Alekszej Kondratyjevics Szavraszov
| Alekszej Kondratyjevics Szavraszov | |
 | |
| Vaszilij Grigorjevics Perov festménye (1878) | |
| Született | 1830. május 12. Moszkva, Oroszország |
| Elhunyt | 1897. szeptember 26. (67 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | orosz |
| Nemzetisége | orosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Moscow School of Painting, Sculpture and Architecture |
| Sírhelye | Vaganykovói temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Kondratyjevics Szavraszov témájú médiaállományokat. | |
Alekszej Kondratyjevics Szavraszov (oroszul: Алексей Кондратьевич Саврасов) (Moszkva, Oroszország, 1830. május 12. – Moszkva, 1897. szeptember 26.) 19. századi orosz tájképfestő.
Élete és művészete
[szerkesztés]Szavraszov 1830. május 12-én született egy moszkvai kereskedő fiaként. Apja szintén kereskedőnek szánta, ám Szavraszov a Moszkvai Festészeti és Szobrászati Iskola növendéke lett, ahol később a perspektíva- és tájképfestő osztály legjobb tanulójának bizonyult. 1850-ben A Moszkvai Kreml látképe holdfényben és a Kő az erdőben című képeivel elnyerte az „osztályon kívüli művész“[1] címet. Szavraszov ifjúkori tájképein a hagyományos akadémikus tájképfestészetben uralkodó romantikus érvényesült.
1854-ben Szentpétervár mellett, egy Oranienbaum környéki rezidenciába kapott meghívást. Ott készült két képével az őszi akadémiai kiállításon sikert aratott, és rövidesen akadémikusi címet kapott. 1857-ben megnősült, ugyanebben az évben a csak nemrég befejezett festészeti iskola tájképfestői osztályának vezetője lett. Sokat dolgozott Moszkva környékén (Látkép Kuncevo faluban, 1855, Esti tájkép 1861); egyik legsikerültebb képe ebből az időből a Tájkép folyóval és halásszal (1859). Korai tájképeinek romantikus stílusát, az elemek harcát, a kontrasztos megvilágítást felváltotta egy enyhültebb, meghittebb és realisztikusabb ábrázolásmód. A nyári táj meghitt, lírai ábrázolása, a részletek aprólékos kidolgozása jellemzi a később keletkezett Jávorszarvasok szigete Szokolnyikiban[2] című képét (1869).
1862-ben Szavraszov külföldre utazott, megnézte a londoni világkiállítást , járt több nyugat-európai fővárosban, hosszabban időzött Svájc hegyei között. Későbbi utazása a Volgán, az ekkor festett képek a pálya csúcsát jelentik a festő művészetében. Híres volgai tájképei között van a Barlangkolostor Nyizsnyij Novgorodnál (1871), A Volga áradása Jaroszlavlnál (1871) és legismertebb festménye, a Megjöttek a varjak (1871). Utóbbit a nevezetes Vándorkiállítók Társaságának első (Szentpéterváron kívül rendezett) kiállításán mutatták be 1871-ben, és általános sikert aratott. A fehér nyírfák vékony ágai, a fészkelő madársereg, az átlátszóan tiszta levegő, a távolban felsejlő folyó lírai hangulatot áraszt, az egész kép az ébredő természet festői megfogalmazása.
Az 1870-es években képeit a Vándorkiállítók Társaságának kiállításain mutatták be, de Bécsben (1873) és Párizsban (1878) is láthatta a közönség. Ebben az évtizedben azonban a festő élete tragikusra fordult: leánya meghalt, családi élete felbomlott, állását elvesztette. Később újra megnősült, de új családjával lakásról lakásra költözött; látása egyre gyengült, elhatalmasodott alkoholizmusa. Képein is megjelenik a letargia, a szorongás: Mocsár (1870), Alkonyat a mocsár fölött (1871), Sírok a Volgán (1874). Palettája fokozatosan elkomorult, művészetében a hanyatlás jelei mutatkoztak. Utolsó éveinek alkotásaiból elsősorban grafikai munkái emelkednek ki. Barátai támogatásával 1894-ben még megjelenhetett rajzainak albuma, de Szavraszov ekkor már nagy nyomorban élt, így is halt meg 1897 őszén Moszkvában.
Műveiből
[szerkesztés]-
Oranienbaum környéke (1854). -
Tájkép folyóval és halásszal (1859). -
Téli éj (1869). -
Jávorszarvasok szigete Szokolnyikiban (1869). -
Megjöttek a varjak (1871). -
Barlangkolostor Nyizsnyij Novgorodnál (1871). -
Szivárvány (1873). -
Tutajok (1873). -
Este. Költöznek a madarak (1874).
Források
[szerkesztés]- A festő életét és művészetét bemutató honlap (oroszul) Archiválva 2008. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Orosz festők enciklopédiája (oroszul)
- A.F. Dmitrenko, N.A. Fjodorova, E.V. Kuznyecova, O.F. Petrova: Az orosz művészet mesterei (125–129. oldal) Gondolat–Raduga Kiadó, Budapest–Moszkva, 1985 (Ford. Dalos György) ISBN 963-280-660-3
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A minősítési rendszer szerint a legjobbnak értékelt végzősök „nagyarany”, „kisarany” vagy „nagyezüst” érmeket kaptak, ezekkel a csinovnyikok osztályozott rendszerébe kerülhettek be. A „kisezüst” érmet elnyerők kapták az „osztályon kívüli művész“ minősítést. https://web.archive.org/web/20160306165501/http://artdic.eu/vocabulary/show/id/504/start/К
- ↑ A „jávorszarvasok szigete”, Loszinij Osztrov https://ru.wikipedia.org/wiki/Лосиный_Остров Moszkva erdős városrésze, nevének fordítása Jávorszarvas Sziget, de sosem volt sziget. A név keletkezésekor az osztrov szó – ebben az esetben – erdőrészt vagy erdei tisztást jelentett. Михаил Горбаневский. Тайны Московских улиц. Топонимические путешествия. – Moszkva, 1997. – 366 o. – ISBN 5-7853-0005-2, 978-5-7853-0005-7.
