Aardonyx
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: kora jura, 195 Ma | ||||||||||||||||||
 Az Aardonyx rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aardonyx témájú kategóriát. |
Az Aardonyx (jelentése 'Földkarom', az afrikaans aard, 'Föld' és az ógörög ονυξ / onüx, 'köröm, karom' szavak összetételéből) a prosauropoda dinoszauruszok egyik neme. Típusfaja, az Aardonyx celestae a kora jura kori Elliot-formációból, Dél-Afrika területéről került elő. Az A. celestae a faj első ismert fosszilis leletanyagának nagy részét preparáló Celeste Yates után kapta a nevét. Mellső lábainak egyes jellegzetességei átmenetet képeznek a prosauropodák és a sauropodák között.[1]
A mellső lábak és a csípő felépítése alapján az Aardonyx többnyire két lábon járt, de az Iguanodonhoz hasonlóan képes volt négy lábra ereszkedni. Egyes tulajdonságai az Apatosaurushoz hasonló négy lábon járó óriás sauropodák jellemzőire emlékeztetnek.[2] A nem maradványait az ausztrál[3] őslénykutató, Adam Yates és csapata találta meg, felfedezésükről pedig a Proceedings of the Royal Society B című folyóirat online változata adott hírt 2009 novemberében, a 2010 márciusára tervezett hivatalos beszámoló előtt.[2] A londoni Természetrajzi Múzeum (Natural History Museum) brit őslénykutatója, Paul Barrett bár nem vett részt a kutatásban, az Aardonyx felfedezésével kapcsolatban megjegyezte, hogy „segít betölteni egy nagyobb hézagot a sauropodák evolúciójára vonatkozó tudásunkban, bemutatva, hogyan tett szert egy elsődlegesen két lábon járó állat olyan jellemzőkre, amelyek az élet négy lábon való eltöltéséhez szükségesek”.[2]
A tanulmány egyik társszerzője, Matthew Bonnan kijelentette, „Már tudtuk, hogy a legkorábbi sauropodák és sauropodákhoz közeli állatok két lábon jártak. Ami viszont az Aardonyxnál látható, a négy lábon való járás és a súly talpon való megtartása olyasmi, ami nagyon korán jelent meg ezeknél a dinoszauruszoknál, jóval korábban, mint ahogy azt előzőleg feltételezték.” Bonnan hozzátette, hogy „Tudományos szinten igazi beteljesedést jelent az, hogy a dinoszauruszok naggyá válásával kapcsolatos feltevés a terepen való tesztelés és a kapott adatok — egy új dinoszaurusz — révén tényleg elkezdi betölteni az anatómiai hézagokat.”
Anatómia
[szerkesztés]
A nem két kifejletlen példány széttagolt csontjai alapján vált ismertté. A leletanyaghoz tartoznak a koponya darabjai, a csigolyák, a háti és nyaki bordák, a hasi bordák, a tövisnyúlványok, a vállöv és a csípő részei, valamint a mellső és a hátsó végtagok csontjai. E csontok jelenléte egyetlen sűrű halomban, egy csatornában elszigetelődve arra enged következtetni, hogy a maradványok aránylag teljes tetemektől származnak.[4] Mindkét példányról azt gondolják, hogy 10 évnél fiatalabb volt a pusztulása idején, ugyanis a megvizsgált agykérgi csontokról hiányoznak a perifériális vonalak. A kifejletlenség további bizonyítékai közé tartoznak a lapocka ízületi végén levő elmeszesedett kötőszövetek.[1]
Osztályozás
[szerkesztés]
|
Az Aardonyxot a nem első leírásával együtt megjelentetett filogenetikus elemzés alapján a Melanorosaurust és a kizárólag négy lábon járó sauropodákat tartalmazó sauropodomorpha klád testvértaxonjának tartják. A csontváz több jellemzője is ezt a kapcsolatot erősíti. Ezek közé tartoznak a csigolyákon látható fejlett részletek (például a neurális csatornához hasonló mélységű hyposphenek és a nyak közepén levő csigolyatövisek, melyek majdnem kétszer olyan hosszúak, mint amilyen magasak) és a csontváz további részei (például a combcsont közepénél levő negyedik tompor), valamint egy felnőtt példány több, mint 600 milliméter hosszú combcsontja).[1]
Ősbiológia
[szerkesztés]Táplálkozás
[szerkesztés]Az Aardonyx látszólag átmenetet képez a nagy mennyiségben való legeléssel jellemezhető sauropodák felé. Az Aardonyx keskeny és V alakú állcsontjaihoz hegyes ízület tartozik, ami a bazális sauropodomorphák pleziomorf jellegzetessége. A sauropodák kiszélesedett, U alakú állcsontjai nagyobb harapást biztosítottak. Az állkapocscsont hátsó végén levő oldalsó taraj hiánya a húsos pofa elvesztésére utal. Ez olyan adaptációnak tűnik, ami a száj nagy tömegű legelés érdekében való tágra nyitását segítette elő, és szinte az összes sauropodánál megtalálható. Az Aardonyx felső állcsontjának oldalsó idegérrendszeri nyílásai kisebbek, mint a többi bazális sauropodomorpháé, ami azt jelezheti, hogy az arc vérellátása csökkent a húsos pofák elvesztése miatt. A koponya egyes csontjainak alveoláris szegélye mentén kialakult oldalsó lemezek segíthették a fogak nyelv felőli oldalának megtámasztását a lombozat szaggatása során fellépő arc-nyelv irányú erőkkel szemben. A paleomorfikus V alakú állcsontok és a húsos pofák hiánya az Aardonyx egyedi jellegzetességei. Korábban úgy vélték, hogy a szélesebb állcsontok még a húsos pofák eltűnése előtt fejlődtek ki a sauropodáknál a tömeges legeléshez szükséges adaptációként. A sauropodák közé tartozó Chinshakiangosaurus U alakú állcsontokkal rendelkezett, de az Aardonyxtól eltérően még megtalálhatók voltak nála a húsos pofák is.[5] Mivel a Chinshakiangosaurus jóval fejlettebb sauropodának számít, ez azt jelzi, hogy a széles pofa nélküli fej kétszer fejlődött ki a Sauropodomorpha csoporton belül: egyszer az Aardonyxnál, majd újból a Chinshakiangosaurusnál jóval fejlettebb sauropodáknál.[1]
