Amerikai masztodon

Amerikai masztodon
	Evolúciós időszak: Kora vagy középső pliocén – kora holocén
	Csontváz a bismarcki múzeumban (Észak-Dakota, USA
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Ormányosok (Proboscidea);
Alrend:	Elefántalakúak (Elephantiformes);
Csoport:	Elephantimorpha;
Család:	Masztodonfélék (Mammutidae);
Nem:	Masztodon (Mammut); Blumenbach, 1799
Faj:	M. americanum;
Tudományos név
	Mammut americanum; (Kerr, 1792)
Szinonimák
	Elephas americanum Kerr, 1792;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Amerikai masztodon témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai masztodon témájú kategóriát.

Az amerikai masztodon (Mammut americanum) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a masztodonfélék (Mammutidae) családjába tartozó fosszilis faj.^[1]^[2]

Nemének a típusfaja.

Tudnivalók

Ez az állatfaj valamikor a pliocén kor elején vagy közepén jelent meg és a legutóbbi jégkorszak hideg periódusának végén tűnt el, mintegy 11 000 évvel ezelőtt.

Hatalmas, elefántszerű emlős volt, de sok jegye különbözött a mai elefántokétól: külsőre inkább a gyapjas mamutra hasonlított, de annál termetre kisebb, súlyra viszont jelentősen nagyobb volt és az agyara is egyenesebb volt. A marmagassága körülbelül 2,89–3,25 méter között, a súlya pedig 7,8–11 tonna között lehetett. A faj hímjeinek átlag marmagassága 2,9 méter, súlya pedig 8 tonna lehetett. Ezzel a testfelépítéssel körülbelül 80 százalékkal nehezebb volt egy azonos marmagasságú ma élő elefánthoz képest.^[3] Testét barnás, de a gyapjas mamuténál rövidebb szőrzet borította.

A ma elefántokhoz hasonlóan valószínűleg családokban járhatott, legalábbis a tehenek és a borjak. Az észak-amerikai prériken élt, ahol fák, bokrok hajtásait és más növényeket fogyasztottak.

Maradványait szerte Észak-Amerikában, Alaszkától Hondurásig találták meg: ezek teljességüket tekintve a fogaktól a komplett csontvázakig terjednek. Washington államban 1977-ben egy különleges leletet találtak: egy masztodon teljesen ép csontvázát, amelynek egyik bordájába egy lándzsahegy volt beágyazódva. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a csont begyógyult a lándzsahegy körül, így az állat minden valószínűség szerint túlélte a vadász támadását.

A mai amerikai indiánok őseinek megérkezését még bizonyosan megérték. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul. Mások szerint kihalásukat a pleisztocént követő gyors felmelegedés okozhatta. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Jegyzetek

↑ Kurtin, Bjvrn. Pleistocene Mammals of North America, illustrated, Columbia University Press, 345. o. (1980). ISBN 0231037333
↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 243. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
↑ Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[p345-1] Kurtin, Bjvrn. Pleistocene Mammals of North America, illustrated, Columbia University Press, 345. o. (1980). ISBN 0231037333

[EoDP-2] szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 243. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9

[probos_mass-3] Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.

[1]

[2]

[3]