Ugrás a tartalomhoz

Agilis szoftverfejlesztés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Az agilis szoftverfejlesztés a szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja, ahol a szoftverkövetelmények és a megoldások együttműködésen keresztül együtt fejlődnek az önszerveződő és keresztfunkcionális csapatok között. Ez elősegíti az alkalmazkodó tervezést, az evolúciós fejlesztést, korai szállítást, folytonos továbbfejlesztést és bátorít a változásokra adható gyors és rugalmas válaszokra.[1]

A Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért,[2] először 2001-ben vezette be az agilis kifejezést a szoftverfejlesztés keretében. Habár mindez ez a DuPont-nál a 80-as évek közepén fejlesztett technikákból fejlődött ki és később James Martin[3] és James Kerr et al.[4] definiálta.

Története

[szerkesztés]

Elődök

[szerkesztés]

A növekményes szoftverfejlesztési módszerek egészen 1957-ig vezethetők vissza.[5] 1974-ben E. A. Edmonds írt egy dolgozatot, amelyben bevezetett egy alkalmazkodó szoftverfejlesztési folyamatot.[6][7] Ezzel párhuzamosan, és teljesen függetlenül ugyanazt a módszert fejlesztette ki és alkalmazta a New York Telefon Társaság Rendszerfejlesztési Központja Dan Gielan igazgatása alatt. A korai 1970-es években Tom Gilb elkezdte publikálni az evolúciós projektmenedzsment (EVO) koncepcióját, amely a competitive engineering-é nőtte ki magát.[8] Az 1970-es évek közepétől a végéig Gielan alapos előadásokat tartott Amerika szerte erről a módszertanról és gyakorlatáról és előnyeiről.

A pehelysúlyú szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja kezdett kifejlődni az 1990-es évek közepén válaszul a nehézsúlyú vízesés-orientált módszerekre, amely kritikákat nevezik nehezen szabályozhatónak, nagyszámúnak és mikromenedzseltnek; habár egyes hívei ezen pehelysúlyú módszereknek azt állították, hogy csak visszatértek a korai szoftverfejlesztési gyakorlathoz.[5] Ezek a pehelysúlyú módszerek a következők voltak: 1994-ből a Unified Process és a dinamikus rendszerfejlesztési módszer (angol rövidítéssel DSDM); 1995-ből a Scrum; 1996-ból a crystal clear és az extrém programozás (angol rövidítéssel XP) és 1997-ből az adaptív szoftverfejlesztés és a funkcióvezérelt fejlesztés. Habár ezek a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért 2001-es közzététele előttről származnak, mostanra együttesen hivatkoznak rájuk, mint agilis módszerekre;[9] és gyakran rövidítik egyszerűen Agilisnek, nagy kezdő A-val.

Érdemes megjegyezni, hogy az agilis jelző csak részben fedi a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért-ben megfogalmazottakat, az adaptív, alkalmazkodóképes jelzők pontosabban jellemzik az alapvető értékeket. Ezért is szoktuk inkább nagy kezdőbetűvel írni, ha a Kiáltványra és annak értelmezésére gondolunk.

Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért

[szerkesztés]

2001 februárjában 17 szoftverfejlesztési szakértő (lásd alább) találkozott Snowbird Üdülőközpontban Utah-ban, hogy megbeszéljék a tapasztalataikat a pehelysúlyú szoftverfejlesztési módszerekkel kapcsolatban. Megfogalmazták és kiadták az alábbi kiáltványt: Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért[2]

Néhány szerző megalakította az Agilis Szövetséget (angolul Agile Alliance), egy nonprofit szervezetet, amely segíti a szoftverfejlesztést a kiáltvány értékei és alapelvei szerint.

Agilis szoftverfejlesztés elvei

[szerkesztés]

A S.O.L.I.D. alapelvek adják az agilis szoftverfejlesztés alapját.

Áttekintés

[szerkesztés]
Páros programozás, egy XP által használt agilis fejlesztési technika.

Számos konkrét agilis fejlesztési módszer létezik. Legtöbbjük elősegíti a fejlesztést, csoportmunkát, együttműködést és folyamat alkalmazkodását a projekt életciklusán keresztül.

