Ugrás a tartalomhoz

Anna Viktorovna Vjahireva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Vjahireva
Személyes adatok
Születési dátum1995. március 13. (29 éves)
Születési helyVolgográd, orosz Oroszország
Állampolgárságorosz
Magasság168 cm
Posztjobbátlövő
Klubadatok
Jelenlegi klubjaFRA Brest Bretagne
Mezszám13
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
2011–2014orosz Zvezda Zvenyigorod
2014–2016orosz GK Asztrahanocska
2016–2021[1]orosz Rosztov-Don
2022–2024norvég Vipers Kristiansand
2024–francia Brest Bretagne
Válogatottság2
2013–2021Oroszország Oroszország81 (360)[2]
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2019. november 30.
* Mérkőzések (gólok száma)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Vjahireva témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Oroszország színeiben
Kézilabda
Olimpiai játékok
arany
2016, Rio de Janeiro
ezüst
2021, Tokió
Világbajnokság
bronz
2019, Japán
Európa-bajnokság
ezüst
2018, Franciaország

Anna Viktorovna Vjahireva cirill betűkkel: Анна Викторовна Вяхирева (Volgográd, 1995. március 13. –) olimpiai bajnok, Bajnokok Ligája-győztes orosz kézilabdázó, jobbátlövő.

Nővére, Polina Kuznyecova szintén orosz válogatott kézilabdázó, akivel együtt lettek olimpiai bajnokok 2016-ban.[3]

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]

Anna Vjahireva Volgográdban született, de nem sokkal később családja Toljattyiba költözött. Hatévesen kezdett el ismerkedni a kézilabda alapjaival, kezdetekben édesapja volt az edzője.[4] A Zvezda Zvenyigorodban kezdett felnőtt szinten kézilabdázni, rögtön első szezonjától nemzetközi kupamérkőzéseken is szerepet kapott. 2014-ben a Zvezdával eljutott a Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjébe, ahol a dán Viborgtól szenvedtek kettős vereséget. 2016-ban a GK Asztrahanocskával, majd 2017-ben és 2018-ban a Rosztov-Donnal is megnyerte az orosz bajnokságot. 2017-ben EHF-kupa-győztes lett, bár a negyeddöntő után sérülés miatt nem játszhatott.[5][6] 2019-ben a Rosztov a Győri Audi ETO ellen a Bajnokok Ligája döntőjébe is pályára léphetett. A találkozót a magyar csapat nyerte 25–24-re.[7] A koronavírus-járvány miatt félbeszakított 2019-2020-as szezonban is aranyérmes lett a bajnokságban a Rosztovval és az azt megelőző három idényhez hasonlóan az orosz élvonalbeli klubok edzőinek, újságíróknak és szurkolóknak a szavazatai alapján az orosz bajnokság legértékesebb játékosának is őt választották.[8] 2021 augusztusában bejelentette, hogy szünetelteti pályafutását.[9] 2022. március 15-én lépett pályára újra bajnoki mérkőzésen a CSZKA Moszkva ellen. Visszatérését 11 góllal tette emlékezetessé.[10] A 2022-2023-as idényt megelőzően a norvég Vipers Kristiansand csapatához igazolt,[11] amellyel bajnoki címet, kupagyőzelmet, valamint Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett a szezon végén. A Ferencváros ellen 28–24-re megnyert döntőben hatszor volt eredményes.[12]

2024 nyarára a norvég klub pénzügyi nehézségeit úgy orvoslta, hogy Vjahirevát a női mezőnyben rekordot jelentő 170 ezer euróért eladta a francia Brest Bretagne Handball csapatának.[13]

A válogatottban

[szerkesztés]

Vjahireva játszott az orosz utánpótlás válogatottakban, 2011-ben ifjusági Európa-bajnok lett, majd tagja volt a 2013-as junior Európa-bajnokságon győztes válogatottnak is, amely a döntőben a magyar válogatottat győzte le. Ő lett ennek a tornának a legértékesebb játékosa.[14] A 2014-es junior világbajnokságon a döntőben ő lőtte csapata legtöbb gólját, de a mérkőzést nem sikerült megnyerniük a dél-koreai válogatott ellen. A torna legjobb jobbszélsőjének választották és bekerült az All-Star csapatba is.[15]

A felnőttek közt részt vett a 2015-ös világbajnokságon, ahol a góllövőlista harmadik helyén végzett. A válogatottal első nagy sikerét a 2016-os olimpián érte el, amelyen amellett, hogy az orosz válogatottal veretlenül nyerte meg a tornát, ő volt csapatának leggólerősebb játékosa, és a játékok legértékesebb játékosának is megválasztották.[16] Az olimpia után orosz állami kitüntetésben részesült, Vlagyimir Putyintól megkapta a Barátságért érdemrendet.[17]

A 2018-as női kézilabda-Európa-bajnokságon, ahol 43 gólt szerzett, ezüstérmes lett a válogatottal, és újból őt választották a torna legértékesebb játékosának.[18][19]

