Ugrás a tartalomhoz

Agárdy Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agárdy Gyula
Agárdy Gyula fiatal korában
Agárdy Gyula fiatal korában
Született1895. augusztus 1.
Nemespann
Elhunyt1944. május 23. (48 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • tanár
  • tervezőgrafikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Agárdy Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Agárdy Gyula (Nemespann, 1895. augusztus 1.Budapest, 1944. május 23.) piarista gimnáziumi tanár, karikatúra-rajzoló.[1]

Élete

[szerkesztés]
Családja körében

Szülei Agárdy László (1872–1949) kántortanító és Csiffáry Mária (1869–1954; Csiffáry Imre bíró lánya).

A Nyitrai Piarista Gimnáziumban érettségizett 1913-ban.[2] 1913. augusztus 27-én Vácott lépett be a rendbe. 1915–1916-ban a Kolozsvári-, 1917-1918-ban a Budapesti Egyetemen tanult teológiát és matematika-fizikát. 1917. szeptember 18-án tett ünnepélyes fogadalmat és 1918. január 30-án szentelték fel. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején kilakoltatták a váci rendházból.[3] 1920-ban tanári képesítést szerzett.

1919-1924 között Vácott, 1925-1926-ban Tatán, 1927-1929 között Szegeden,[4] 1930-1931-ben Veszprémben, 1932-1940 között Budapesten gimnáziumi tanár. 1941–1943 között a mosonmagyaróvári gimnázium igazgatója, 1944-ben pedig a váci gimnázium igazgatója lett.

1944 februárjától nehéz betegségben szenvedett és a budapesti Belklinikán hunyt el. A verebélyi temetőben nyugszik.

Sógora és osztálytársa Czeizel János (1895–1983) szombathelyi fül-orr-gégész főorvos volt.[5]

Művei

[szerkesztés]

Szerkesztette a magyar kegyestanítórend mosonmagyaróvári gimnáziumának évkönyveit 1941-ben és 1942-ben[6] és a váci kegyestanítórendi gimnázium évkönyvét 1944-ben.[7]

Karikatúrái szerepeltek a piarista rend 2017-es Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés című kiállításán is.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. opac.pim.hu; Piaristák Ma IV/1, 6.
  2. Frank István 1913: A Szent László Királyról címzett Nyitrai R. Kath. Főgimnázium Értesítője az 1912-1913. tanévről. Nyitra, 82.
  3. Szakál Ádám - Koltai András 2013: A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság. Budapest, 39, 42, 44. Archiválva 2021. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Ott a zenekart is vezényelte (1927 A Kegyesrendiek Vezetése Alatt Álló Szegedi Városi Róm. Kath. Dugonics András Gimnázium Értesítője. Szeged, 34, 36).
  5. 2004 Fül- orr- gégegyógyászat 50/2, 170-171.
  6. Gráberné Bősze Klára - Léces Károly 2004: A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51-1948/49. 12. kötet Modor-Nagyszombat. Budapest, 39.
  7. Gráberné 18/ 116.
  8. piarista.hu; Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés - Kiállítási katalógus II.

Források

[szerkesztés]
  • Léh IstvánKoltai András 1998: Catalogus Religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Budapest, 34 (nem Nemespannon nyugszik)
  • Kegyeletes életrajzok (Suffragia impressa) 40, 33.
  • Petőfi Irodalmi Múzeum
  • Horváth M. Ferenc–Pintér Tamás 1996: Késő maradékainknak tétessen jegyzésben! Írásos emlékek Vác város múltjából 1074–1990. Vác, 575, 599.

További információk

[szerkesztés]