Ugrás a tartalomhoz

Al-Khalid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Al-Khalid/MBT 2000
A kínai Type90-IIM harckocsi, Pakisztán is gyártja Al-Khalid néven
A kínai Type90-IIM harckocsi, Pakisztán is gyártja Al-Khalid néven
Fejlesztő ország Kína
GyártóHeavy Industries Taxila
Általános tulajdonságok
Személyzet3
Hosszúság10,07 m
Szélesség3,50 m
Magasság2,40 m
Tömeg48 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat650 mm kompozit anyagú moduláris és reaktív robbanó páncélzat
Elsődleges fegyverzet125 mm harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet7,62 mm párhuzamosított géppuska
12,7 mm légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor6TD–2, 12 hengeres dízelmotor
Teljesítmény895 kW (1200 Le)
Felfüggesztéstorziós rugók
Sebesség70 km/h
Fajlagos teljesítmény19,4 kW/t (26 Le/t)
Hatótávolság400 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Al-Khalid/MBT 2000 témájú médiaállományokat.

Az Al-Khalid vagy MBT 2000 (Type 90-IIM) a Kínai Népköztársaság és Pakisztán által közösen fejlesztett harckocsi. Pakisztánban gyártják és a Pakisztáni Haderőnél áll szolgálatban.

A fejlesztés története, hadrendbe állítás

[szerkesztés]

Pakisztánban 1988-ban fogtak hozzá az akkor még MBT 2000 típusjelzéssel ellátott új harckocsi fejlesztéséhez. A tervezésnél elsősorban a kínai Type 90 harckocsit vették alapul.

Az 1970-es években a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg - a szovjet fenyegetés hatására - egy korszerű harckocsival szerette volna leváltani a szovjet T-54A harckocsik alapján fejlesztett Type 59-es tankjait. Az 1980-as években, Iránból kapott szovjet T-72-es harckocsik tanulmányozása után egy új típus tervezéséhez fogtak hozzá a kínai mérnökök, amelyet 125 mm-es simacsövű ágyúval, valamint áttervezett törzzsel és felfüggesztéssel láttak el. A fejlesztési program végül elvezetett a Type 90-es harckocsihoz, amelyből azonban a kínai hadsereg nem rendelt, ezért külföldi vevőket kezdtek keresni.

1990 januárjában létrehoztak egy közös kínai-pakisztáni fejlesztési programot, amely jelentősen meggyorsította Pakisztán saját fejlesztési programját. A prototípusokat Kínában gyártották, s 1991 augusztusától kezdődött a pakisztáni tesztelés.

1992-re a pakisztáni Taxila-ban felépítették a leendő harckocsi gyártósorát. Következő lépésként átalakították a harckocsit, hogy bírja a szélsőséges pakisztáni viszonyokat (például a magas hőmérsékletet).

A kezdeti példányokba még kínai löveg és tűzvezető rendszer került, de a meghajtást már a német fejlesztésű MTU-396 dízelmotor biztosította. A soron következő modellekbe azonban már jóval korszerűbb nyugati eszközök kerültek (például francia automata sebességváltó, illetve később amerikai fejlesztésű dízelmotor). Ennek ellenére, több ok miatt, a modell sorozatgyártása nem kezdődhetett meg. Egyrészt túl költségesnek bizonyult, másrészt Pakisztán kísérleti atomrobbantásai után a nyugati államok fegyverembargót vezettek be, ezenkívül rosszul teljesített szélsőséges körülmények között.

Végül sikerült megtalálni a megfelelő motorípust, méghozzá az ukrán 6TD2 formájában, amely 895 KW - 1200 LE - teljesítmény leadására képes. A sorozatgyártást végül jóváhagyták, így 2000 novemberében az elkezdődött a Taxila-i gyárban. A végső változat a Type 90-IIM elnevezést kapta, s 2001 márciusában mutatta be a kínai Norinco vállalat az Abu Dhabi Védelmi Kiállításon. A közös fejlesztés ellenére Kína nem rendelt egyetlen darabot sem (mivel akkor már fejlesztés alatt álltak más típusok - Type 99 – is). Az első 15 egység 2001 folyamán került a pakisztáni alakulatokhoz.

2002 februárjában Ukrajna bejelentette, hogy a következő három évben 315 darab motort biztosít Pakisztánnak, mintegy 125-150 millió dollár értékben (ezenkívül Ukrajna segítséget nyújt Pakisztánnak az elavult harckocsik modernizálásában).

A pakisztáni hadsereg 2004. szeptember 23-án vette át a következő adag Al-Khalid harckocsit.

Fegyverzet, tűzvetezetés

[szerkesztés]

Harckocsi ágyú

[szerkesztés]

Az Al-Khalid 125 mm-es simacsövű, két síkon stabilizált löveget kapott, amelyből egyaránt ki lehet lőni hagyományos, orosz 9M119 Refleksz, illetve a hazai fejlesztésű Naiza 125 mm-es DU lövedéket is. A löveg emelését elektromotorok végzik. Az automata töltőrendszerbe 24 töltet helyezhető, tűzgyorsasága pedig 8 lövés/perc.

Másodlagos fegyverzet

[szerkesztés]

A harckocsi másodlagos fegyverzetét egy 7,62 mm-es párhuzamosított és egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuska alkotja (a harckocsi összesen 2000 illetve 500 darab töltényt szállíthat).

Tűzvezetés

[szerkesztés]

Habár a prototípusokban többféle, kínai és nyugati eredetű tűzvezető-rendszert is teszteltek, a választás végül a nyugati eredetűre esett. A parancsnok állását panoráma periszkóp-rendszerrel, míg az irányzóét sima periszkóppal látták el. Mindegyik periszkóp két síkon stabilizált és lézeres távolságmérővel ellátott. Az Al-Khalid esetében is lehetőség van arra, hogy a parancsnok az irányzótól függetlenül jelöljön meg célokat. Az Al-Khalid fedélzeti számítógépe automatikusan képes bemérni célpontokat, és nyomon követni azokat.

Védelem

[szerkesztés]

A harckocsit moduláris kompozit páncélzattal szerelték fel, amelyet reaktív páncélzattal erősítettek meg. Az Al-Khalid - a többi modern harckocsihoz hasonlóan - fel van szerelve nukleáris, biológiai vagy vegyi támadás elleni védelmi rendszerekkel, valamint hőképalkotó-rendszerrel illetve ködgránátvetőkkel (ezenkívül a harckocsi védelmi rendszerének részét képezi egy belső tűzoltórendszer is).

Mozgékonyság

[szerkesztés]

A harckocsi az ukrán 6TD2 típusú dízelmotorral rendelkezik, amelyhez egy fél-automata váltó tartozik. Egy motorral hajtott generátor is helyet kapott a harckocsiban, így a főmotor leállása után is biztosítható az elektromos energia. A harckocsi súlya 48 tonna, így jóval könnyebb szállítani, mint néhány nyugati típust (M1 Abrams, Challenger 2, Leopard 2). Maximális sebessége elérheti a 72 km/h-t.

Alkalmazó

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Al-Khalid típusismertető

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Al-Khalid&oldid=27481275”