Amarnai sziklasírok
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Ahet-Aton |
|---|
 |
Az amarnai sziklasírok az ókori egyiptomi Ahet-Aton (mai nevén Amarna) városától keletre, az V. határkősztélétől nem messze található sírok – az Ehnaton fáraó és családja számára épült amarnai királysír, valamint a nemesek sírjai, melyek északra és délre helyezkednek el a váditól, melyben a királysír fekszik. Az északi síroktól északnyugatra három sártéglából épült oltár áll, az ún. sivatagi oltárok.[1]
A sírok két csoportra oszlanak: a királysírtól északra elhelyezkedőek (25, közülük hatnak a tulajdonosa ismert) a legmagasabb rangú udvari tisztségviselőknek voltak fenntartva, míg a déli sírok (18, közte 13 ismert tulajdonosú) a végrehajtó hatalom és adminisztráció képviselőinek. Érdekes, hogy Ay, a későbbi fáraó – a királyi családhoz való nyilvánvaló közelsége és valószínű vérségi kapcsolatai ellenére – a déli sírok közt készíttetett sírt magának.[2]
A sírok díszítése betekintést nyújt a királyi család és közvetlen környezetük életébe. A sír tulajdonosát szokatlan módon csak kis méretben, mellékszereplőként ábrázolják; a képek nagy része a királyi családot mutatja. A sírokban található képek alapján rekonstruálható többek között a nagy Aton-templom belseje (Meriré főpap sírjából), Tije királyné ahet-atoni látogatásának eseményei (háznagya, Huja sírjából), egy szobrászműhely kinézete (szintén Huja sírjából) és a 12. évben rendezett nagy ünnepség (Huja és II. Meriré sírjából), és a „megjelenések ablaka”, valamint innen származik az Aton-himnusz több változata (a legszebben fennmaradt verzió Ay sírjából), illetve Szemenhkaré és Meritaton egyetlen közös ábrázolása (II. Meriré sírjából). Érdekes módon a legtöbb tisztségviselőnek a neve nem nagyon fordul elő máshol a városban, csak a sírban – kivétel ez alól Ay és az Amarna-levelekben gyakran említett diplomata, Tutu.[2]
Az Amarna-kor végén a sírokat elhagyták, és mind befejezetlenül maradt, ami a gazdasági összeomlás jele is lehet.[2] Nagy részük már az ókortól nyitva állt. A 19. században kezdték meg tudományos vizsgálatukat. 1893-ban minden nyitott sír bejáratát vasráccsal zárták el; sajnos eddigre több sírt megrongáltak a közeli falvak lakói, akiket feldühített a kutatók jövés-menése a területen.[1]
Érdekes módon közemberek temetkezésére Ahet-Atonban nem nagyon van példa, bár usébti-szobrok kerültek elő. Lehetséges, hogy csak még nem találták meg a temetkezési helyüket, de elképzelhető az is, hogy az újonnan alapított városban még nem fejlődött ki kellőképpen az emberek odatartozásának érzése, és temetkezni régi lakhelyükön szándékoztak.[3]
Az északi sírok
[szerkesztés]
- EA1 ~ Huja, Tije királyné háznagya sírja
- EA2 ~ Meriré, a királyi hárem felügyelője sírja
- EA3 ~ Jahmesz sírja
- EA4 ~ Meriré főpap sírja
- EA5 ~ Pentu udvari orvos sírja
- EA6 ~ Paneheszi sírja
A déli sírok
[szerkesztés]
- EA7 ~ Parennefer pohárnok sírja
- EA 7a, 7b és 7c – tulajdonosuk ismeretlen
- EA8 ~ Tutu kamarás sírja
- EA9 ~ Mahu rendőrfőnök sírja
- EA 9a, 9b és 9c – tulajdonosuk ismeretlen
- EA10 ~ Ipi háznagy sírja
- EA11 ~ Ramosze tábornok sírja
- EA12 ~ Nahtpaaton vezír sírja
- EA13 ~ Noferheperu-her-szeheper polgármester sírja
- EA14 ~ Maja tábornok sírja
- EA15 ~ Szuti sírja
- EA16, EA17, EA18 – tulajdonosuk ismeretlen
- EA19 ~ Szétau kincstárnok sírja
- EA20, EA21, EA22 ~ tulajdonosuk ismeretlen
- EA23 ~ Ani írnok sírja
- EA24 ~ Paatonemheb sírja
- EA25 ~ Ay parancsnok, későbbi fáraó sírja
- EA25a ~ Ia sírja (?)
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991, ISBN 0-500-27621-8, pp.16–26
- ↑ a b c Nicholas Reeves: Akhenaten – Egypt’s False Prophet. London: Thames & Hudson. 2005. ISBN 0-500-28552-7 , p.132–133
- ↑ Reeves, op.cit., p.131