as években az impresszionista mozgalom frakciókra hullott szét, a szekértáborok Edgar Degas és Pissarro körül csoportosultak. Utóbbi egyik szószólója Paul Gauguin lett. Az 1882-es impresszionista kiállításon, amelytől Degas távol maradt, Armand Guillaumin is bemutatta műveit. 1885-re Guillaumin műterme lett a központja azoknak a fiatal festőknek, akiket Pissarro munkája inspirált. Az 1886-os kiállítás meghozta az első kritikai sikereket Guillauminnak. A festő ebben az évben megházasodott, és Párizs Saint-Sulpice kerületében telepedett le. Az évtized végén Guillaumin lett van Gogh mentora, miután Gauguin utazni kezdett.^[1]

1891-től megengedhette magának, hogy ne különböző mecénásoktól és kritikusoktól függjön, és teljes egészében saját elképzeléseinek, céljainak rendelje alá művészetét. A következő években számos utazást tett Franciaországban, és sok tájképet festett hegyekről és tengerpartokról, gyakran a nap korai óráiban, illetve napnyugtakor, ragyogó színekkel megörökítve a fény játékát. Az első világháború alatt nem tudott utazni, de azt követően ismét felkereste kedvenc régióit. Az 1920-as években jelentősen csökkent az elkészült képeinek száma. 1926-ban retrospektív kiállítást rendeztek műveiből az őszi tárlaton (Salon d'Automne).^[1]

Festményei

Források

↑ Armandguillaumin.org: Armand Guillaumin Biography In Details. Armandguillaumin.org. Hozzáférés ideje: 2024. november 26.
↑ Metropolitan Museum: Railroad Bridge over the Marne at Joinville. metmuseum.org. Hozzáférés ideje: 2024. november 26.

Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Armandguillaumin.org_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Armandguillaumin.org

[Metropolitan_Museum_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Metropolitan Museum

[1]

[2]

Armand Guillaumin


Született	1841. február 16. Párizs
Meghalt	1927. június 26. (86 évesen) Orly


Armand Guillaumin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Armand Guillaumin témájú médiaállományokat.