Adolphe Adam
Adolphe Adam | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1803. július 24. Franciaország Párizs |
Származás | francia |
Elhunyt | 1856. május 3. (52 évesen) Franciaország Párizs |
Sírhely | Montmartre-i temető |
Házastársa | Chérie-Louise Couraud |
Szülei | Louis Adam |
Iskolái | Párizsi Konzervatórium |
Pályafutás | |
Műfajok | opera, balett |
Hangszer | zongora |
Díjak |
|
Tevékenység | zeneszerző |
IPI-névazonosító | 00000146552 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolphe Adam témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Adolphe Adam, teljes nevén:Adolphe-Charles Adam (Párizs, 1803. július 24. – Párizs, 1856. május 3.) francia romantikus zeneszerző.
Élete
[szerkesztés]Apja, Johann Ludwig Adam, ismertebb nevén Jean-Louis Adam (1758–1848) elzászi zongoraművész és zeneszerző volt, a Párizsi Konzervatórium zongoratanszakának professzora. Rossz tanuló, „nehéz gyerek” volt, aki a Boïeldieu-nél, a konzervatóriumban folytatott tanulmányai mellett esténként zenekarban játszott és számos sanzont írt.
Korán megmutatkozó tehetsége elismeréséül már 1825-ben megkapta a Római Díjat. Akárcsak mestere, Boïeldieu 1839-ben Szentpétervárra ment az orosz cár meghívására, azonban nem fogadta el mestere neki felajánlott pozícióját.
1844-ben az Institut de France-hoz tartozó Francia Szépművészeti Akadémia tagjává választották.
1847-ben vitába keveredett a Théâtre National de l'Opéra-Comique vezetésével, és részt vett a Théâtre National megalapításában. A vállalkozás anyagi gondok miatt már 1848-ban kénytelen volt becsukni kapuit. Hogy jövedelemhez jusson, Adam ekkoriban kezdett el cikkeket írni, majd apja utódja lett a konzervatórium zongoratanszakán.
Adósságaitól csak 1853-ra tudott megszabadulni. Utolsó műve, a Les Pantins de Violette című operett megírását követő néhány napon belül meghalt.
Művei
[szerkesztés]Műveinek nagy része nem állta ki az idő próbáját, így számos sanzonja és zongoradarabja sem. Igazi jelentősége a színpadi zene alkotásában nyilvánult meg. Operái közül főleg A longjumeau-i postakocsis, balettjei közül pedig a korszakalkotó Giselle, az ún. ballet fantastique, amelyben a táncosok először álltak lábujjhegyre spicc-cipőben,[1] ma is ismert és népszerű.
Főbb művei
[szerkesztés]- Balettjei :
- La Chatte blanche (1830)
- Faust (1833)
- La Fille du Danube (1836)
- Les Mohicans (1837)
- L'Écumeur des mers (1840)
- Les Hamadryades (1840)
- Giselle ou les Willis (1841)
- La jolie Fille de Gand (1842)
- Le Diable à quatre (1843)
- La Fille de marbre (1845)
- Griseldis ou Les Cinq Sens (1848)
- Le Filleule des fées (1849)
- Orfa (1852)
- Le Corsaire (1856)
- Operái :
- Le Mal du pays ou La Bâtelière de Brientz (1827)
- Le Jeune Propriétaire et le vieux fermier (1829)
- Pierre et Catherine (1829)
- Danilowa (1830)
- Les Trois Catherine (1830)
- Trois Jours en une heure (1830)
- Joséphine ou Le Retour de Wagram (1830)
- Le Morceau d'ensemble (1831)
- Le Grand Prix ou Le Voyage à frais communs (1831)
- Casimir ou Le Premier Tête-à-tête (1831)
- His First Campaign (1832)
- The Dark Diamond (1832)
- Le Proscrit ou Le Tribunal (1833)
- Une Bonne Fortune (1834)
- Le Chalet (1834)
- La Marquise (1835)
- Micheline ou L'Heure de l'esprit (1835)
- Le Postillon de Longjumeau (1836)
- Le Fidèle Berger (1838)
- Le Brasseur de Preston (1838)
- Régine ou Les Deux Nuits (1839)
- La Reine d'un jour (1839)
- La Rose de Péronne (1840)
- La Main de fer ou Un mariage secret (1841)
- Le Roi d'Yvetôt (1842)
- Lambert Simnel (1843)
- Cagliostro (1844)
- Richard en Palestine (1844)
- La Bouquetière (1847)
- Les Premiers Pas ou Les Deux Génies ou Les Mémoires de la blanchisseuse (1847)
- Le Toréador ou L'Accord parfait (1849)
- Le Fanal (1849)
- Giralda ou La Nouvelle Psyché (1850)
- Le Farfadet (1852)
- La Poupée de Nuremberg (1852)
- Si j'étais roi (1852)
- Le Sourd ou L'Auberge pleine (1853)
- Le Roi des halles (1853)
- Le Bijou perdu (1853)
- Le Muletier de Tolède (1854)
- À Clichy, épisode de la vie d'un artiste (1854)
- Mam'zelle Geneviève (1856)
- Falstaff (1856)
- Les Pantins de Violette (1856)