Almásy József
Almásy József | |
Született | 1898. szeptember 23.[1] Vác |
Elhunyt | 1944. augusztus 29. (45 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Pázmáneum |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Almásy József (Vác, 1898. szeptember 23. – Budapest, 1944. augusztus 29.)[2] római katolikus pap.
Életútja
[szerkesztés]Almásy János és Széter Ilona fia. Testvére Almásy Pál (1902–1985) honvéd tábornok, gépészmérnök. A bécsi Pázmáneumban tanult teológiát 1917 és 1921 között, ott is szentelték pappá 1921. január 30-án. 1924-ben kapta meg teológiai doktori oklevelét. 1921-től hitoktató volt, majd 1923-tól középiskolai vallástanárként működött Budapesten. Káplán volt Budapest-Városmajorban, 1926-tól 1936-ig a budai Szent Imre Kollégium prefektusa, ezt követően a Krisztinavárosban káplán. 1937-től Esztergom-vízivárosi plébános 1943-ig, 1939-től szintén 1943-ig a a Központi Papnevelő Intézet rektorhelyettese. 1939 és 1942 között a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöke volt. Egyházi, pedagógiai és szociológiai cikkeket írt. Súlyos májbetegség alakult ki nála, amiért 1943 őszén nyugdíjba vonult.
Hitéleti írásait közölte a Magyar Sion, a Magyar Nemzet (1939–1944) és a Magyar Szemle (1944).
Művei
[szerkesztés]- Katolikus írók új magyar kalauza. Szerk. (Bp., 1940)
- A tízparancsolat a közéletben (Bp., 1942)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00204.htm, Almásy József, 2017. október 9.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 1282/1944. folyószáma alatt.
Források
[szerkesztés]- Névpont
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.