Ameles spallanzania

Ameles spallanzania
Nőstény egy ember ujjbegyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Polyneoptera Rend: Fogólábúak (Mantodea) Család: Imádkozó sáskák (Mantidae) Nem: Ameles Faj: A. spallanzania
Tudományos név
Ameles spallanzania (Rossi, 1792)
Szinonimák
Mantis spallanzania Rossi, 1792
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ameles spallanzania témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ameles spallanzania témájú médiaállományokat és Ameles spallanzania témájú kategóriát.

Az Ameles spallanzania a rovarok (Insecta) osztályába és a fogólábúak (Mantodea) rendjébe, valamint a imádkozó sáskák (Mantidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

Alapvetően a Mediterráneum és a Magreb területén fordul elő, eredeti elterjedési területe főként Marokkótól Görögországig, Észak-Afrikától Dél-Európáig terjed. Gyakran osztozik élőhelyén az imádkozó sáskával, amely szélesebb körben megfigyelhető.

Magyarországon is jelen van, amely valószínűsíthetőleg véletlen betelepítés eredménye lehet. Számos megfigyelés szerint a faj akaratlanul került be magyar kertészeti központokba, különösen Budapest környékén. 2020-ban történt egy észlelés a Szársomlyó-hegyről, amely természetes vándorlásra utalhat, mivel a faj hosszú ideje tartózkodik Horvátországban.

Megjelenése

Élőhelyétől függően előfordulhat zöld vagy barna árnyalatokban. Mérete általánosan 18–40 milliméter között van. Mindkét oldalt kis kitüremkedések figyelhetőek meg a szemeken növények rügyeire hasonlítva. Feltűnő nemi kétalakúság jelenik meg a fajnál. Míg a hím imágók hosszabbak, karcsúbbak és fejlett szárnyakkal rendelkeznek, emellett a nőstények teste rövidebb, zömökebb, potrohuk felfelé görbült, és csak egy mérsékelt szárnypár figyelhető meg rajtuk, ezért röpképtelenek. A lecsonkított szárnyméret a fogólábúak körében igen ritkának számít, s ez a jellemvonás eredményesebbé teszi a rejtőzködést a kutatások alapján. Ugyanakkor a hímek röpképessége jelentősen egyszerűbbé teszi számukra nőstények felkutatását szaporodás idején.

Életmódja

Házi méhet zsákmányoló nőstény

Főleg a meleg, száraz, füves vidékeken él. Az éjszakai fényforrások vonzzák, így ezek közelében gyakran lehet találkozni a fajjal, főként a repülni képes hímekkel. A fajra jellemző, hogy szemei éjszaka feketévé válnak, ami a fogólábúak körében gyakran megfigyelhető jelenség. Tápláléka többnyire kisebb rovarokból áll, elsősorban kis méretű kabócákból és poloskákból. Zsákmányszerzési stratégiája jellemzően aktív: nem tölt el sok időt a préda elejtésére való várakozással, hanem gyorsan megközelíti és fogólábaival megragadja azt.

Szaporodása

E fajnál is előfordul a fogólábúakra jellemző szaporodáskor történő kannibalizmus, amelynek következtében a hímek rendszerint a nőstények zsákmányául esnek. A nőstények szeptember és október folyamán helyezik el petetokjaikat (ootheca) szilárd, száraz, napsütötte felületeken. Megfigyelések szerint a petetokok ellenállnak a hónak, jégnek, és akár -9°C-os hideget is kibírnak. Az fiatal példányok viszonylag későn, júniusban kelnek ki a petetokokból, amikor a legalacsonyabb hőmérséklet eléri a 15–20°C-ot. A kikelő utódok jellegzetes testtartással rendelkeznek, potrohukat felfelé emelik.