Ugrás a tartalomhoz

Antonio Di Natale

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Antonio di Natale szócikkből átirányítva)
Antonio Di Natale
Antonio Di Natale
Antonio Di Natale
Személyes adatok
Születési dátum1977. október 13. (47 éves)
Születési helyNápoly, Olaszország
Állampolgárságolasz
Magasság170 cm
Testtömeg73 kg
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1996–2004Olaszország Empoli159(49)
1997–1998→ Olaszország Iperzola33(6)
1998→ Olaszország Varese4(0)
1998–1999→ Olaszország Viareggio25(12)
2004–2016Olaszország Udinese385(191)
Válogatottság
2002–2014 Olaszország42(11)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Di Natale témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Antonio Di Natale (Nápoly, 1977. október 13. –) olasz válogatott labdarúgó, 2004 és 2016 között az Udinese csatára, a 2009-2010-es és a 2010-2011-es olasz bajnokság gólkirálya.

Korai évek

[szerkesztés]

Totó, ahogy a szurkolók becézték Nápolyban született 1977. október 23-án. Két bátyja van, Paolo és Carmin, illetve két lánytestvére, Michela és Anna.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Empoli

[szerkesztés]

Bár Nápolyban született, az Empoliban kezdett játszani, első felnőtt csapata is a toszkán klub volt. Kisebb megszakításokkal egészen 1996-os bemutatkozásától 2004-ig a kis csapat játékosa volt. Az Empoli 1997-től 1999-ig alacsonyabb osztályú csapatoknak, név szerint az Iperzolának (jelenleg az ötödosztályban szerepel), a Varesének (harmadosztály) és a Viareggiónak (szintén harmadosztály) adta kölcsön őt. Utóbbi együttesben az 1998-1999-es idényben 25 mérkőzésen tizenkét gólt jegyzett. A következő szezont már újra nevelőklubjánál kezdhette, és az akkor másodosztályú klub színeiben 25 bajnokin hatszor talált az ellenfelek kapujába, az Empoli pedig a kilencedik helyen zárta a bajnokságot. A 2001-2002-es idény végén sikerült feljutniuk az Seria A-ba,[2] és ebben kulcsszerepe volt Di Natalénak, aki tizenhat góllal a csapat házi gólkirálya lett.[3] Az első élvonalbeli idénye nem sikerült túl jól, összesen ötször talált az ellenfelek hálójába. Az azt követő két szezont is az Empolinál töltötte, azonban a 2003-2004-es bajnokság végén elkerülhetetlenné vált a kiesés, a következő évtől újra a másodosztályban szerepelhetett csak az Empoli.[4] Még itt játszott, mikor először meghívták az olasz válogatottba.[5]

Udinese

[szerkesztés]
Di Natale az Udinese edzésén

Az Empoli kiesése után Di Natale a szintén első osztályú Udinéséhez szerződött. A 2004-2005-ös szezonban nagyszerű párost alkotott Vincenzo Iaquintával, kettőjük eredményes játéka a bajnokság negyedik helyéig repítette a friuli csapatot.[6] Az évad során 33 bajnokin hét gólt szerzett.

A következő szezonban bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában, ahol az Udinese csoportjában a harmadik helyet szerezte meg. A klubhoz csatlakozott Fabio Quagliarella, vele még eredményesebb triót alkottak a támadó harmadban. 17 gólt szerzett az idény folyamán, egyre inkább meghatározó tagjává vált csapatának, aminek következtében 2007-ben megválasztották csapatkapitánynak, majd 2012 nyaráig szerződést hosszabbítottak vele.[7][8]

2010 májusában pályafutása legeredményesebb szezonjára tekinthetett vissza, 29 bajnoki góljával megdöntötte Oliver Bierhoff egy szezonban szerzett gólcsúcsát, a német ezt 28 találattal tartotta.[9] Május 9-én az AS Bari ellen megszerezte 100. élvonalbeli gólját. A szezon végén megválasztották a bajnokság legjobbjának, és a gólkirályi címet is elnyerte, és az Európai aranycipőért folyó versenyben is csak Lionel Messi végzett előtte.[10] Kiérdemelte a bajnokság Fair play-díját is, miután a Lazio ellen Libor Kozák sérülése után gólhelyzetben megállította a játékot, és megvárta amíg az ellenfél játékosát ápolják az orvosok.