Ismétlődő, növekményes és evolúciós

[szerkesztés]

A legtöbb agilis módszer lebontja a feladatot kisebb feladatokra. Egy fejlesztési ciklus (azaz iteráció vagy sprint) maximum 4 hétig tart. Ezt az időtartamot idődoboznak hívjuk. Minden iterációban lévő feladat elkészítése egy keresztfunkcionális fejlesztői csoport feladata, amely a tervezéstől, elemzéstől a programozáson át a tesztelésig és átvételi tesztig mindent elvégez. Az iteráció végén bemutatják az elkészült feladatokat a megrendelőnek. Így minimalizálhatóak a hosszú fejlesztésből fakadó kockázatok, és a projekt gyorsan alkalmazkodhat a változásokhoz. A növekmény talán nem alkalmas az értékesítésre önmagában, azonban cél, hogy minden fejlesztési ciklus végén potenciálisan szállítható termék készüljön el. A módszer ismétlődésen (iteráción) alapul (minden alkalommal azonos szakaszokon megy végig a fejlesztőcsoport), és növekményes (inkrementális), mert mindig a már elkészült növekményt egészítik ki.[10][11]

Eredményes és szemtől-szembe való kommunikáció

[szerkesztés]

Az agilis módszerek nagyobb hangsúlyt fektetnek a közvetlen, mint az írásbeli kommunikációra. A csapatok mérete ezért 3-9 fő ideális esetben, ennél nagyobb csapatban nem alakul ki a csapatszellem, vagy több csapatot kell létrehozni, amelyek között kommunikációs problémák léphetnek fel. A csapattagok ideális esetben egy térben dolgoznak, és kereszt-funkcionálisak, ami azt jelenti, hogy a csapat rendelkezik azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek a feladat, munka vagy projekt elvégzéséhez.

Minden csapatban van egy delegált a megrendelő részéről, a Scrum keretrendszerben ő a Terméktulajdonos (angolul Product Owner). A fejlesztés egész ideje alatt rendelkezésre áll, hogy a felmerülő kérdéseket megválaszolja.[12] Az iterációs szakasz végén a fejlesztők és a megbízó delegáltja együtt kiértékelik a növekményt. A megbízótól érkező személy fontos feladata, hogy az elkészítendő funkciókat fontossági sorrendjét felállítsa üzleti szempontból (megtérülési mutató, azaz return of investment - ROI). A fejlesztői csapat a legmagasabb prioritású funkciókat veszi előre.[13]

Az agilis szoftverfejlesztésben általában elhelyeznek az iroda egyik feltűnő pontján egy általában nagyméretű információs táblát (information radiator). Ezen mindenki láthatja a szoftver vagy más termék projektje fejlesztésének naprakész állapotát.[14][15] A kifejezést Alistair Cockburn alkotta meg és írta le 2002-es könyvében, az Agilis szoftverfejlesztésben.[15] Egy úgynevezett build light indicator (a projekt elkészültségi fokára utaló fényjelző) szintén tájékoztathatja a csapat tagjait a feladat állásáról.

Nagyon rövid visszajelzési és alkalmazkodási ciklus

[szerkesztés]

Összpontosítás a minőségre

[szerkesztés]

Speciális eszközöket és technikákat, mint pl. a folyamatos integráció, automatikus egységtesztelés, páros programozás, tesztvezérelt fejlesztés, tervezési minták, domainvezérelt tervezés, kódrefaktorálás és másokat gyakran használnak a minőség javítására és a projektagilitás fokozására.

Filozófia

[szerkesztés]

A hagyományos szoftvertervezési filozófiákkal szemben az agilis szoftver fejlesztés a komplex rendszereket és projekteket dinamikus, nemdeterminisztikus és nemlineáris módon célozza, ahol a pontos becslés, a stabil terv és az előrejelzés korai stádiumban gyakran nehezen megvalósítható, ezért a nagyszabású előre elkészített tervek és lebontások valószínűleg hatalmas veszteséggel járnak abban az értelemben, hogy gazdaságilag (üzletileg) nem megalapozottak. Ezek az alapvető érvek, és a korábbi iparági tapasztalatok, éveken át tartó próbálkozások sikerei és kudarcai segítettek kidolgozni az agilis szoftverfejlesztésnek kedvező adaptív, iteratív és evoluciós fejlesztést.[16]

Iterációs kontra vízesésmodell

[szerkesztés]

Az agilis és a vízeséses módszertanok közötti egyik fő különbség az, hogy hogyan tekintenek a minőség és a tesztelés kérdéskörére. A vízesésmodell mindig külön-külön tesztelési és építési (build) szakaszt definiál; ezzel szemben az agilis szoftverfejlesztés során a tesztelés rendszerint a tényleges fejlesztési (programozási) munkával egyidejűleg, vagy legalábbis ugyanazon iterációban zajlik.

Mivel a tesztelés minden, a szoftver egy-egy kicsiny részét előállító iterációnak része, a felhasználóknak sűrűbben lesz lehetőségük az új részeket használatba venni, és megismerni azok működését.

