Ugrás a tartalomhoz

Aranyváry Emília

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyváry Emília
Született1838. június 14.
Alsószécsénke
Elhunyt1871 után
Állampolgárságamagyar
SzüleiAranyváry József
Foglalkozása
  • koreográfus
  • balett-táncos
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyváry Emília témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aranyváry Emília, Aranyvári Amália Mária, Goldburg Emmi (Alsószécsénke, Nógrád megye, 1838. június 14. (keresztelés)[1][2] – 1871 után) magyar táncművésznő, koreográfus, az első magyar prímabalerina.

Élete

[szerkesztés]

Jómódú szülők gyermeke. Édesapja, Aranyvári (Goldberg) József[3][4] (Miskolc, 1808 k. – Pest, 1867. január 8.)[5][6] Trencsén megyei születésű kereskedő, egy józsefvárosi szeszpréselt élesztőgyár alapító-tulajdonosa volt,[7] s egy szerény vendéglőt üzemeltetett a Kossuth Lajos utcában, ahol a Nemzeti Színház tagjai gyakran megfordultak.[8] Édesanyja, a kisrédei születésű Bartha Zsuzsanna 1843. január 30-án meghalt.[9] (Apja ezt követően Vecsey Máriát vette feleségül.) Aranyvári Emília képzését François Crambé, a Pesti Német Színház francia balettmestere kezdte; ezután két évig Bécsben az első balletmestertöl, Carré-tói tanult.

1848. május 20-án a Nemzeti Színházban történt fellépéséről így ír a Pesti Divatlap 1848. május 27-iki száma: „Máj. 20. Veszter Sándor táncztársaságának jutalomjátékaul tánczegyveleg adatott a »Két özvegy« czimü vígjátékból együtt. Nem lehet ez este megemlítését elmulatnunk, mert egy olly fejlődő táncztehetségnek valánk tanúi, minő csak ritkán szokott feltűnni. A gyermek Aranyvári Emilia, Crombé tanítványa, egy magán- és kettős tánczban mutatta föl magát, s mindenikben meglepte a közönséget. Annyira hozzá vagyunk már szokva, színpadunkon minden kellem és gráczia nélküli lejtéseket látni, hogy az illy szép és valódi tehetség feltűnése — még a kezdő gyengeségei mellett is — tiszta, magas örömet nyújt minden művészet kedvelőnek. Aranyvári Emília már most is sok bájt, kedvességet, plastikai életet tud kifejteni mozdulataiban; a ragyogó jövő előtte több mint reménylhető.”

Feltehetően 1848. július 1-jén debütált a Pesti Magyar Színházban. Párizsba utazott, ahol az Arthur Saint-Léon vezette művészképzőben fejlesztette tudását. 1851 és '54 között a Théâtre Lyrique prímabalerinája. Ebben az időben ismertette meg Léo Delibes-et a csárdással, amit a komponista felhasznált a Coppéliában. Vendégszerepelt Londonban és a bécsi Theater am Kärntnertorban.

1854 tavaszán tért vissza Pestre. Első fellépése, díjazás nélkül május 4-én volt. A következő évek voltak a magyar balett első aranykora. A hosszú időn át Magyarországon működő Frederico Campilli (Campilli Frigyes) koreográfus inkább külföldi szólótáncosokat hívott, és a balettkar fejlesztésére koncentrált. Az Aranyváry előtti magyar balerina, Sáry Fanny kevésbé volt tehetséges. 1854 júniusában mint az első magyar női koreográfus is bemutatkozott: Doppler Ferenc zenéjére készítette el a Toborzók című művét, ismét fizetség nélkül. A balettkar szerény teljesítményt nyújtott, de az övé nagy sikert aratott. Szeptembertől Bécsben vendégszerepelt, 1855. november 19-én lépett fel újra Pesten, majd több hazai vendégszereplés után 1856 márciusában kötött szerződést a Nemzetivel. Legnagyobb sikerét Adam Giselle-jének címszerepében aratta. 1859 márciusában Szigligeti Edétől kérte szerződése felbontását az útlevele megszerzése céljából. Utoljára március 10-én a Furfangos szobaleányban lépett fel. A sajtó keményen támadta a színház vezetését Aranyváry elengedése miatt. Utódja a szintén gyengébb teljesítményt nyújtó Rotter Mari lett.

A pesti előadások után vidéken lépett fel (Szegeden, Aradon, Kolozsvárott). 1860 áprilisában Londonban, Őfelsége Színházában szerepelt. Még ebben az évben Havi Mihály dal- és tánctársulatával megfordult Bukarestben. A társulat a legnagyobb nyomorba jutott és az igazgatót adósságai miatt láncra verték és csak báró Eder konzul közbenjárására bocsátották szabadon. 1867-ben Fiuméban, majd Milánóban, Bolognában, Torinóban szerepelt. 1868-ban Parmában tartózkodott. Róma, Modena, Ferrara voltak még állomásai, 1871 elején Firenzében tartózkodott, majd innentől megszakadnak a róla szóló híradások.

Fontosabb szerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Becskei r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1838. év.
  2. ↑ Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia szerint 1839. június 11.
  3. ↑ Divatcsarnok, 1853. április 3. / 1. szám.
  4. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2057/1838. Forrás: Századunk névváltoztatásai 28. oldal 58. sor.
  5. ↑ Pest-terézvárosi római katolikus plébánia halotti anyakönyve 31/1867.
  6. ↑ Gemeinde-Zeitung, 22. Januar 1867., Seite 10.
  7. ↑ Pesti Napló, 1852. október 19. / 784. szám.
  8. ↑ A Hét, 1900. május 13. / 19. szám.
  9. ↑ Pest-szentistvánvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 1843. év.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Magyar életrajzi lexikon I–II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aranyváry_Emília&oldid=27496722”