Di Natale az Udinese színeiben 2011-ben

2010. november 4-én először az US Lecce, majd a következő fordulóban az SSC Napoli ellen ért el mesterhármast.[11][12] 2011. május 8-án az ő góljával győzték le, és előzték meg a Laziót a bajnokság negyedik helyén, ami azt jelentette, hogy ismét indulhattak a következő évi Bajnokok Ligája sorozatban. Ebben a szezonban 28 találattal zárt és újra gólkirályi címet szerzett, egész Európában is csak Cristiano Ronaldo és Lionel Messi volt eredményesebb nála.[13]

2011. október 23-án góllal járult a Novara Calcio legyőzéséhez, aminek következtében az Udinese átvette a vezetést a bajnokságban. Ugyan az első helyet nem sikerült megtartani, de az utolsó fordulóban, a Catania ellen a következő évi BL-szereplést újra kiharcolták. A szezon végén Di Natale új, 2014 nyaráig szóló szerződést írt alá.

A 2012-2013-as szezonban a Siena ellen szerezte első góljait szeptember 16-án, azonban a mérkőzésen kiállították, a Siena pedig 2–2-es döntetlenre mentette a találkozót. 2013. január 6-án az ő góljával is verték az Internazionalét és a rossz szezonkezdet után feljöttek a táblázat nyolcadik helyére. A következő fordulóban a Fiorentina ellen duplázott,[14] majd március 3-án megszerezte 150. élvonalbeli gólját.[15] Az utolsó fordulóban ismét az Internazionale volt az ellenfél, Di Natale újra betalált, és az 5–2-es győzelem hatodik helyet, valamint Európa-liga indulást ért az Udinésének.[16]

A 2013-2014-es idény előtt mesés ajánlatot kapott a Marcello Lippi irányította kínai Kuangcsou Evergrande csapatától, ő azonban visszautasította azt, mondván az Udinésében szeretné befejezni pályafutását.[17] 2014. január 6-án,egy bajnoki vereséget követően a visszavonulásáról beszélt."Már döntöttem, júniusban abbahagyom a focit. Ez a már kialakult bennem."[18] Március 8-án megszerezte 185. első osztályú gólját, ezzel megelőzte Gabriel Batistutát a vonatkozó ranglistán.[19] Az idényt 14 góllal fejezte be, majd bejelentette, hogy korábbi kijelentése ellenére mégsem vonul vissza, újabb két évig csapata rendelkezésére áll.[20]

A következő szezon nyitó fordulójában mindjárt két góllal kezdett,[21] majd november 23-án megszerezte 200. Seria A-s gólját a 400. mérkőzésén. 2015. február 2-án az amerikai bajnokságban szereplő New York City évi nyolcmillió dolláros fizetéssel csábította, ő azonban ezt a lehetőséget is visszautasította. Április 28-án a 205. bajnoki góljával Roberto Baggiót is megelőzte az örökranglistán,és a bajnokság történetének hatodik legjobb góllövőjévé lépett elő, mindezt 37 évesen.[22] Májusban ismét kijelentette, hogy befejezi, azonban hamar megváltoztatta véleményét mondván, egy idényt még vállal.