Miután a felhasználók pontos képet kapnak a továbbfejlesztett szoftver működéséről, jobb döntéseket tudnak hozni a szoftver jövőjéről. Azzal, hogy minden iterációban visszatekintő (retrospektív) és tervezési megbeszéléseket tartunk — a scrum módszertan szerint például általában kéthetente —, segítjük a fejlesztőket abban, hogy a terveket a lehető legcélszerűbb, leghasznosabb módon valósíthassák meg.

Ez az iteratív gyakorlat a vízesésmodell projektalapú szemléletmódjával szemben a terméket helyezi előtérbe. A szoftverre, mintegy élő szervezetként tekint, amely a környezet változásaira maga is változásokkal reagál. A szoftver teljes életútján, különösen pedig versenyhelyzetekben jelentkeznek változási igények; az iteratív szoftverfejlesztés ezen változások megvalósításának a kulcsa. Ugyanezért érdemi módosítások nélkül korlátozottan alkalmazható olyan környezetben (pl. orvostechnika), ahol a fejlesztési folyamatra, valamint a termékre vonatkozóan nagy számú változatlan, sőt megváltoztathatatlan – a projekt szervezet szempontjából – külső (pl. hatósági) követelmény van jelen.

Agilis szoftverfejlesztési módszerek

[szerkesztés]
Software development life-cycle support[17]

Az agilis szoftverfejlesztési módszerek a szoftverfejlesztési életciklus széles körét támogatják. [17] Néhányuk a gyakorlatokra összpontosít (pl. XP, pragmatikus programozás, agilis modellezés), míg mások a munkafolyamat menedzsmentjére összpontosítanak (pl. Scrum, Kanban). Néhány támogató tevékenység a követelmények meghatározásához és fejlesztéséhez (például FDD), míg mások a teljes fejlesztési életciklus lefedésére törekszenek (például DSDM, RUP).

A főbb agilis szoftverfejlesztési keretrendszerek, módszerek az alábbiak:

Keretrendszer Fő közreműködő(k)
Adaptív szoftverfejlesztés (ASD) Jim Highsmith, Sam Bayer
Agilis modellezés Scott Ambler, Robert Cecil Martin
Agilis egységes folyamat (AUP) Scott Ambler
Fegyelmezett agilis szállítás Scott Ambler
Dinamikus rendszerfejlesztési módszer (DSDM)
Extrém programozás (XP) Kent Beck, Robert Cecil Martin
Funkcióközpontú fejlesztés (FDD) Jeff De Luca
Lean szoftverfejlesztés Mary Poppendieck, Tom Poppendieck
Lean startup Eric Ries
Kanban Taiichi Ohno
Gyors alkalmazásfejlesztés (RAD) James Martin
Scrum Ken Schwaber, Jeff Sutherland
Scrum@Scale (S@S) Jeff Sutherland
Scrumban
Scaled Agile Framework (SAFe) Dean Leffingwell

Agilis szoftverfejlesztési gyakorlatok

[szerkesztés]

Az agilis szoftverfejlesztést számos konkrét gyakorlat támogatja, amelyek olyan területeket ölelnek fel, mint a követelmények, a tervezés, modellezés, kódolás, tesztelés, tervezés, kockázatkezelés, folyamat, minőség stb. Néhány figyelemre méltó agilis szoftverfejlesztési gyakorlat a következőket foglalja magában: [18]

Gyakorlat Fő közreműködő(k)
Elfogadási teszt által vezérelt fejlesztés (ATDD)
Agilis modellezés
Agilis tesztelés
Termék teendőlista (Termék és Sprint) Ken Schwaber
Viselkedésvezérelt fejlesztés (BDD) Dan North, Liz Keogh
Folyamatos integráció (CI) Grady Booch
Többfunkciós csapat
Daily Stand-up / Daily Scrum | James O Coplien
Területvezérlet design Eric Evans
Iteratív és növekményes fejlesztés (IID)
Kevés kódírást igénylő fejlesztési platformok
Páros programozás Kent Beck
Tervezőpóker James Grenning, Mike Cohn
Újraírás (refactoring) Martin Fowler
Visszatekintés (retrospektív)
Scrum események (sprint tervezés, áttekintés és visszatekintés)
Példaalapú specifikáció
Történetvezérelt modellezés Albert Zündorf
Tesztvezérelt fejlesztés (TDD) Kent Beck
Idődobozolás (timeboxing)
Felhasználói történet (User story) Alistair Cockburn
Sebesség (Velocity)

Az agilis módszertan terjedése más területeken

[szerkesztés]

Az agilis megközelítést már nem csak a szoftver-, de a szervezetfejlesztés is alkalmazza.[19] Terjedését az indokolja, hogy a módszertan jó választ ad a mai korra jellemző bizonytalanságra és komplexitásra.[20] A módszertan használatával ugyanis általánosságban is gyorsabb a termékfejlesztés, nem csak a szoftver esetében. Gyorsabban lehet választ találni a piaci változásokra és magasabb termelékenység érhető el, mint hagyományos módon.

