Adolphe Crémieux
| Adolphe Crémieux | |
 | |
| Adolphe Crémieux Jean-Jules-Antoine Lecomte du Nouy alkotása. | |
| Született | Isaac Jacob Crémieux 1796. április 30.[1][2][3][4][5] Nîmes |
| Elhunyt | 1880. február 10. (83 évesen)[1][2][3][4][5] Párizs |
| Álneve | Adolphe Crémieux |
| Állampolgársága | francia[6] |
| Gyermekei | Mathilde P. Crémieux |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
.png) | |
| Adolphe Crémieux aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Adolphe Crémieux témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adolphe Crémieux (teljes nevén: Isaac-Jacob Crémieux); (Nîmes, 1796. április 3. – Párizs, 1880. február 10. francia jogász, politikus, az Alliance israélite universelle nevű zsidó kulturális egyesület elnöke.
Életpályája
[szerkesztés]Tanulmányait Párizsban és Aix-en-Provence-ben végezte s az utóbbi helyen 1817-ben ügyvéd lett. Politikai perekben nagy képzettséget és erélyt tanúsított. 1830-ban Odilon Barrot helyére a párizsi feljebbviteli bíróság ügyészévé nevezték ki, itt csakhamar népszerűségre tett szert a sajtó- és bűnügyi perekbe kevert ellenzéki hírlapírók és demokraták védelmével. Crémieux-t 1842-ben a chinoni választókerület a parlamentbe küldte és 1846-ban újra megválasztotta. Heves küzdelmet folytatott a Guizot-kormány ellen és nagyban előmozdította a reformmozgalmat. Az 1848. februári forradalom után az ideiglenes kormány tagja lett és az államhatalom megosztásakor az igazságügy vezetését vette át. Mint Indre megye képviselője, elvi kérdésekben Crémieux nem vált el a demokrata baloldaltól, és Cavaignac tábornok kormánya iránt kevés rokonszenvet tanúsított, de Napóleon Lajos herceg jelöltségét pártolta. Ennek december 10-ei elnökké választásakor azonban Crémieux a hegypárthoz csatlakozott és egyike lett a legmakacsabb ellenzéki szónokoknak. A törvényhozó testületbe újra megválasztva, egész erejével küzdött a régi monarchisták ellen, de az új elnök magánpolitikájának sem vetett gátat. Az 1851. december 2-ai államcsíny után ügyvédi gyakorlatot folytatott, a politikai élettől visszavonult. Crémieux alapította 1860-ban az Alliance israélite universelle nevű zsidó kulturális egyesülete, amelynek 1864-től az elnoke volt. A második császárság 1870. szeptemberi 4-i bukása után igazságügyi miniszter lett. Ebben a minőségében fogadtatta el az ú.n. Décret Crémieux-t, amely szerint az Algériában élő zsidók francia állampolgárságot kaptak. 1875 decemberében a francia köztársaság élethossziglani államtanácsosává választották.
Halála
[szerkesztés]Crémieux Párizsban halt meg 1880-ban és a Montparnasse temetőben nyugszik. Felesége, akinek leánykori neve Silny volt, a férje halálától számított egy hónapon belül meghalt.
Főbb írásai
[szerkesztés]- Liberté! Plaidoyer et discours politiques d'Adophe C. (Párizs, 1869);
- Gouvernement de la défense nationale, I. Aces de la délégation de Tours et de Bordeaux;
- II. Ministére de la justice (Tours 1871).
- Halála után jelent meg: En 1848, discours et lettres de M. A. C. (Párizs, 1883).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b senat.fr (francia nyelven)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. október 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
Források
[szerkesztés]- Crémieux. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Irodalom
[szerkesztés]- Daniel Amson. Adolphe Crémieux. L'oublié de la gloire.Seuil: Paris, 1988
- David Feuerwerker, L'Emancipation des Juifs en France. De l'Ancien Régime à la fin du Second Empire. Albin Michel: Paris, 1976 ISBN 2-226-00316-9
