Aglaeactis castelnaudii
Aglaeactis castelnaudii | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Illusztráció
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
{{{status}}} | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Aglaeactis castelnaudii (Bourcier & Mulsant, 1848) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Aglaeactis castelnaudii témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Aglaeactis castelnaudii témájú kategóriát. |
Az Aglaeactis castelnaudii a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Jules Bourcier és Étienne Mulsant írta le 1848-ban, a Trochilus nembe, Trochilus Castelnaudii néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Aglaeactis castelnaudii castelnaudii (Bourcier & Mulsant, 1848)
- Aglaeactis castelnaudii regalis Zimmer, 1951[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 12 centiméter.[5] Tollazata barna, melle fehér, sötétebb mintázattal.
Életmódja
[szerkesztés]Nektárral táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma pedig csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 3.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 3.)