Ezért a legkülönfélébb ágazatokban vannak már példák a szervezet agilissá való alakítására, vagyis agilis transzformációra. Ilyenkor az alapoktól átgondolják a folyamatokat és kultúraváltásra is szükség van. Nem véletlen, hogy elsősorban olyan szervezetek vállalkoznak erre, ahol már az IT fejlesztés is agilis módon történik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ What is Agile Software Development?. Agile Alliance, 2013. június 8. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
  2. ↑ a b Beck, Kent: Manifesto for Agile Software Development. Agile Alliance, 2001. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  3. ↑ Martin, James (1991). Rapid Application Development. Macmillan. ISBN 0-02-376775-8.
  4. ↑ Kerr, James M.; Hunter, Richard (1993). Inside RAD: How to Build a Fully Functional System in 90 Days or Less. McGraw-Hill. ISBN 0-07-034223-7 p.3
  5. ↑ a b Gerald M. Weinberg, as quoted in Larman, Craig (2003. június 1.). „Iterative and Incremental Development: A Brief History”. Computer 36 (6), 47–56. o. DOI:10.1109/MC.2003.1204375. ISSN 0018-9162. „We were doing incremental development as early as 1957, in Los Angeles, under the direction of Bernie Dimsdale at IBM's Service Bureau Corporation. He was a colleague of John von Neumann, so perhaps he learned it there, or assumed it as totally natural. I do remember Herb Jacobs (primarily, though we all participated) developing a large simulation for Motorola, where the technique used was, as far as I can tell ... All of us, as far as I can remember, thought waterfalling of a huge project was rather stupid, or at least ignorant of the realities. I think what the waterfall description did for us was make us realize that we were doing something else, something unnamed except for 'software development.'” 
  6. ↑ Edmonds, E. A. (1974). „A Process for the Development of Software for Nontechnical Users as an Adaptive System”. General Systems 19, 215–18. o. 
  7. ↑ Note by Edmonds: I presented these ideas in London in 1970 and first submitted the paper to the Journal Computer Aided Design. It was rejected with the comment "If you don't know what you are going to do before you start you shouldn't start"! Only then did I submit it to General Systems.
  8. ↑ Evolutionary Project Management. Gilb. [2012. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
  9. ↑ Larman, Craig. Agile and Iterative Development: A Manager's Guide. Addison-Wesley, 27. o. (2004). ISBN 978-0-13-111155-4 
  10. ↑ Beck, Kent (1999). „Embracing Change with Extreme Programming”. Computer 32 (10), 70–77. o. DOI:10.1109/2.796139. 
  11. ↑ Jegyzet a projekt labor című tárgyhoz. Eger: Eszterházy Károly Főiskola, 46-18.. o. (2012. december 2.). Hozzáférés ideje: 2016. április 17. 
  12. ↑ Gauthier, Alexandre: What is scrum. Planbox, 2011. augusztus 17. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  13. ↑ Jegyzet a projekt labor című tárgyhoz. Eger: Eszterházy Károly Főiskola, 48.. o. (2012. december 2.). Hozzáférés ideje: 2016. április 17. 
  14. ↑ Cockburn, Alistair: Information radiator
  15. ↑ a b Ambler, Scott. Agile Modeling: Effective Practices for EXtreme Programming and the Unified Process. John Wiley & Sons, 12, 164, 363. o. (2002. április 12.). ISBN 978-0-471-20282-0 
  16. ↑ Larman, Craig (2004): Agile and Iterative Development: A Manager's Guide. Addison-Wesley, p.27.
  17. ↑ a b Sablon:Cite techreport
  18. ↑ Útmutató az agilis gyakorlatokhoz. [2016. március 15-i dátummal az [http: //guide.agilealliance.org/ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 13.)
  19. ↑ https://hbr.org/2018/05/agile-at-scale
  20. ↑ https://www.horvath-partners.com/hu/media-center/cikkek/12-jo-tanacs-agilis-transzformaciohoz/

További olvasnivaló

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Az angol Wikikönyvekben
további információk találhatók
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Agilis_szoftverfejlesztés&oldid=27437716”