A 2019-es világbajnokságon bronzérmes volt az orosz csapat játékosaként. Az elődöntőben 11, a bronzmérkőzésen pedig kilenc gólt szerzett, emellett ő adta játékostársainak a legtöbb gólpasszt az egész torna mezőnyében és bekerült az All-Star csapatba is.[20][21] A 2020-as Európa-bajnokságot hátsérülsé miatt kihagyni kényszerült.[22] A 2021 nyarára halasztott 2020. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmet nyert az orosz válogatottal. Őt választották a torna MVP-jének. A döntő után úgy nyilatkozott, szeretné szüneteltetni pályafutását.[23]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]
Vjahireva Vlagyimir Putyintól vehette át a Barátságért érdemrendet
Klubcsapatokkal
Egyéni elismerései
  • A 2009-es ifjúsági Európa-bajnokság All-Star csapatának tagja
  • A 2011-es ifjúsági Európa-bajnokság All-Star csapatának tagja
  • A 2012-es junior világbajnokság All-Star csapatának tagja
  • A 2012-es U18-as világbajnokság legértékesebb játékosa
  • A 2014-es junior világbajnokság All-Star csapatának tagja
  • A 2015-ös Møbelringen-kupa All-Star csapatának tagja[24]
  • Az orosz bajnokság legértékesebb játékosa 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban[25][26]
  • A 2016-os olimpia legértékesebb játékosa (MVP)[27][28]
  • A 2018-as Európa-bajnokság legértékesebb játékosa
  • A 2018-2019-es Bajnokok Ligája-szezon legértékesebb játékosa
  • A 2019-es világbajnokság All-Star csapatának tagja[29]
  • A 2020-as olimpia legértékesebb játékosa (MVP)
  • Bajnokok Ligája gólkirálya: 2024[30]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Tokió 2020: Vjahireva az MVP, szüneteltetni akarja a karrierjét. Nemzeti Sport Online, 2021. augusztus 8. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  2. ↑ japanhandball2019.com: ロシア Archiválva 2019. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2019. november 30.
  3. ↑ www.eurohandball.com: Small Anna with a big future Archiválva 2014. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2014. november 29.
  4. ↑ 24smi.org: Анна Вяхирева, 2019. november 29.
  5. ↑ astfutur.ru: Как я провел лето. ГК «Астраханочка», 2014. szeptember 24.
  6. ↑ championat-rostov.ru: Анна Вяхирева: "Ростов-Дон" поможет мне расти как игроку, 2016. augusztus 11.
  7. ↑ Újabb idegtépő végjáték után ismét az ETO a BL-győztes, 2019. május 12.
  8. ↑ Női kézi: Vjahireva lett az orosz bajnokság legértékesebbje, 2020. május 27.
  9. ↑ rushandball.ru: «Хочу побыть женщиной». Анна Вяхирева – о паузе в карьере после серебра Токио, 2021. augusztus 10.
  10. ↑ rostovhandball.com: «Ростов-Дон» уступил ЦСКА в Москве, 2022. március 15.
  11. ↑ vipers.no: Velkommen Anna Vyakhireva!, 2022. június 30.
  12. ↑ NSO: A nézőcsúcs-beállítás megvolt, az újabb csoda elmaradt: BL-ezüstérmes a Fradi, 2023. június 4.
  13. ↑ A Brest rekordösszegért vette meg Vjahirevát a Viperstől. nemzetisport.hu , 2024. július 8.
  14. ↑ sport.tv2.dk: To danskere udpeget til EM's All Star-hold, 2018. augusztus 31.
  15. ↑ www.dhf.dk: Dansk venstreside på All Star holdet Archiválva 2015. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2014. augusztus 20.
  16. ↑ www.handball-world.com: Medaillengewinner dominieren All-Star-Team, 2016. augusztus 21.
  17. ↑ Указ Президента Российской Федерации от 25.08.2016 № 429 "О награждении государственными наградами Российской Федерации" (orosz nyelven), 2016. augusztus 25. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
  18. ↑ fra2018.ehf-euro.com: TOP SCORER GOALS Archiválva 2021. december 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, abgerufen am 17. Dezember 2018
  19. ↑ handball-world.news: Neun Spielerinnen aus neun Nationen - auch deutsche Nationalspielerin im All-Star-Team, 2018. december 18.
  20. ↑ Női kézi-vb: az oroszokkal lett teljes az olimpiai selejtezőcsoportunk, 2019. december 15.
  21. ↑ Top assist, 2019 World Women's Handball Championship
  22. ↑ Női kézi Eb: az orosz válogatott harmadik ásza dőlt ki, NSO, 2020. november 24.
  23. ↑ Tokió 2020: Vjahireva az MVP, szüneteltetni akarja a karrierjét. Nemzeti Sport Online, 2021. augusztus 8. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  24. ↑ Tre på all star team. Norvég Kézilabda-szövetség. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
  25. ↑ Анна Вяхирева и Александр Черноиванов — MVP сезона 2015/16 в женской и мужской Суперлигах!. // rushandball.ru. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  26. ↑ Női kézi: Vjahireva lett az orosz bajnokság legértékesebbje. www.nemzetisport.hu (2020. május 27.) (Hozzáférés: 2020. május 27.)
  27. ↑ International Handball Federation > Women’s All-star Team. // ihf.info. (Hozzáférés: 2016. augusztus 28.)
  28. ↑ Вяхирева — самый ценный игрок гандбольного турнира на Олимпиаде-2016. Олимпиада — Рио-2016 — Гандбол. Спорт-Экспресс. // sport-express.ru. (Hozzáférés: 2016. augusztus 28.)
  29. ↑ Japan 2019 All-Star Team. ihf.info, 2019. december 15.
  30. ↑ Vyakhireva tops scoring charts for the first time. eurohandball.com , 2024. június 2.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anna_Viktorovna_Vjahireva&oldid=27278686”