A 2015-2016-os idényben már nem rá épült az Udinese támadójátéka, utolsó bajnoki mérkőzését 2016. május 15-én játszotta a Carpi ellen, és a 2-1-re elvesztett mérkőzésen büntetőből gólt szerzett. Tizenkét éven át szolgálta az Udinését, ezalatt 385 bajnoki mérkőzésen 191 gólt szerzett, ami minden tétmérkőzést figyelembe véve 227 gólt és 63 gólpasszt jelent.[23][24]

Válogatott

[szerkesztés]

A válogatottban 2002-ben, még Giovanni Trapattoni regnálása idején mutatkozott be. Az ellenfél Törökország volt. Egészen 2007-ig a mindenkori szövetségi kapitány kevésszer számított a játékára, akkor is csak barátságos meccsekre,[25] stabil tagságot ekkor szerzett a válogatott keretben.

2008-ban, az Eb-selejtezőkön már állandó kerettag volt, és jól is játszott, Ukrajna ellen például két gólt szerzett.

A 2008-as Európa-bajnokságon, bár játszott, játéka amiatt marad emlékezetes, hogy a spanyolok elleni büntetőpárbajban a saját lövését elhibázta.[26] Ezzel döntetlen lehetett volna az állás, ehelyett Spanyolország jutott tovább. A 2009-es konföderációs kupát egy térdsérülés miatt kellett kihagynia, amit a válogatottban, egy Montenegró elleni barátságos mérkőzésen szenvedett el. A 2010-es világbajnokságon három mérkőzésen játszott, a Szlovákia elleni meccsen gólt szerzett, de az olasz válogatott nem jutott tovább a csoportjából.[27]

Di Natale (jobbra) a 2012-es Európa-bajnokság döntőjében.

A 2012-es Európa-bajnokságon is számított rá Cesare Prandelli, Di Natale a torna során öt mérkőzésen lépett pályára, csak az angolok elleni negyeddöntőt hagyta ki. Az első mérkőzésen ő lőtte az olaszok gólját a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen alkalmával.[28] A címvédő csapat ezt az egy gólt kapta az egész torna során.[29] A döntőben a hispánok sima 4–0-s győzelmet arattak, az olaszoknak az ezüstérem jutott.[30]

Az Európa-bajnokság után Di Natale lemondta a válogatottságot.[31] Prandelli ugyan hívta, hogy játsszon a 2013-as konföderációs kupán, de ő elutasította a lehetőséget, ezt követően pedig Prandelli a későbbiekben nem számított rá. A válogatottban 42 találkozón kapott lehetőséget, ezalatt 11 gólig jutott.[32]

Megítélése a pályán kívül

[szerkesztés]

Sokan korosztálya egyik legjobb csatárának tartották,[33][34] pályafutása során kétszer is gólkirályi címet nyert a Serie A-ban, és egy ízben a bajnokság legjobbjának is megválasztották.[35] Gólérzékenysége mellett klubhűségével érdemelte ki a szurkolók szeretetét.[35] Kiváló rúgótechnikájú szabadrúgáslövőnek számított.[36]

Magánélete

[szerkesztés]

Pályafutása kezdetén, 19 éves korában ismerte meg későbbi feleségét, Ilenia Bettit, akit 2002. június 15-én vett feleségül. Két fiuk született, Fillipo és Diletta.[37] 2010-ben a gyerekek és a családja érdekében, akik Udinében nőttek fel - utasította vissza a Juventus ajánlatát.[38] Di Natale támogatja elhunyt csapattársa, Piermario Morosini értelmi fogyatékkal élő testvérét.[39]

Statisztika

[szerkesztés]

2016. május 15-én frissítve.

