A zsidókról és hazugságaikról
A zsidókról és hazugságaikról (németül: Von den Jüden und iren Lügen; modern írásmóddal: Von den Juden und ihren Lügen) 65 000 szavas antijudaista és antiszemita értekezés, amelyet a reformáció szellemi atyja, Luther Márton (1483–1546) 1543 januárjában jelentetett meg.
Luther zsidósághoz való hozzáállása élete során különböző formákat öltött. Korábbi időszakában, egészen kb. 1537-ig, a zsidókat lutheránus vallásra akarta téríteni, de ebben nem ért el sikereket. Későbbi időszakában, amikor A zsidókról és hazugságaikról írt, elítélte őket és üldözésüket sürgette.
Az értekezésben amellett érvel, hogy a zsinagógákat és zsidó iskolákat fel kell gyújtani, imakönyveiket meg kell semmisíteni, a rabbiknak a tiltsák meg prédikációt, gyújtsák fel a zsidók otthonait, valamint kobozzák el a vagyonukat. Véleménye szerint nem szabad könyörületességet vagy jóindulatot tanúsítani velük szemben, nem szabad jogi védelmet nyújtani nekik és "ezeket a mérgező férgeket" kényszermunkára kell fogni vagy örökre ki kell űzni. Úgy tűnik, hogy támogatta a meggyilkolásukat is, azt írva: „Mi vagyunk a hibásak abban, hogy ha nem öltük meg őket”.
Az értekezés tartalma
[szerkesztés]Az értekezésben Luther Márton a zsidókat (a judaizmus követőinek értelmében) "tisztességtelen, parázna népnek, vagyis nem Isten népének" írja le, és kijelenti, hogy "a származással, körülmetéléssel és törvénnyel való kérkedésüket erkölcstelennek kell tekinteni". Luther azt írja, hogy "tele vannak az ördög ürülékével… amiben disznóként dagonyáznak", a zsinagóga pedig "javíthatatlan kurva és gonosz ribanc".
Az értekezés első tíz szakaszában Luther meglehetősen hosszan fejti ki nézeteit a zsidókkal és a judaizmussal kapcsolatban, és arról, hogy ezek hogyan viszonyulnak a protestánsokhoz és a protestáns kereszténységhez. A kifejtést követően az értekezés XI. szakasza azt tanácsolja a protestánsoknak, hogy hajtsanak végre hét javító intézkedést, nevezetesen:
- gyújtsák fel a zsinagógákat és zsidó iskolákat, és hogy óva intsék az embereket tőlük
- ne engedjék meg, hogy a zsidók házakat birtokoljanak a keresztények között
- vegyék el a zsidó vallási írásokat
- tiltsák meg a rabbiknak a prédikációt
- ne nyújtsanak védelmet a zsidóknak az országutakon
- tiltsák be az uzsorát, kobozzák el a zsidók összes ezüstjét és aranyát, melyet megőrzésre félretennének és azok csak akkor kapnák vissza, ha valóban megtértek a kereszténységbe
- adjanak a fiatal, erős zsidóknak botot, fejszét, ásót és orsót, hogy azok homlokuk verejtékével keressék meg kenyerüket
Luther esszéje következetesen különbséget tesz a kereszténységet elfogadó (akivel nincs gondja) és a judaizmust gyakorló (akiket erőteljesen kiközösítene) zsidók között, előbbiekkel "nincs gondja", utóbbiakat viszont keményen bírálja. A modern terminológiában ezért Luther inkább antijudaista antiszemita, mint rasszista antiszemita állásponttal jellemezhető.
Az értekezés kifejezetten elismeri, hogy sok korai kereszténynek, köztük kiemelkedő személyeknek is zsidó származása volt.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az On the Jews and Their Lies című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.