Anka János
| Anka János | |
| Élete | |
| Született | 1883. május 5. Mezőtóhát |
| Elhunyt | 1951. augusztus 3. Budapest |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | regény, vers, elbeszélés |
Anka János (Mezőtóhát, 1883. május 5. – Budapest, 1951. augusztus 3.)[1] író, újságíró, tisztviselő.
Élete
[szerkesztés]Anka János és Simándy Mária fia. A középiskolát Székelyudvarhelyen végezte, majd jogot hallgatott Kolozsváron. 1907-től az Alkotmány című lap munkatársa, 1918 és 1922 között az Élet című lap szerkesztője volt. 1920-ban főszerkesztője lett a Nem, Nem, Soha folyóiratnak, 1922-től pedig A nép című lap felelős szerkesztőjeként dolgozott. Első felesége Dobay Mária volt, aki 1922. szeptember 17-én tüdővészben elhunyt.[2] 1923. május 12-én Budapesten feleségül vette Kertész Irma Ágnes Teréziát, Kertész Ábrahám és Molenda Irma lányát.[3] Írásaira az erőteljes vallásos szellem jellemző. 1909 és 1940 közt több regénye, verses- és elbeszéléskötete jelent meg, ezek közül a legjelentősebbek: A rózori legenda (elbeszélések, 1909); A nyárádi torony (regény, 1939), stb. Több novellája szlovák nyelven is megjelent. Az 1920-as évek közepén a munkásmozgalommal is foglalkozott, A munkáskérdés címmel tanulmányt publikált. 1941-ben jelent meg az Északi fény című, a nemzetiszocializmust méltató, antiszemita regénye. 1945 után számos művét betiltották. Halálát tüdővizenyő, szívasztma okozta.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar irodalmi lexikon I. (A–K). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963. 35. o.
- Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
- Anka János: Északi fény című regénye