Ugrás a tartalomhoz

Alexandre Colonna-Walewski

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexandre Colonna-Walewski
Pierre Louis Pierson felvétele (1856)
Pierre Louis Pierson felvétele (1856)
Született1810. május 4.[1][2][3][4][5]
Walewice
Elhunyt1868. szeptember 27. (58 évesen)[6][2][4]
Strasbourg[7]
Állampolgársága
Házastársa
  • Catherine Montagu (1831. december 1. – )[8][9]
  • Marianna Walewska[8]
ÉlettársaRachel Félix
GyermekeiCharles Walewski
SzüleiMarie Walewska
I. Napóleon
Foglalkozása
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja
  • nagykövet
  • a Második Francia Császárság szenátusának tagja
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Virtuti Militari
  • Szent András-rend
  • Order of Saint Alexander Nevsky
  • Knight Grand Cross of the Order of Saint Joseph
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • Fekete Sas-rend
  • Order of Saint Hubert
  • Royal Order of the Seraphim
  • Order of the Most Holy Annunciation
  • Order of Saint Januarius
  • Order of Saint Joseph
  • Order of the Immaculate Conception of Vila Viçosa
  • 1st class, Order of the Medjidie
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Gold Cross of the Virtuti Militari
  • Order of the Redeemer
  • Magyar Királyi Szent István-rend
  • Dannebrog-rend
Halál okaagyi érkatasztrófa
Sírhelye
Alexandre Colonna-Walewski aláírása
Alexandre Colonna-Walewski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Colonna-Walewski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandre Florian Joseph Colonna-Walewski (Walewice, 1810. május 4. – Strasbourg, 1868. szeptember 27.) gróf, francia államférfi.

Élete

[szerkesztés]

I. Napóleon és Maria Walewska lengyel grófnő fia. Részt vett 1830–1831-es lengyel felkelésben, Grochów mellett harcolt az oroszok ellen, mire diplomáciai tárgyalásokra Londonba küldték. A felkelés leverése után Párizsba költözött, ahol szíves fogadtatásban részesült. Thiers minisztersége alatt diplomáciai kiküldetésben Egyiptomban járt. Amikor Buenos Airesben az 1848. februári forradalom kitöréséről értesült, azonnal visszatért Párizsba, és III. Napóleonhoz csatlakozva megalapozta szerencséjét. Előbb Firenzében, azután Nápolyban, 1851-ben Madridban és végül Londonban működött mint francia követ. 1855-ben III. Napóleon császár külügyminiszterré tette, és ő elnökölt a krími háborút lezáró párizsi békekongresszuson. 1865-ben a törvényhozó testület elnöke lett, de hamarosan visszavonult a politika színteréről.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ a b senat.fr (francia nyelven)
  3. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro, 1868. szeptember 29.
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ a b Kindred Britain
  9. ↑ p34725.htm#i347245, 2020. augusztus 7.
  10. ↑ Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908

Források

[szerkesztés]


További információk

[szerkesztés]
  • Jadwiga Dackiewicz: Napóleon másik fia. Kossuth 1982. Budapest
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexandre_Colonna-Walewski&oldid=26779377”