André Citroën

André Citroën
André Citroën 1932-ben
Született	1878. február 5. Párizs
Elhunyt	1935. július 3. (57 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Georgina Bingen
Gyermekei	Bernard Citroën Jacqueline Citroën
Szülei	Amelia Kleinmann Lévi Citroen
Foglalkozása	mérnök
Tisztsége	elnök (Chambre syndicale de l'automobile et des industries) alapító (1919–, Citroën) elnök (1919–1935, Citroën)
Iskolái	Lycée Condorcet Lycée Louis-le-Grand École polytechnique
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje (1931. január 7.)
Halál oka	gyomorrák
Sírhelye	Montparnasse-i temető (28)
André Citroën aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz André Citroën témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

André-Gustave Citroën (kiejtése: ɑ̃dʁe ɡystav sitʁɔɛn) (Párizs, 1878. február 5. – Párizs, 1935. július 3.), francia mérnök, a Citroën gyár alapítója.

Élete

Citroën 1878-ban Párizsban született egy holland–lengyel származású zsidó család ötödik, legkisebb gyermekeként. Apja Levie Bernard Citroen gyémántkereskedő volt, anyja a lengyel származású Masza Amalia Kleinmann. Unokatestvére, Sir Alfred Jules Ayer brit származású filozófus volt.

A Citroen család 1873-ban költözött Párizsba, s ekkor változtatták a nevüket Citroënre. Dédapja citrommal kereskedett, és a citroen szó hollandul citromos embert jelent. Hat éves volt, amikor apja – valószínűleg egy sikertelen dél-afrikai gyémántüzlet miatt – öngyilkos lett.

Az a terve, hogy mérnök lesz Jules Verne könyveinek hatása, valamint a párizsi világkiállításon megtekintett Eiffel-torony hatására született meg benne. Alig 24 éves, amikor végzett mérnökként, a párizsi Quai de Grenelle-en létrehozta első saját vállalkozását, a "Société des Engrenages Citroën"t. Ebben az időben – egy lengyelországi útja alkalmával – egy üzemben járva nagy hatást gyakorolt rá, hogy a gépeken a kívánt fordulatszámot az egymáson csendben elsuhanó különböző méretű, nyílbordázatú fogaskerekek segítségével érték el. Az "ős-sebváltó" Citroën számára jelképpé vált, és ez lett a későbbi Citroëneken található logó.

Az első világháborúban gyára lőszert gyártott, majd a háború végén áttelepítette gyárát a Quai de Javelre, és autógyárat hozott létre. Az első Citroën 1919-ben készült el, s hamarosan napi harminc autóra nőtt a kapacitás és a kereslet. A gyárigazgatás és a kereskedés alapjait az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Henry Fordtól sajátította el.

Alapvető elve volt, hogy az ipari fejlődés magával vonja a szociális előrelépést. Éppen ezért új technológiák kidolgozása és meghonosítása mellett komoly figyelmet fordított olyan intézkedések bevezetésére és működtetésére, mint a 13. havi fizetés, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, illetve a vállalati óvoda létrehozása.

1927-re a Citroën gyár 31 ezer embert foglalkoztatott. Napi termelése elérte a 400 autót, 1929-ben 100 ezer autót adtak el. Autóit a széles közönség részére elérhető áron igyekezett forgalmazni, még akkor is, ha ezáltal a bevétele csökkent. Emellett nagy figyelmet szentelt a reklámnak. 1925-től kezdve egészen 1934-ig Citroën felirat világított minden éjjel az Eiffel-tornyon.

Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság a cég sorsát nagyon komolyan befolyásolta. 1935-ig 70%-kal esett vissza az éves termelés, és a gyár a csőd szélére került, amit szintén károsan befolyásolt Citroën szerencsejátékos-szenvedélye. Közben súlyos betegség vett rajta erőt. 1935-ben gyomorrákban halt meg, a montparnasse-i temetőben a párizsi főrabbi vezetésével helyezték örök nyugalomra.

Galéria

• 
  Nyílbordázatú fogaskerekek
• 
  Citroën-logó
• 
  Citroën A 8 CV Torpedo (1919)
• 
  Elsőkerék-meghajtású Citroën 15 SIX D (1951)
• 
  Citroën reklám

Kapcsolódó szócikk

• Citroën

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az André Citroën című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Citroen
• Silvain Reiner, La Tragédie d'André Citroën, Amiot-Dumont, Paris, 1954, 557. p.