Helyváltoztatás
[szerkesztés]Az Aardonyx végtagjainak jellegzetességei arra utalnak, hogy az állat rendszerint két lábon járt. A két lábon való járás bizonyítéka a mellső lábon látható; az orsócsont és a singcsont szerkezete korlátozta a kéz elcsavarhatóságának mértékét, a felkarcsont hossza pedig csak a combcsont hosszának 72 százalékát érte el. Azonban az Aardonyx mellső és hátsó lábainak jellemzői a négy lábon való járás kialakulásának folyamatát mutatják, ami a teljesen négy lábon járó sauropodáknál ért véget. A singcsont proximális vége egy kezdeti kraniolaterális nyúlvány, ami Y alakúvá tette a csontot, bár jóval felszínesebb módon, mint ahogy az a kizárólag négy lábon járó sauropodomorpháknál látható. Az orsócsont felfelé tolódott, a rajta levő sugárirányú árok pedig lehetővé tette a singcsont kraniolaterális mozgatását. Ezek a jellegzetességek arra utalnak, hogy az Aardonyx a nagyobb mértékű négy lábon való járás felé fejlődött. Bár az Aardonyx mellső lábai egyértelműen igazolják a két lábon való járást (ahogy a combcsont konvex proximolaterális felülete és a combcsont oldalsó szélétől távoli kraniális tompor), létezik bizonyíték a négy lábon való járás felé való eltolódásra is. A combcsont jellemzői alapján az Aardonyx lassabb volt a bazálisabb sauropodomorpháknál. A combcsont szára egyenesebb és a negyedik tompor disztálisabban helyezkedett el. A negyedik tompor disztálisabb helyzetbe való eltolódásának eredményeként a M. caudofemoralis longus izom, a comb fő visszahúzó izma nagyobb emelőerőt tudott kifejteni, a visszahúzás sebessége azonban csökkent; ennek következtében az Aardonyx a szokványos prosauropodáknál erősebbé és lassabbá vált.
Az Aardonyx lassú járására utaló további jellegzetességek közé tartozik az első lábközépcsont, ami a többi bazális sauropodomorpháénál robusztusabbá vált. Ez bizonyíték a lábfej mediálisabb vagy entaxonikusabb (fejlettebb belső ujjakon alapuló) súlytartó pozíciójára, ami eltér a mezaxonikus pozíciótól, amelynél a láb súlytartó tengelye a harmadik lábujjon halad át. Az entaxónia kifejlődése az Aardonyx esetében további bizonyítékkal szolgál a futás képességének csökkenésére és a lépéstávolság növekedésére, ami az elképzelés szerint megelőzte a sauropodomorphák teljes négy lábra ereszkedését. A korábbi elképzelés szerint az entaxónia kialakulása a Vulcanodon megjelenése után történt, ugyanis erre a nemre még a mezaxónia jellemző.[6] Jelenleg azonban az Aardonyx entaxóniája miatt a Vulcanodon mezaxóniáját evolúciós visszalépésnek tekintik.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Yates, A. M., Bonnan, M. F., Neveling, J., Chinsamy, A., Blackbeard, M. G. (2010). „A new transitional sauropodomorph dinosaur from the Early Jurassic of South Africa and the evolution of sauropod feeding and quadrupedalism”. Proceedings of the Royal Society B 277 (1682), 787–794. o. DOI:10.1098/rspb.2009.1440.
- ↑ a b c „Scientists: New dinosaur species found in South Africa”, USA Today, Associated Press, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ Dixon, Robyn. „New dinosaur a kind of missing link”, Los Angeles Times, 2009. november 12., A24. oldal (Hozzáférés: 2010. június 4.) szintén megjelent az ausztrál The Age című újságban: Dixon, Robyn. „Missing link African dinosaur discovery excites scientists”, The Age, 2009. november 13., 11. oldal (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ Yates, A. M., Bonnan, M. F., Neveling, J., Chinsamy, A., Blackbeard, M. G. (2010). „Electronic supplementary material to "A new transitional sauropodomorph dinosaur from the Early Jurassic of South Africa and the evolution of sauropod feeding and quadrupedalism"”. Proceedings of the Royal Society B Forthcoming. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ Upchurch, P., Barrett, P. M.; Zhao, X.; and Xu, X. (2007). „A re-evaluation of Chinshakiangosaurus chunghoensis Ye vide Dong 1992 (Dinosauria, Sauropodomorpha): implications for cranial evolution in basal sauropod dinosaurs”. Geological Magazine 144, 247–262. o.
- ↑ Carrano, M. T..szerk.: Curry Rogers, K. A. and Wilson J. A.: The evolution of sauropod locomotion: morphological diversity of a secondarily quadrupedal radiation, The Sauropods: Evolution and Paleobiology. Berkeley, CA: University of California Press, 229–251. o. (2005)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aardonyx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Earth Claw. Western Illinois University. [2009. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- Julius T. Csotonyi: Fleshed-out restoration of an Aardonyx celestae'. [2010. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
