Ugrás a tartalomhoz

A szentgotthárdi ciszterci apátsághoz tartozó falvak

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szentgotthárdi ciszterci apátsághoz tartozó falvak 1526 előtt és után az alábbiak:

1526 előtt

[szerkesztés]
  • Badafalva: Ma Weichselbaum, Ausztria. 1187 Badofalu; 1350 Badafolua; 1538 Bodafalwa; 1552 Bodofalva. A Rába balpartján, Szentgotthárdtól nyugatra fekszik ma is.
  • Cseretnek: a mai Csörötnek. 1350 Chyrenuk; 1538 Cheretnek; 1620 Cheretnekh. A Rába jobb partján található.
  • Dobrafölde: A Vendvidék egyik elődje, részben Ausztria, részben Szlovénia osztozik rajta. Központja Dobra (ma Neuhaus am Klausenbach, Ausztria) A tatárjárás után vár épült a helyén. Ebbe tartozott bele Felső- és Alsószölnök. Az elszakadás jelei megmutatkoznak ezen falvakban beszélt vend nyelvjárás aldialektusaiban is.[1]
  • Ercsenye: Ma Henndorf, Ausztria. 1451 Erechene; 1538 Erchynya; 1581 Erchyenj; 1620 Erctchinie. Ausztria része, a törzsbirtok északnyugati sarka volt.
  • Farkasfalva: a mai Farkasfa, Szentgotthárd része. 1350 Farkasfalua; 1548-ban két település Alsó- és Felsőfarkasfalva található itt, 1581-ben pedig egységes Farkasffalwa.
  • Gárdonyfalva: a mai Kondorfa. 1350 Gardunfolua; 1538 Kardonffalwa; 1593 Gardonfalwa.
  • Gyarmat: A mai Rábagyarmat. 1350 Gyrmath; 1404 Gyarmath; 1548-ban említenek Alsó- és Felsőgyarmathot, 1576-ban Kis- és Nagy-Gyarmatot; 1593 Utraque Gyarmat; 1620-ban Giarmath.
  • Huszászó: A megszűnt Huszászi-major Farkasfa mellett, aminek nevét egy patak is őrzi. 1350 Uzhazow; 1538 Hwzazo; 1552 Huzazo; 1576 Hwzazo; 1620 Husaso.
  • Istvánfalva: A mai Apátistvánfalva. A védőszentje Harding Szent István, a ciszterci rend egyik alapítója. 1350 Stephanfolua; 1548 Estwanfalwa; 1552 Istvanfalva; 1620 Istvnafalua (Istvánd).
  • Jánosfalva: a mai Gyanafalva, Ausztria része Jennersdorf néven. 1187 Janafalu; 1350 Ganoufolua; 1451 Janofalwa; 1528 Gyanafalwa; 1548 Janoffalwa; 1620 Gyanafalwa, Jabafalua.
  • Kalindicsfalva: Csak egyetlenegyszer említik, 1350-ben Kalaindych-folua néven. Nagyjából Istvánfalva és Zsida táján lehetett.
  • Kedhely: A mai Rábakethely, Szentgotthárd része. Temploma többek között a vendvidéki községeket fogta össze egyházilag. 1350 Kedhel; 1354 Kedhel; 1423 Kethel; 1548 Kethhel; 1576 Kethel; 1581 Kethel; 1620 Kethell.
  • Krisztián: a mai Köröstyén (Krieselstein, Ausztria), Gyanafalvától északra. 1352 Cristayn; 1538 Chrysthyan; 1552 Grisisztan; 1592 Krisisthan; 1620 Khrysistain.
  • Lak: A mai Magyarlak területét képezi, ami már régen eltűnt. 1354 Lok; 1538 Kedlak; 1552 Kepwlak és Laakmajor; 1553 Lak; 1581 Lak és Utraque Lak.
  • Nagyfalva: Ma Mogersdorf, Ausztria. 1187 Nagfalu; 1350 Mochfolua; 1538 Naghffalw; 1593 Nagifalwa; 1620 Nagyfalwa és Nagyfalua. Részben itt zajlott le a híres szentgotthárdi csata.
  • Permisse: a mai Permise, Kétvölgy néven Ritkaházával egyesítve. Ritkaháza mint dobraföldi birtok volt, szintén a ciszter apátsághoz tartozott a kezdetekben. 1387 Perbese; 1548 Prybysthor; 1552 Kisperbise; 1581 Perbyske; 1620 Pebischa. Állítólag már 1284-ben van róla említés egy eladás kapcsán, de úgy látszik később visszaváltotta a rend. Meg kell még említeni mellette Ritkaházát, amit 1387-ben is említettek Mechnuk néven és valószínűleg szintén ciszter falu volt.
  • Pocsfalva A mai Pócsfalu (Rosendorf, Ausztria). 1187 Pacfalu; 1350 Bochfolua; 1548 Pochfalwa; 1593 Pathffalwa; 1620 Poczfalua.
  • Rákos: A mai Nagyrákos. 1350 Rakus; 1404 Rakus; 1538 Rax; 1548 Raksy; 1593 Raxs; 1620 Raksch.
  • Szakonyfalva: A mai Szakonyfalu. 1350 Zakonfolua, Zakulfolua; 1552 Zakonfalva; 1581 Zakaffalwa; 1593 Zakonfalva; 1620 Sakhonfalwa. Eredeti területe kissé délebbre volt a Rábától, amíg a törökök 1664-ben el nem pusztították. A visszatérő lakosság másik helyen építette fel a községet.
  • Tóthfalva: A mai Rábatótfalu, mely Szentgotthárd része. 1221-ben Villa Sclavorum néven említik, a nevében levő sclavus szlávot jelent, utalva ezzel szlovén lakóira. 1350 Tothfolua; 1548 Tothfalw; 1593 Thottfalu; 1620 Totfalu és Tothfolua.
  • Zsidófalva: a mai Zsidahegy és Zsida, Szentgotthárd részei. Ma is vita tárgya, hogy nevéből lehet esetleg zsidókra következtetni, mert 1350-ben a bírója Zsidó nevet viseli, azonkívül a régi szlovén családok között lehet találni Sidó és Zsidó nevezetűeket. 1350 Sydoufolua; 1538 Zydo; 1552 Sydo; 1593 Sido; 1620 Schydo.

1526 után

[szerkesztés]

Távolabbi birtokok

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A felsőszölnöki plébánia névrendszere 1750–1800. [2007. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 8.)

További információk

[szerkesztés]