Andaházi Kasnya Béla

Andaházi Kasnya Béla
Született	1888. november 16. Budapest
Elhunyt	1981. május (92 évesen) Buenos Aires
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus festőművész
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1921–1922) magyarországi parlamenti képviselő (1926–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947. január 21.) magyar nagykövet Törökországban (1946–1947)
A Wikimédia Commons tartalmaz Andaházi Kasnya Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andaházi Kasnya Béla (avagy Andaházi-Kasnya, Budapest, 1888. november 16. – Buenos Aires, Argentína, 1981 május) festőművész, politikus, országgyűlési képviselő. Képeit 1912-től Andaházy művésznéven szignálta.

Életrajza

Atyja, Kasnya Géza, anyja a nemesi származású andaházi és dubravai Andaházy Emília (1861-1959) asszony volt. Református vallású családba született. Az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, aztán Velencében és a római Scuola Libera Firenzében tanult tovább. 1905-ben Őszi táj című képével keltett feltűnést először. 1911-1912-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács és a tájképfestők díját; innentől kezdve a tanács illetve a Nemzeti Szalon kiállításainak állandó résztvevője lett. A Magyar Képzőművészek Egyesületének 3 éven át volt agilis titkára, aki teljesen átszervezte az egyesületet. Választmányi tagja volt az Országos Képzőművészeti Társulatnak.

Az első világháborúban tartalékos főhadnagyként szolgált, kétszer is megsebesült. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Művészeti és Múzeumi Direktórium köztulajdonba vett műkincsek összegyűjtését végző brigád tagja volt. A Közoktatásügyi Népbiztosság segélyben is részesítette és egyik képét megvette.

Politikai pályafutását legitimistaként a tiszavirág-életű Magyar Királyság Pártban kezdte, melynek alapító-tagja volt. A párt IV. Károly sikertelen visszatérési kísérleteit követően szétszéledt. Az 1920-as választásokon nem jutott be a parlamentbe, 1921-ben azonban a mandátumáról lemondott Reök Iván helyére kiírt időközi választáson Mindszenten a Magyarországi Munkáspárt színeiben bekerült a nemzetgyűlésbe. A parlamentben leginkább a földbirtokreform és a numerus clausus ellen szólalt fel; egyszer egy közbeszólásáért még a teremből is kivezettették. Az 1922-es választásokon már a Rassay Károly-féle Kisgazdapárt színeiben indult, de nem került be. Még ebben az évben emigrálni kényszerült ellenzéki magatartása miatt; 1929-ig Párizsban élt. Hazatérte után csatlakozott a kormánypárthoz (Egységes Párt), aminek színeiben 1930-ban egy időközi választáson jelöltette magát; 1930. október 15.-én zajlott a választás a Zala vármegyei pacsai kerületi országgyűlési képviselőért a szintén legitimista, de független boldogfai Farkas Tiborral szemben. Andaházi Kasnya meddőnek találta a küzdelmet és a biztos bukás elől a voksolás előtt visszalépett a gyulai Gaál Gaszton fémjelezte Agrárpárt javára, és ezzel boldogfai Farkas Tibor lett egyhangúlag megválasztott képviselője a kerületnek. Az 1931-es választásokon a Mindszenti körzetben nyert mandátumot. Még abban az évben kilépett a kormánypártból és csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. Az 1935-ös választásokon már az FKGP színeiben jutott be az országgyűlésbe. A kampány során Endrődön egy számára összehívott választási gyűlést erőszakosan feloszlattak; még a tömegbe i belelőttek. Az endrődi sortűz néven elhíresült eset Gömbös Gyula erőszakos kormányzásának egyik szimbólumává lett.

Az 1939-es választásokon alulmaradt a kormánypárti jelölttel szemben. 1945 elején az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vezetőjévé nevezték ki. Októberben a helyhatósági választásokon bejutott a fővárosi közgyűlésbe, majd az 1945-ös választáson az országgyűlésbe is. 1946 decemberében Magyarország törökországi (ankarai) nagykövetévé és egyben meghatalmazott miniszterré nevezték ki, ami miatt 1947. január 21-én lemondott képviselői mandátumáról (helyére Mihályfi Ernőt hívták be).

Nagy Ferenc erőszakos lemondatása elleni tiltakozásául számos diplomatához hasonlóan ő is lemondott tisztségeiről és külföldön maradt; Argentína fővárosában Buenos Airesben telepedett le. 1949-es alapításától egészen 1956-ig tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, de az emigráns politikai életben csak mérsékelt szerepet játszott. 1957-1958-ban a Független Magyarok című folyóirat szerkesztő-kiadója volt.

Későbbi sorsa nem ismert, egyes források 1960 köré teszik halálát, míg mások 1981 májusára. Három unokája közül az egyik, Federico Andahazi író lett.

Források

• Életrajza az 1920–1922. évi nemzetgyűlési (Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.) almanachban, 1. oldal [1]
• Életrajza az 1931–1935. évi országgyűlési (Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.) almanachban, 8-9. oldalak [2]
• Életrajza az 1945-1947-es Nemzetgyűlésii Almanachban, Budapest, 1999
• Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban (hibás halálozási dátummal)