Klub

[szerkesztés]
Klub Szezon Bajnokság Coppa Italia Nemzetközi kupa Összesen
Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok
Empoli 1996–97 1 0 0 0 0 0 1 0
Összesen 1 0 0 0 0 0 1 0
Iperzola (kölcsönben) 1997–98 33 6 0 0 0 0 33 6
Összesen 33 6 0 0 0 0 33 6
Varese (kölcsönben) 1998 4 0 0 0 0 0 4 0
Összesen 4 0 0 0 0 0 4 0
Viareggio (kölcsönben) 1998–99 25 12 0 0 0 0 25 12
Összesen 25 12 0 0 0 0 25 12
Empoli 1999–2000 25 6 5 1 0 0 30 7
2000–01 35 9 3 1 0 0 38 10
2001–02 38 16 4 2 0 0 42 18
2002–02 27 13 5 1 0 0 32 14
2003–04 33 5 2 1 0 0 35 6
Összesen 158 49 19 6 0 0 177 55
Udinese 2004–05 33 7 5 4 2 0 40 11
2005–06 35 8 3 3 10 4 48 15
2006–07 31 11 2 2 – – 33 13
2007–08 36 17 1 1 – – 37 18
2008–09 22 12 1 1 7 3 30 16
2009–10 35 29 3 0 – – 38 29
2010–11 36 28 1 0 – – 37 28
2011–12 36 23 1 1 6 5 43 29
2012–13 33 23 1 0 8 3 42 26
2013–14 32 17 2 1 4 2 38 20
2014–15 33 14 1 4 – – 34 18
2015–16 23 2 2 2 – – 25 4
Összesen 385 191 24 19 37 17 446 227
Karrier összes 606 258 43 25 37 17 686 300

Válogatott

[szerkesztés]

[40]

Olaszország
Év Pályára lépés Gólok
2002 1 0
2003 2 0
2004 1 1
2005 — —
2006 4 1
2007 7 3
2008 10 4
2009 5 0
2010 6 1
2011 — —
2012 6 1
Összesen 42 11

