Ugrás a tartalomhoz

Angyaltrombita

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angyaltrombita
Virágzó Brugmansia × candida hibrid
Virágzó Brugmansia × candida hibrid
Névadó virága
Névadó virága
Természetvédelmi státusz
Vadon kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Brugmansia
Pers., 1805.
Fajok

szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Angyaltrombita témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Angyaltrombita témájú médiaállományokat és Angyaltrombita témájú kategóriát.

Az angyaltrombita (Brugmansia) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartozó burgonyafélék (Solanaceae) családjának egyik nemzetsége hét fajjal. Sokáig a maszlag (Datura) nemzetség részének tekintették, majd újra önálló nemzetséggé minősítették. A nemzetség vadon kihaltnak tekinthető, szabadon már egy fajtiszta eredeti faj sem lelhető fel, csak a nemesített változatok, azok is csak kivadulva. Viszont a hibrideket, nemesítetteket a mai napig termesztik, kedvelt dísznövények.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Közép- és Dél-Amerikából származik; de látványos virágzata miatt már a 17. században kedvelt dísznövény volt; Magyarországon főleg vidéki kúriákban ültették. A világ számos trópusi, illetve mediterrán éghajlatú részére betelepítették.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Mintegy 1,5 méter magasra növő cserje, kisebb fa vagy kúszócserje. Egyes fajok évelők, mások egynyáriak. Illatos, nagy, trombita alakú virágai rendszerint elefántcsontszínűek vagy fehérek – szórványosan sárga, rózsaszín és kék virágú fajták is előfordulnak. A trombita alakú tölcsér az öt, összeforrt sziromlevélből alakult ki. Termése bogyó.

Életmódja

[szerkesztés]

Trópusi növény lévén fagyérzékeny (a 4–12 °C-ot már megsínyli), ezért a Kárpát-medencében a szabadban nem telel át. Víz- és tápanyagigényes; a tápanyag utánpótlásáról rendszeresen gondoskodni kell. A közvetlen napfényt általában jól tűri, de félárnyékban tovább (júniustól az első fagyokig) virágzik. Dézsába ültetve meg kell karózni, nehogy a szél letörje a koronáját.

Felhasználása

[szerkesztés]

Több faját dísznövénynek termesztik. Hajtásdugványról könnyen szaporítható.

Az indiánok hallucinogén italt főztek leveléből és terméséből, de alapvetően minden része mérgező. Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[1]

Rendszertani felosztása

[szerkesztés]

A hét eredeti faj:

Négy, viszonylag gyakori hibrid faj:

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]