Ugrás a tartalomhoz

Albach József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Albach József Szaniszló szócikkből átirányítva)
Albach József
Marastoni József litográfiája
Marastoni József litográfiája
Életrajzi adatok
Születési névAlbach József
Született1795. január 28.
Pozsony
Nemzetiségmagyar
Elhunyt1853. november 12. (58 évesen)
Kismarton
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
Felavatás1818. március 9.
A Wikimédia Commons tartalmaz Albach József témájú médiaállományokat.

Albach József (Pozsony, 1795. január 28.Kismarton, 1853. november 12.) ferences rendi egyházi író.

Élete

[szerkesztés]

Szerzetesi néven Szaniszló. Atyja Albach Ádám, közrendű polgár volt; iskoláit szülőhelyén végezte. Első éves bölcselethallgatóként belépett a ferencesekhez, 1810. október 8-án a szentlászlói zárdában novícius lett; 1811-ben a második évi bölcseleti tudományokat hallgatott Székesfehérváron. A teológiai szakon első és második évét a boldogasszonyi zárdában, a harmadikat és negyediket Pozsonyban végezte el. Tanulmányai befejeztével orgonista lett 1816-ban Szombathelyen, 1817-ben Érsekújvárban. 1818. március 9-én Mocsonokon, Kluch József nyitrai püspök szentelte áldozópappá. Ugyanazon év augusztus havában megkezdte hitszónoki pályáját Érsekújvárban, folytatta 18201822-ben Nagyszombatban, 18231824-ben Kismartonban, 18251838-ig Pesten. Ezután állandó lakhelyéül a kismartoni zárdát jelölték ki, innentől nem hitszónokként, hanem mint misszionárius dolgozott 1839-ben Győrben, majd 1840-ben Esztergomban a nagyböjt alatt. Az 1840-es pozsonyi országgyűlésre József nádor meghívására ment egyházi szónokként. Később egészségileg legyengült, kismartoni magányában a tudományoknak élt; a természettudományok, főként a botanika volt kedvelt foglalkozása.

Művei

[szerkesztés]
  • Ueber manschliche Unzufriedenheit. Gesprochen in der Ordenskirche der Dominicaner zu Oedenburg. Eisenstadt, 1825 (A. J. S. betűkkel)
  • Was ist der Ablasz? Ist es der Mühe werth selben zu gewinnen? Beantwortet bei Gelegenheit des feierlichen Jubiläums 1826. zu Pest in der innern Stadtpfarrkirche. Pest, 1826
  • Heilige Anklänge. Gebete für katholische Christen. Uo. 1828 (Több mint 20 dísz- és közönséges kiadást ért. Magyarúl G(egő) E(lek) fordításában előbb Szent Hangok, Kassa, 1834, majd Szent Hangzatok czím alatt a 14. eredeti kiadás után Sujánszky A. fordítássában látott világot Pesten 1849-ben és szintén számos kiadást ért, a hetedik 1876-ban jelent meg. Lefordíttatott tót és franczia nyelvre; ez utóbbi Harmonies religieuses czímmel Pesten 1864-ben jelent meg.)
  • Erinnerungen an Gott, Tugend und Ewigkeit. in Predigten. Pest, 1831 (Bécs, 1833. Stunden der Andacht czímmel. 2. kiadás Pest, 1864) Magyar fordításban is megjelent, ezen czímmel: Emlékezetek az Istenről, virtusról, örökkévalóságról. A. D. G. által. Kolozsvár, 1835 (Ism. Figyelmező, 1836) és Toldy László által fordítva: Áhitat órái. Elmélkedések. Isten, erény és örökkévalóság felett. Pest, 1864
  • Kurze Geographie von Ungarn. Zum Unterrichte für Kinder. Pest, 1834 (Magyarul Gegő Elek fordításában ezen cím alatt: Magyar Ország rövid földleirása gyermekek oktatására. Pest, 1834 Online)
  • Kurze mathematische, physische und politische Geographie. Als Einleitung zur Erdbeschreibung überhaupt und besonders zur Geographie von Ungarn. Zum Unterrichte für Kinder. Uo. 1834 (Magyarul Schultz-Birányi Istvántól. Uo. 1844)
  • Der Weise in der Zeit der Trübsal. Ein Wort der Stärkung und des Trostes... Pest, 1838 (Melyhez az akkori pesti árvíz és pusztításainak pontos leírása van csatolva.) 2. kiadás
  • Himmelstöne auf dem Wege zur Glückseligkeit. Würzburg, 1855

Kéziratban maradt Spányik Glicér latin nyelven írt Magyarország történetének német fordítása. Ezenkívül botanikája és egyéb jegyzetei az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába kerültek.

Források

[szerkesztés]

További információ

[szerkesztés]
  • Albach József. Az ország tükre 1865. 331-332. old. Online
  • Huszár I. Jeromos: P. Albach J. Szaniszló O. F. M. (1795-1853); Városi Ny., Szeged, 1944 (Értekezések a M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Magyar Történelmi Intézetéből)