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Válogatott

[szerkesztés]
Olaszország

Egyéni elismerés

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ „Prandelli lauds Di Natale impact”, FIFA, 2012. június 11.. [2014. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. június 13.) 
  2. ↑ Serie B TIM 2001–02. Lega Serie B. [2013. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  3. ↑ Serie A TIM 2002–03. Lega Serie A. [2013. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  4. ↑ Serie A TIM 2003–04. Lega Serie A. [2013. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  5. ↑ Di Natale commits to Empoli. UEFA.com, 2003. június 17.
  6. ↑ Serie A 2004–05. Lega Serie A. [2013. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  7. ↑ Graeme Bailey. „Di Natale signs on”, Sky Sports, 2007. július 29. (Hozzáférés: 2010. április 9.) 
  8. ↑ „CALCIO, UDINESE: IN QUATTRO RINNOVANO FINO AL 2012”, la Repubblica, 2007. október 12. (Hozzáférés: 2010. április 9.) (italian nyelvű) 
  9. ↑ „Serie A Statistics 2010 Season”, WhoScored.com 
  10. ↑ European Golden Shoe. European Sports Magazine. [2019. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
  11. ↑ Di Natale treble downs Lecce. FIFA, 2010. november 14. [2013. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 20.)
  12. ↑ Serie A Round-Up: Antonio Di Natale Bags A Hat-Trick To Take Down Napoli. Goal, 2010. november 28.
  13. ↑ „The Golden Shoe and Espadrille”, Soccer AM, 2011. május 25.. [2012. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 5.) 
  14. ↑ Serie A Round 20 Results: Lazio & Napoli keep up pressure as Roma & Fiorentina suffer away-day misery. Goal, 2013. január 13.
  15. ↑ US Pescara 0-1 Udinese. ESPNFC, 2013. március 3.
  16. ↑ Inter slump yet further. ESPNFC, 2013. május 19. (Hozzáférés: 2013. május 19.)
  17. ↑ Di Natale rejected €10m wages | Football Italia. football-italia.net. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  18. ↑ „Di Natale announces his retirement from football”, Goal.com, 2014. január 6. (Hozzáférés: 2014. január 6.) 
  19. ↑ Di Natale heaps further misery on Milan. UEFA, 2014. március 8.
  20. ↑ Calcio, Di Natale non si ritira e resta a Udine. it.eurosport.yahoo.com . [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 27.)
  21. ↑ Serie A: Udinese win 2-0 at home to Empoli. Sky Sports, 2014. augusztus 31. (Hozzáférés: 2014. november 23.)
  22. ↑ Di Natale: 'Honour to beat Baggio'. Football Italia, 2015. május 3. (Hozzáférés: 2015. május 3.)
  23. ↑ Di Natale: 'I cried like a baby'. Football Italia, 2016. május 15. (Hozzáférés: 2016. május 15.)
  24. ↑ Calciomercato indiano, Di Natale rifiuta il Pune City: aspetta nuove offerte (italian nyelven). Goal.com, 2016. augusztus 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 22.)
  25. ↑ ITALY 2 – 2 CZECH REPUBLIC. SoccerWay. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  26. ↑ Casillas' saves put Spain in semis. UEFA, 2008. június 22. [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  27. ↑ World Cup 2010: Italy exit as Slovakia turf out reigning champions. The Guardian, 2010. június 24.
  28. ↑ Spain 1–1 Italy. BBC Sport, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  29. ↑ Di Natale: "The goal I scored against Casillas at the 2012 European Championships is the most important. Reaching Roberto Baggio’s tally is my goal now. Vico Azzurro, 2014. november 28. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  30. ↑ Spain 4 Italy 0: Silva, Alba, Torres and Mata the heroes as La Roja create history in Kiev. Daily Mail, 2012. július 1.
  31. ↑ Di Natale: "I did think about retiring I'm not going to Euro 2012 to be on holiday". La Gazzetta dello Sport, 2012. május 22. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  32. ↑ Nazionale in cifre: Di Natale, Antonio (italian nyelven). figc.it . FIGC. [2017. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 28.)
  33. ↑ Antonio Di Natale (italian nyelven). it.uefa.com , 2012. június 4. (Hozzáférés: 2015. április 28.)
  34. ↑ Udinese, Di Natale nella storia: fa 200 reti in Serie A (italian nyelven). www.gazzetta.it . La Gazzetta dello Sport, 2014. november 23. (Hozzáférés: 2015. április 28.)
  35. ↑ a b Interview: Thereau determined to raise Udinese’s standards. La Gazzetta dello Sport, 2016. május 20. (Hozzáférés: 2016. augusztus 22.)
  36. ↑ Di Natale re dei rigoristi Ma il colpo è Hernanes (italian nyelven). La Gazzetta dello Sport, 2011. szeptember 8. [2020. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 22.)
  37. ↑ I baby vip azzurri! (italian nyelven). Leiweb. [2013. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  38. ↑ Di Natale: 'Juve? No, grazie'. Calcio Mercato, 2012. május 26.
  39. ↑ Udinese captain Antonio Di Natale to look after disabled sister of Piermario Morosini following player's death. Telegraph, 2012. április 16. [2016. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
  40. ↑ Antonio Di Natale adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
  41. ↑ Serie A - C'è anche Di Natale in mezzo a tanta Inter (italian nyelven). Yahoo.com . Eurosport, 2011. január 24. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  42. ↑ PALLONE D'ARGENTO A EL SHAARAWY: L'ALBO D'ORO (italian nyelven). acmilan.com . A.C. Milan, 2013. május 12. (Hozzáférés: 2015. április 13.)
  43. ↑ „Gran Cala' del Calcio 2011: Rizzoli premiato miglior arbitro”, FIGC.it, 2012. január 24.. [2013. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 21.) (italian nyelvű) 
  44. ↑ Gran Galà del Calcio Aic. E' Pirlo il migliore del 2012 (italian nyelven). Tutto Sport, 2013. január 27. [2015. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 1.)
  45. ↑ Oscar del calcio: Vidal e Pirlo sono il top. La Juve è la più forte d'Italia (italian nyelven). Tuttosport, 2014. január 27. [2015. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antonio_Di_Natale&oldid=27060677”